123790. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glicerin kivonására azt tartalmazó folyadékokból

2 133790. épen ezekkel az arányokkal tudjuk meg­valósítani az elegy maximális szelektivi­tását. A találmány szerinti vegyes oldószerek 5 további előnye az, hogy azok alacsony forraspotnitjuk következtében úgy az ex­trahált glicerintől, mint a kimerült kiin­dulási anyagtól egyszerű felmelegítése útján igen könnyen elkülöníthetők. 10 A feintmeghatározíott feltételeknek meg­felelő oldósizerelegyek közül elsősorban alkoholok és klórozott szénhidrogének ele­gyeit említjük meg, különösen a metilal­kohol és a triklóretilén 1:1 térfogat ará-15 nyű elegyét. Ez az elegy, melynek ará­nyai megfelelnek az ezen két anyag által alkotott azeotíropikus elegynek, 60,2 C"­nál forr. Előnyösen alkalmazhatjuk to­vábbá 20,5 súly-% metilalkohol és 79,5 20 súly-% széntctraklorid elegyét is (mely azeotropos és 55,7 C°-nál forr). Noha mindkőt említett elegy rendkívül jó eredményeket ad, a találmány nincsi ezek alkalmazására korlátozva, hanem 25 más oldószetreilegyekeit is használhatunk, ha a fentiemlített jellegzetességekkel ren­delkeznek, anélkül, hogy a találmány ke­reteit túllépnők. így pl. kielégítő ered­ményt ad 82 súly-% izopropiloxid és 18 80 súly-% metilalkohol elegye is, amely 57 C°-nál forr. Az alanti foganatosítási példák, melyek­re a találmány nincs korlátozva, jól ért­hetővé teszik a találmány gyakorlati 35 foganatosítását. 7. Példa: Glicerines erjesztésből eredő cefrét, melyet előzetesen víztelenítettünk, vala­mely ismeretes típusú, fűtőberendezéssel 40 ellátott extraháló készülékbe helyezünk. A készülékben a cefrét ellenáramban keringtetjük metilalkohol és triklóretilén egyenlő térfogat arányú elegyével szem­ben, azaz olyan eleggyel szemben, 45 amelynek összetétele azeotriopikus. Az extraktor alján elvezetett, glicerintar­talmú oldószert egy felületi fűtésű desz­tillációs oszlop középrészébe vezetjük. Ezien oszlop fejéből a metilalkohol és a 50 triklóretilén 60.2 C° forrpontú azeotropi­kus eilagyét fejtjük le. Ezt az elegyet folytonosan visszavezetjük az extrák­torba, a kivont glicerint pedig gyakorla­tilag víznienteis állapotban az oszlop fe-55 nekén fogjuk fel, A glicerines kiindulási anyagnak az oidóazereleggyel való kimosását a glice­rin tartalom teljes kimerüléséig foly­tatjuk. Ezután elegendő az extraktorban ma- 60 radt kimerült kiindulási anyagot enyhén felmelegíteni, hogy a benne oldott oldó­szert teljességében visszakapjuk. II. Példa. Alkoholos erjedés visszamaradt moslé- 65 kait előzetesen szirupsűrűségre koncen­tráljuk, pl. 1,4 sűrűségűre. A sziruphoz valamely közömbös ás­ványi vagy növényi abszorbeálóanyagot, pl. fűrészport, tőzeget, mészkövet, faszé- 70 net, stb. keverünk elegendő mennyiségben ahhoz, hogy a tömeg porszerű és át­eresztő legyen. Miután a közömbös anyag a szirupot felszívta, előnyös lehet a por­szerű tömeget valamely ismeretes tipusú 75 szárítón keresztülvezetni, hogy a víz utolsó nyomait is eltávolítsuk. A szárított anyagot ezután az 1. példá­ban említettel azonos készülékben metil­alkohol és széntetraklorid 55,7 C° forrás- 80 pontú azeotropikus elegyével kezeljük. Ha a massza glicerintartalma kimerült, azt előbb enyhe melegítéssel, majd levegő átfuvásával megszabadítjuk az oldószer­től, mellyel át van itatva. Az így kapott 85 teljesen száraz anyagot közvetlenül trágyaként használhatjuk fel vagy to­vább kezelhetjük a benne felhalmozott sók visszanyerése céljából. Az azeotropikus elegy forráspontjának 90 felső határául fent megadott 65°-os felső határral nem kívánjuk a találmány ter­jedelmét korlátozni. ^Azt találtuk azon­ban, hogy ha ennél magasabb forrás­pontú elegyeket választunk, azok oldási 95 tulajdonságai gyorsan, a forrpont emel­kedésével mindinkább kevésbbé kedvezőek lesznek. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárási glicerin kivonására azt tar- 100 talmazó folyadékokból, melyeit az jel­lemez, hogy szelektív oldóképességű elegyet alkalmazunk, amely egyrészt a glicerinnel szemben nagy oldó affinitása, másrészt azt gyakorlatilag ^5 nem oldó anyagot tartalmaz. 2. Az 1. igénypontban meghatározott el­járás foganatosítási módja, melyet az jellemez, hogy olyan alkotórészekből álló elegyet alkalmazunk, melyek egy- 110 mással minimális forráspontú azeo­trop elegyet alkotnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom