123789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diolefinek, különösen butadién és homologjai előállítására glikolokból és/vagy a megfelelő olefinalkoholokból
2 1553789. Azt találtuk továbbá, hogy ha a reakció már egyszer megindult, úgy annak további fenntartására; minimális mennyiségű katalizátor elegendő,, legalábbis egy bizonyos 5 időn keresztül, amely változik a választott katalizátor terméisizete és a munkafeltételek szerint. Általában úgy járhatunk el, hogy a reakciót aránylag nagy, pl. 1—2%-nyi katalizátormennyiséggei indítjuk meg és a 10 [továbbiakban kisebjb mennyilségű, pl. a kezdetinek tizedtől huszadrészéig terjedő mennyiségű katalizátorral tartjuk fenn, így pl. ahelyett, hogy a kemencét az 1. példában ismertetett módon folytonosan 15 0.5 o/o trietilfoszfátot tartalmazó glikolílal táplálnák, a reakciót kezdetben néhány percig 1.5o/o katalizátort alkalmazva indíthatjuk meg és azután a továbbiiakbam. csupán 0.1»/o-nyi mennyiségű trietiilfosiz-20 fáttal tarthatjuk fenn. Mihelyt azután bizonyos idő múlva a reakció menete veszít élénkségéből, elegendő, hogyha a reakció kezdeti élénkségének helyreállítása végett a katalizátor mennyiségarányiát időlegesen 25 megnöveljük. Nem jelent elitérést a tiálá'lr mány lényegétől, ha a reakció fenntartásához más katalizátort használunk, mint a reakció megindításához,, pl, a reakciót foszr foroixikloriddal tartjuk fenn, ha kezdő ka^ 30 talizátorként trietilfoszfátot használtunk. A két megelőző példában ismerteiéit de^ hidratalás folyamán járulékosan kis menynydségben olefinaf koholok (krotoinalikohól, metil, vinil, karhinol és alÜlkarbinol) kép-35 ződnek, amelyeket rektifikálás után a betáplált glikolllal visSizavezetiüink a reakcióba, azoknak butadiénné való utólagos átajiakítása végett. Azt találtuk ugyanis, hogy a találmány 40 szerint alkalmazandó katalizátorokkal ligeti könnyen olefinialkoholokat is, különösein krotonalköholt, átalakíthatunk diolefinekké, mely alkoholok déhidratálásia szilárd katalizátorokkal a gyakorlatban rend-45 szerint bizonyos nehézséggel jár. A találmány szerint tehát glikoloknak és a megfelelő olefinalkoriodoknak elegyeit ás kezelhetjük. 3. példa: 50 Olyan kemencébe, mely azonos azzal, melyet az előző példákban allkalim áztunk,, krotonalköholt táplálunk, melyhez előzetes sen 0.5°/o-nyi foszfortrikloridot adtunk. A krotonalköholt pl. krotonaldehidbőil megr 55 felelő hidrogénezéssel állíthatjuk elő. A butadiénné valói átalakulás termelési há-Felelős kiadó: dr. ladoméri nyada egyszeri átvezetésnél 50°/o-os, mimellett mindjárt 85 °/o butadiémtartaloimnak megfelelő tisztaságú gázt kapunk. Rektifikálás után az át nem1 alakult krotonali- 60 koholt a reakcióba visszavezetjük. A találmány szerinti eljárás, négynél több szénatomot tartalmazó oíiefinaikoholok vagy glikolok kezelésére is alkalmazható, így pl. ha metilbutilénglikolt a ta- 65 lálmány szerint alkalmazainidó illékony katalizátorok segélyével dehidraíállunk, jó termelési hánya'ddal izoprént kapunk. Bár az illékony katalizátorait alikaflanaH zása lehetővé teszi, hogy a dehidratálást 70 légköri nyomáson végezzük, bizonyos esetekben előnyös lehet a légköritől' eltérő nyomáson dolgozni, ami a találmány lényegét nem érinti. Szabadalmi igénypontok: 75 1. Eljárás diolefineik előállítására glikoloknak, olcfinalkoholoiknak, vagy glikolok és a megfelelő oleiinalikoholok elegyednek kátálizises dehidratálása útján, ázzál jellemezve, hogy a kezelendő anyag- 80 gal elegyített illékony katalizátorokat alkalmazunk. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás foganiatosítási módja, melyet az jellemez, hogy katalizátorokként moleku- 85 Iájukban foszfort tartalmazó szerves vagy szervetlen lanyagokat alkalmazunk, különösen foszforsavas észtereket, foszforoxikloridiolt és foszíortriikloridot. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatá- 90 rozott eljárás foganatosítási módja, melyet az jellemez, hogy a glikolok kezén lésekor járulékosain keletkező őlefinálkoholokat a reakcióba a betáplált glikollal együtt visszavezetjük avégett, 95 hogy azokat a megfelelő diöleíinné a!la>kítsuk át. 4. Az előző igénypontok bármelyikéiben meghatár ózott eljárás foganatiosításii módja, azzal jellemezve, hogy a reaik- 100 cdót aránylag nagy kalailizátormennyiisiéggel, pl. 1—2»/o-nyi mennyiséggel, indítjuk meg és a továbbiakban kisebb mieniryiségű, pi, a kezdetinek tizedtől huszadrészéig terjedő mennyiségű katia- 105 lizátorral tartjuk fenn, 5. Az előiző igénypontok bármelyikében meghatározott eljárás foganatosítása módja, melyet az jellemez, hogy a reakciót más katializátorrai tartjuk fenn, H0 mint amellyel a reakciót elindítottuk. rtnik ístván m. kir. szab. bírft Pallas ayomda, Budapest, V„ Honvéd-u. 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató.
