123761. lajstromszámú szabadalom • Vasúti sínlefogó szerkezet
Me$r.|uleht 1S»40. évi június lio 1-én. MAGYAR KIRÁLY SZABADALMI BIRÓSÁ8 SZABADALMI LEIRAS 123761. -«/ÁM. V; a/1. OSZTÁLY. — A. 432G. ALAPSZÁM Vasúti sínlefogó szerkezet. Magyar Acélárúgyár K.-t,, Budapest. A bejelentés napja 1939. évi március hó 29. Vasúti sínlefogószerkezeteknél újabban mindinkább előtérbe nyomul az a törekvés, hogy a síntalp lehetőleg rugalmasan legyen lefogva, mert felismerték azt, hogy 5 merev lefogás esetén, főleg a síneknek a gördülőteher alatti hullámzó mozgása következtében a síntalp és a lefogóelem, pl. sínszegfej között előbb-utóbb hézag keletkezik, ahol aztán a dinamikus erők 10 fokozottabb mértékben érvényesülnek, ez pedig elkerülhetetlenül a sínszegek kiemelésére vezet. Legnagyobb jelentősége van a rugalmas sínlefogásnak faaljakra fektetett 15 síneknél, ahol már gazdasági okokból is kívánatos, hogy a legegyszerűbb — és egyéb okból is legjobban bevált — sínszeges lefogással tartós jellegű rögzítést lehessen elérni. 20 Nem sikerült a merev lefogás e hátrányait sínalátétlemezek alkalmazásával, de még a sínszegeknek csavarokkal való helyettesítévsével sem kiküszöbölni. Ezért újabban visszatérve a sínszegre, 25 rugalmas sínszegekkel kísérleteznek, ami célravezetőnek is ígérkezik. Azonban a sínszeg egész testének kiváló minőségű rugóacélból való előállítása meglehetősen költséges, amellett pedig a sínszegnek a 30 kellő rugózás elérésére kívánatos különleges alakítása akadályozza annak beverését, főleg, ha közvetlenül a síntalp mellett akarjuk a sínszeget elhelyezni, amikor a sínfej útban áll a beverésnél. 35 A találmány szerinti sínlef ogószerkezet különálló sínszegből és ehhez alkalmazott, a síntalp lefogását közvetítő különleges rugóból áll, mely a sínszeget a fej alatti 5G nyakrészen közrefogja és egyik végével 40 a sínszeg szárához, másik végével pedi£ —a sínszeg beverése arányában — a smtalpra támaszkodik s ezt kellő erővel, de rugalmasan lefogja. Ezt az elrendezést a mellékelt rajzon 45 két foganatosítási alakban mutatjuk be. Az 1. ábra vázlatosan ábrázolja a legegyszerűbb, kisebb terhelésekhez szánt kivitelt függélyes metszetben. A 2., 3. és 4. ábra nagyobb kitérésekre (rugóutakra) képes, vagyis lágyabb rugózású kivitelt mutat függélyes metszetben, illetve élőinézetben és felülnézetben. Az ábrákon (1) jelöli a sínszeget, (2) Í rögzítendő síntalpat és (3) a közbeiktatott rugót, amelynek (4) lyukasztásán áthatol az (5) kettősfejjel ellátott sínszeg. Áz 1. ábra szerinti elrendezésnél a sínszeg nem közvetlen a síntalp mellett van, s ezért elegendő hely áll rendelkezésre, hogy a kellő rugalmasság elérésére megfelelő hosszú rugót alkalmazhassunk. E2 esetben a rugó külső vége, mely a sínszef szárához simul, merev, s így rugalmas deformációt nem szenved, hanem csak arra való, hogy a síntalpra támaszkodt rugószár kifejtette rugóerő reakciójának vízszintes komponensét felvegye. Ez a* elrendezés keményebb rugózást ered- 70 meny ez. A 2., 3. és 4. ábrabeli elrendezésnél, amelynél a sínszeg a (6) sínalátétleme; leginkább használatos kialakításánál közvetlen a síntalp mellé kerül, a rugó külön- 75 leges alakítására van szükség, hogy kelK nagyságú rugóutat kapjunk. Itt tehát 1 tv,; 65
