123758. lajstromszámú szabadalom • Berendezés antennaárbocok rögzítésére

Megjelent 1940. évi június hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS í 23758. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. I. 0285. ALAPSZÁM. Berendezés antennaárbocok rögzítésére-Telefuokeu Gesellschaft für Drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1938. évi november hó 17. Németországi elsőbbsége 1937. évi november hó 24. A találmány tárgya berendezés antennaárbocok, különösen önsugárzó árbócantennák feszítés útján való rögzítésére. Villamos hullámok adására vagy vételére 5 való antennáknak meghatározott magasságuk van. Ujabban mint adóantennákat önrezgő magas vasárbócokat alkalmaznak. Ezeket az árbocokat feszítőkötelekkel rögzítik, amelyeknek vezető hosszát 10 az antennával való együttrezgés megakadályozása végett szakaszonként szigetelők beiktatásával osztják meg. Nagy kisugárzott energia, tehát nagy antennaáramok esetén az antennaárbocnak föld-15 del szemben nagy feszültsége van. A beiktatott feszítő szigetelők tehát, tekintettel az előforduló, nagyon sok esetben 100 KV-ot meghaladó feszültségekre, ezeknek megfelelően méretezendők. 20 Mivel a mezőerősség, különösen a rúdalakú antenna közelében erősen csökken, az antenna közvetlen közelében lévő szigetelő villamos igénybevétele tekintélyes. Ezért gondoskodnunk kell arról« 25 hogy az átütés kisülési útjának hossza nagy legyen. Ezenkívül kívánatos, hogy a szigetelő kapacitása kicsiny legyen, hogy a feszítőkötelek parazitaáramai a lehetőség szerint kicsinyek legyenek. Villamos 30 szempontból bot- vagy rúdalakú szigetelők alkalmazása a legelőnyösebb, mert a kereszttartós függesztékekkel vagy tojás«-, illetőleg nyeregalakú szigetelőkkel felszerelt feszítő láncokkal szemben a szi-35 getelők a fenti kívánalmaknak legjobban megfelelnek. Rúdalakú szigetelők alkalmazása azonban azért aggályos, mert az ily szigetelő törése esetén az árboc és a feszítőkötél közötti összekötés megszakad és így az árboc eldűlhet. A szigetelők nem- 40 csak az anyag kimerülése, hanem hirteler. időjárásváltozások alkalmával fellépő hőbehatások vagy villámcsapás következtében is törhetnek. A töréssel szembeni biztonság fokozhatt 45 volna azzal, hogy a szigetelőt túlméretezzük, illetőleg — úgy mint ez erősáramú vezetékek felfüggesztésénél szokásos, — két vagy több szigetelőt párhuzamosai: > rendezünk el. Az ilyen berendezés azor- 50 ban nemcsak drága, hanem — különöser. jégképződés esetén nagy levezetések oka lehet. A találmány abból a meggondolásból indul ki, hogy valószínűtlen az, hogy i 55 szigetelők egyidejűleg több feszítő kötélben törnek. A találmány lényege abban van, hogy az egyik szigetelő törésekor Í 1 árboc vagy torony rögzítéséhez a többi feszítőkötél szigetelőjét használjuk (': 60 ezekkel védjük az árbocot az eldülc< veszélyével szemben. A találmány egy példakénti kivitt li alakját az l."és 2. ábrák oldal-és felülnézetben mutatják. Az (1) árboc a földi ői 65 szigetelve van felállítva és azt a (2, 3) éi (4) feszítőkötelek tartják az előre meghatározott helyzetben. A feszítőkötelektl az oszloppal (5, 6) és (7) rúdszigetelők útján kötöttük össze. Ezenkívül a feszítő- 70 köteleket egymással közvetlenül a szigetelők alatt (8, 9) és (10) háromszög alakjában kifeszített segédkötelek kötik öss; e.