123754. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelközlekedési kábel

123754. 3 ahol Z = s h ohm/cm, <li + <l2 cot h Px * :«u qiCO^Pxt + qa /nfxio-; p2 = 2* /jiTf gi"x"ÍÖ=» (1 -f i) P = 2x/|.fgxl0-'(l + i) q, = 2^|/^''^10 ~'(l+i) t — az 1 fémréteg vastagsága cni-ekben g = a fajlagos vezetőképesség cm3 -ként mho egységekben, (j. = a permeabilitás, (/. = 1 levegő esetén, 10 s = tényező, amely csakis a rendszer geo­metriai alakjától függ és a fémek jellegétől vagy a frekvenciától füg­getlen. Adott esetben oly huzalpárra vonatko-15 zólag, amelyek mindenikének sugara a és amelyeket b sugarú henger közepén 20 távolság különít el egymástól = 4c a f c* a 2 r a 2 l] S — 7rbs[ 1 + b 1 2c 2 L " t ~4c 2 J J Az előzőkből kitűnik tehát, hogy a fő-20 ellenző hatóképességének növekedésével a főellenző hatása a vele szomszédos veze­tőkre növekedik, hacsak kellő vastagságú közbenső ellenzőt nem iktatunk közbe. Te­kintettel arra a tényre, hogy a találmány 25 e hátrány megszüntetésére módot ad, kí­sérleteket végeztünk abban az irányban, hogy a főellenző lehetséges legjobb feltételeit megállapítsuk és adott vastag­• ságú fémmel a lehetséges legnagyobb ár-30 nyékoló hatást érjük el. E kísérletek eredménye gyanánt megál­lapítottuk, hogy csak egy fém rétegéből álló ellenző használatával bizonyos lehet­séges legnagyobb árnyékoló hatás elérése 35 végett az ellenző anyagául vasat kell hasz­nálni és járulékos veszteség idézhető elő, ha a vas ellenzőbe jó vezető fém, például réz kritikus vastagságú rétegét iktatjuk, , anélkül, hogy az ellenző összméreteit nö-40 velnők, vagyis bizonyos vastagságú vasré­teget rézzel helyettesítünk. A rézréteg kritikus vastagsága a frek­venciától függ és a rézréteg meghaitáro­; zott vastagsága oly főellenzőt ©recbné-45 nyez, amelynek; árnyékoló hatása megha­tározott frekvenciánál a lehetséges leg­nagyobb. Az előzőkben ismertetett módón szerkesztett vagy készített főellenző ösz­szetett főellenzőnek nevezhető és a talál­mány különösen ilyen főellenzővel kap- 50 esolatban használható. A találmány keretébe tartoznak tehát ama villamos kábelek is, amelyek több vezetőjét főellenző veszi körül és e veze­tőknek olyan elrendezése van, hogy bizo 55 nyos vezetőik közelebb fekszenek a főel­lenzőhöz, mint a többi vezetők és a talál­mány szerint a főellenzőnek összetett szerkezete van, mikoris két olyan mág­neses anyagú réteget tartalmaz, amelye- 60 ket e mágneses anyagnál nagyobb ver­zetőképességű anyagiból készült kritikus vastagságú réteg különít el egymástól. Az elkülönítő réteg kritikus vastagságá­nál az összetett főellenző árnyékoló ha- 65 tása adott frekvenciánál a lehetséges leg­nagyobb, mikoris a főellenző, valamint a vezetők között közbenső ellenzőt ren­dezünk el. A közbenső ellenző anyagául­oly anyagot használunk, amelynek belső 70 impedanciája kisebb, mint a főellenző' anyagának belső impedanciája és a köz­benső ellenző vastagságát úgy határoz­zuk meg, hogy a közbenső ellenző a fő­ellenző szomszédságában fekvő vezetők 76 impedanciáját a kábel belső rétegeiben fekvő vezetők impedanciájának értékére csökkenti. Az összetett ellenző méreteinek részle­tesebb vizsgálatánál meg kell etmlíte- 80 niink, hogy ScheUkunoff A. S. „The Elec­tromagnetic Theory of Coaxil Trans­mission Lines and Cylindrical Shields" című tanulmjányánafe a „Bell System Technical Journal" cíimíű folyóirnt 85 13. (kötet, 4. számában az 932. és a következő oldalaikon közölt meg­állapításai szerint elektromágneses hul­lálmolk fémeken át való sugárirányú ter­jedése ugyanoly módon tárgyalható, mint 90 hullámoknak vonalvezeték mentén való tovaterjedése. A hivatkozott megállapítá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom