123754. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelközlekedési kábel
123754. 3 ahol Z = s h ohm/cm, <li + <l2 cot h Px * :«u qiCO^Pxt + qa /nfxio-; p2 = 2* /jiTf gi"x"ÍÖ=» (1 -f i) P = 2x/|.fgxl0-'(l + i) q, = 2^|/^''^10 ~'(l+i) t — az 1 fémréteg vastagsága cni-ekben g = a fajlagos vezetőképesség cm3 -ként mho egységekben, (j. = a permeabilitás, (/. = 1 levegő esetén, 10 s = tényező, amely csakis a rendszer geometriai alakjától függ és a fémek jellegétől vagy a frekvenciától független. Adott esetben oly huzalpárra vonatko-15 zólag, amelyek mindenikének sugara a és amelyeket b sugarú henger közepén 20 távolság különít el egymástól = 4c a f c* a 2 r a 2 l] S — 7rbs[ 1 + b 1 2c 2 L " t ~4c 2 J J Az előzőkből kitűnik tehát, hogy a fő-20 ellenző hatóképességének növekedésével a főellenző hatása a vele szomszédos vezetőkre növekedik, hacsak kellő vastagságú közbenső ellenzőt nem iktatunk közbe. Tekintettel arra a tényre, hogy a találmány 25 e hátrány megszüntetésére módot ad, kísérleteket végeztünk abban az irányban, hogy a főellenző lehetséges legjobb feltételeit megállapítsuk és adott vastag• ságú fémmel a lehetséges legnagyobb ár-30 nyékoló hatást érjük el. E kísérletek eredménye gyanánt megállapítottuk, hogy csak egy fém rétegéből álló ellenző használatával bizonyos lehetséges legnagyobb árnyékoló hatás elérése 35 végett az ellenző anyagául vasat kell használni és járulékos veszteség idézhető elő, ha a vas ellenzőbe jó vezető fém, például réz kritikus vastagságú rétegét iktatjuk, , anélkül, hogy az ellenző összméreteit nö-40 velnők, vagyis bizonyos vastagságú vasréteget rézzel helyettesítünk. A rézréteg kritikus vastagsága a frekvenciától függ és a rézréteg meghaitáro; zott vastagsága oly főellenzőt ©recbné-45 nyez, amelynek; árnyékoló hatása meghatározott frekvenciánál a lehetséges legnagyobb. Az előzőkben ismertetett módón szerkesztett vagy készített főellenző öszszetett főellenzőnek nevezhető és a találmány különösen ilyen főellenzővel kap- 50 esolatban használható. A találmány keretébe tartoznak tehát ama villamos kábelek is, amelyek több vezetőjét főellenző veszi körül és e vezetőknek olyan elrendezése van, hogy bizo 55 nyos vezetőik közelebb fekszenek a főellenzőhöz, mint a többi vezetők és a találmány szerint a főellenzőnek összetett szerkezete van, mikoris két olyan mágneses anyagú réteget tartalmaz, amelye- 60 ket e mágneses anyagnál nagyobb verzetőképességű anyagiból készült kritikus vastagságú réteg különít el egymástól. Az elkülönítő réteg kritikus vastagságánál az összetett főellenző árnyékoló ha- 65 tása adott frekvenciánál a lehetséges legnagyobb, mikoris a főellenző, valamint a vezetők között közbenső ellenzőt rendezünk el. A közbenső ellenző anyagáuloly anyagot használunk, amelynek belső 70 impedanciája kisebb, mint a főellenző' anyagának belső impedanciája és a közbenső ellenző vastagságát úgy határozzuk meg, hogy a közbenső ellenző a főellenző szomszédságában fekvő vezetők 76 impedanciáját a kábel belső rétegeiben fekvő vezetők impedanciájának értékére csökkenti. Az összetett ellenző méreteinek részletesebb vizsgálatánál meg kell etmlíte- 80 niink, hogy ScheUkunoff A. S. „The Electromagnetic Theory of Coaxil Transmission Lines and Cylindrical Shields" című tanulmjányánafe a „Bell System Technical Journal" cíimíű folyóirnt 85 13. (kötet, 4. számában az 932. és a következő oldalaikon közölt megállapításai szerint elektromágneses hullálmolk fémeken át való sugárirányú terjedése ugyanoly módon tárgyalható, mint 90 hullámoknak vonalvezeték mentén való tovaterjedése. A hivatkozott megállapítá-