123717. lajstromszámú szabadalom • Légi járműveken elrendezett segédhajtóberendezés nagyobb teljesítmények átvitelére

Megjelent 1940. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123717. SZÁM. V/h. OSZTÁLY. — J. 4086. ALAPSZÁM. Légijárműveken elrendezett segédhajtóberendezés nagyobb teljesítmények átvitelére. Junkers Flug-zeugr- und Motorenwerke Akti engesellschaft, Dessau. A bejelentés napja 1939. évi július hó 1. Németországi elsőbbsége 1938. évi február hó íl. A találmány légijárművek légcsavarjainak hajtására való motoroknál alkalmazott segédhajtóberendezés, amellyel szokásos kialakítású motoroknál a légcsavarokhoz félti használt teljesítményen kívül nagyobb teljesítményt vihetünk át anélkül, hogy a motoron változtatni kellene. Ennek értelmében kereskedelembein szokványos motort 'légcsavarok hajtásán kívül további 10 murikatelepek, pl. a hordfelülietek mentén, vagy a törzs végén áramló levegőhatárrétegből levegő elszívására való fúvó hajtására használhatunk. A találmány értelmében ezt a motor in-15 dítójának szokásos helyén elrendezett csapágytesttel érjük el, amelybe bajtótengeliy van ágyazva. E hajtótengelynek az egyik végén kapcsolótest van elrendezve, amely az indító forgatónyomatékának átadása 20 végett a motoron elrendezett csatlakozótagba kapaszkodik, mimellett a hajtótengely a másik végén a fentemlített csatlakozótagnak megfelelő, az indító forgatónyomatékának felvételére való csatlakozó-25 tagot hord; a hajtótengelyen továbbá a hajtóforgatónyomaték átvitelére való berendezés van. A hajtótengelyt célszerűen akként méretezzük, hogy a forgatónyomaték átvitelére való berendezés és az indító 30 forgatónyomatékának átvitelére való csatlakozótag a motortól meghatározott távolságra vannak elrendezve és a légijármű testén megerősíthetők. Ezzel a motorházat tehermentesítjük és a hajtáshoz szükséges 35 szerkezeti részeket oly helyem helyezzük el, ahol elhelyezésükhöz elegendő tér áll rendelkezésre. J Avégett, hogy emellett a motort légi járművekhez megkívánt módon rugalmasan, azaz a légi járműtesttel szemben bizonyos 40 határok között élmozdíthatóan ágyazhassuk, a hajtótengely a csapágytesíthen, a tengely irányban egymás mögött fekvő legalább két helyen van ágyazva, továbbá a csapágytest, valamint a hajtótengelyen áfr megerősített, az indító forgatónyomatékának felvételére való csatlakozótag kőzött, forgással szemben merev egy vagy több csuklója van. Szerkezetileg egyszerű és aránylag cse- 50 kély súlyú célszerű kivitelnél a hajtótengelyt a motortól elkülönítettén, a légijárműtesten elrendezett tokban ágyazzuk, amely a hajtófo^gatónyomatéknak a hajtótengelyről való átvitelére való berendezést tar- 55 talmazza és egyúttal az indítót is rögzíti. Ezáltal a tokot, a hajtóíörgatónyomatéknak átvitelére való berendezést és az indítót szerkezeti egységgé egyesítjük. A hajtóforgatónyomaték átvitelére való berendezés 60 kényszerhajtóműből állhat, melynek egyik fogaskereke a hajtótengeryen, a másik fogaskereke pedig a hajtó-forgatónyomatérkot a munkatelepnek átadó tengelyen vam helytállóan, rögzítve, mimeEett az utóbbi 65 tengelynek célszerűen a kényszerhajtómű és a munkatelep között tetszés szerint bevagy kikapcsolható kapcsolóműje van. A tokon elrendezett indító szokásos kialakítású lehel, így pl. kapcsolóműje lehet, 70 amely az indítótengelyt a hajtótengellyeft csupán akkor kapcsolja, ha a motort indítani, kell. A találmán\r

kiviteli példáját a rajz