123713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrónsokszorozócsövek elektrónnyalábjának vezérlésére és hozzávaló elektróncső, valamint kapcsolás

4 133713. kiküszöbölése. Ha az előbbi hátrányok keletkezésének és minéműségének megállapítása céljából először csak az egyforma (vagy közepes) 'abszolút kezdőse-5 bességgol kilépő elektronokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a sokszorozóelektródán való elszóródásuk annak kövctkeziniénye, hogy a balfelé kilépő elektronok a mágnesmező hatása folytán hószín szabb utat tesznek mieg- és a sokszorozóelektródára távolabb csapódnak fel, mint a függélyesen kilépők, míg a jobbfelé irányuló kezdősebességű elektronok útja még rövidebb. Ennek folytán a sokszoro-15 zóelektróda (d) hossza mentén tapasztalat szerint még vonalszerű primérkatóda, pl. izzókaitóda, alkalmazása esetén sem kapunk közel egyenletes áramsűrűséget, hanem a 3. ábráéhoz hasonló eloszlásút, .20 mely tehát a legnagyobb áramsűrűség helyiére vonatkoztatva nagyj'ában szimimetrikus. Ennek következtében, ha az elektronokat ilyen csőben az alant ismertetendő módon villamos eltérítéssel való ve-25 zérlósnek vetjük alá, nagyjában a 4. ábra szerinti exponenciális függvény szerint induló csőkarakterisztikát kapjuk. Ha ezzel szemben villamos eltérítéssel való vezérlés esetén, melyet pl. az 5. áb.•30 nan látható (7) és (8) eltéri tőlemezekhez kapcsolt feszültséggel foganatosítunk (és mely tudvalevőleg azt eredményezi, hogy a sofeszoroizóelektróda síkjaira leképeEett, célszerűen téglalapkeresztmetszetű elek-35 tronnyaláb a sokszorozóelektróda felületén önmagával, még pedig célszerűen a téglalap rövidebb oldalával, párhuzamosan tolódik el), a találmány szerint gondoskodunk arról, hogy az oldalirányú kez-40 dősebességgel kilépő elektronokat a katódából kilépő elektronnyalábból kiszűrjük, akkor az 5—7. ábrákon látható eredményeket, azaz a sokszorozóelektródára felcsapódó elektronnyaláb a diáfragmanyí-45 lás által meghatározott keresztmetszetének egyik hosszabb oldalíán éles vonallal való elhatárolását és közel egyenes csőkarakterisztikát érünk el. Ha ugyanis a katódfelület közelében elhelyezett egy 50 vagy több, célszerűen téglalapalakú nyílással ellátott (9) és (10) diafragmával (5. ábra) elfogjuk azokat az elektronokat, melyek kezdősebességének iránya a katódfelületre, illetve az eltérítő mágneses vagy 55 villamos mező erővonalainak irányaira gyakorlatilag nem merőleges, akkor balfelé élesen elhatárolt keresztmetszetű elektronnyaláb fog a sokszorozóelektródára felcsapódni, mert azt half elől azok ajz elektronok határolják, melyek kilépő kezdő- 60 sebessége zérus és melyek ezért a sokszorozó©] ek irodára annak a katóda felé néző széléhez közelebb csapódnak le, mint a középsebesiségiiek megfelelő (V) sebességű ós valamely nagy sebességnek megfelélő 65 (VI) sebességű elektronok. Az ezen esetben fellépő szórást tehát már csak, az elektronok kezdősebességeinek abszolút értékbeli különbözősége okozza, minthogy a kezdősebességek különböző irányainak a 70 szórásra gyakorolt hatását a fentemlített, találmány szerinti vezérléssel kiküszöböltük. A találmány szerinti vezérlésnél az elektronok fentemlített kiszűrésére célszerűen olyan diafragmát vagy diafragmá- 75 kat alkalmazunk, melyek elfogják azokat a|z elektronokat, amelyek kezdősebességeinek iránya az eltérítő mágneses vagy villamos mező erővonalaira, merőleges iránytól 40°-nál többel tér el. Az elért hatás ja- 80 vitható, ha még szűkebb iránytartományt szűrünk ki, pl. elfogjuk mindazokat az elektronokat, melyek iránya a fenti iránytól 30 vagy 20 foknál többel tér el. Hogy az a szórás, melyet az elektronok keizdő- 85 sebességei abszolút értékeinek különbözősége okoz, lehetőleg csekély legyen, csekély energiatartalmú bejövő jelek erősítésekor a találmány szerinti vezérlésnek célszerűen a szokásosnál egyenletesebb 90 sebességelosalásű, azaz pl. alacsony hőmérsékletű izzókatódából, vagy esetleg monokromatikus, pl. infravörös fénnyel megvilágított homogén fotokatódából kilépő és/vagy ráccsal vezérelt elektronokat 95 vetünk alá. A normális hőmérsékletre fűtött izzokatódánál ugyanis az elektronok sebességeloszlása más, mint az ennél alacsonyabb hőmérsékletre fűtött katódánál, melynél az e sebességeloszlásra jellemző 100 úgynevezett „félértékszélesség" rendszerint 0.15 Volt alatt van. E félértéfcszélességet tudvalevőleg abból a diagrambóh kaphatjuk, melyben megrajzoltuk az elektronok sebességeloszlását mutató harang- 105 görbét, oly koordinátarendszerben, melynek abszcisszájára ia Volt-ban mért kilépősebességeket, ordinátájára pedig a kilépő elektronok számát vittük fel. Hai a haranggörbe maximális ordinátájának fe- no lező pontján át aa abszcisszával párhuzamos egyenest húzunk a haranggörbe mindkét száráig, akkor ennek ajz egyenesnek Volt-ban mórt hossza adja meg a féléirtékszélességet, mely á szokásosnál alacso- 115 nyabb hőhiérsékletre fűtött katóda esetén