123680. lajstromszámú szabadalom • Vasötvözet vagy acél

123680. viszonylag nagy maiigáinneiinyiséget alkalmaznak, avégből, hogy a meleg állapotban való törékenység (hot shortness), azaz vörösizzáskor az. acél ridegsége vagy 5 szilárdsághjanyai elkerülhetők, illetőleg a legkisebb mértékre csökkenthetők Jegyének. Ezenfelül az acélban túlságosan sok kén jelenléte, még a lenti táblázatban megadottakon belül is, az acélnak nem 10 kivánatos fizikai tulajdonságokat, így csekély nyújthatóságot kölcsönözhet. Felismerték azt is, hogy acélak megmunkálhatóságát bizonyos feltételek mellett a foszfortartalom fokozása is javít-15 hatja. Ez különösen alacsony széntartalmú acélak esetében forog,fenn, melyek túlságosan lágyak és így nem munkálhatok meg megfelelően. Felismerték, hogy a foszfortartalom fokozásaival ez a hátrány 20 elkerülhető. Mindamellett az acélak megmunkálhatóság el cl foszfortartalom fokozásával csak bizonyos határokig javítható. Túlságosan sok foszfor jelenléte nem kívánatos keménységet kölcsönözhet és a 25 kivánt nyújthatóságot csökkentheti. Acélak bizonyos osztályai meghatározoitt nyújthatóságot kívánnak meg, minek folytán a foszfortartalom fokozása automataacél előállítására nem célravezető, 30 mert ez a nyújthatóság csökkentésének értelmében hat. Automataacélak Bessemer - acélakból rendszerint jobban állíthatók elő, mint Martin-acélakból. Bessemer-acélak előállí-35 tása azonban valamivel költségesebb és összetételük nehezebben ellenőrizhető, mint a Martin-acélaké, ezenfelül pedig némely acélgyárnak nincsenek Bessemerkememcéi. A fenti és egyéb okokból a 40 Bessenier-acélakat a Martin-acélak hátrányára az utóbbi években inkább keresik. Ezért igen kivánatosnak mutatkoznék olyan Martin-acélak előállítása, melyek megmunkálhatósága a Bessemer-acélaké-45 val egyenlő. Ez azonban a kéntartalom fokozásával fontos fizikai tulajdonsáígokról való lemondás nélkül nem volt lehetséges. Bár egyrészt az acélak megimunkáHiató-50 sága szempontjából főképen a kéntartalom fokozásával elért haladás jelentős, másrészt az iparnak az S. A. E. szabványai értelmében jelenleg' legalább kilenc acél áll rendelkezésére, úgy hogy e fajták-55 ból a kivánt megmunkáillhatóságnak és a végtermék elérni kivánt mechanikai tulajdonságainak megfelelően válogatihatunfc, az automataacél tulajdonságai még mindig további tökéletesítésre szorulnak. Ez különösen olyan esetekre vonatkozik, go ha, ez a tökéletesítés más kivánatos jellemzők, így példán] a meleg állapotban való megmunkálhatóság, kielégítő nyújthatóság és más fizikai tulajdonságok károsodása nélkül vihető A'ég'hez. Ismeretes, 65 hogy kutatók automataacélak javítására kiterjedt kísérleteket folytattak, melyek során a vegyi összetételeket különféleképen módosították és elemi kén, foszfor, mangán és szén adagolásának új - módjait 70 tanulmányozták, valamint az acélban Visszatartott oxigén mennyiségét változtattak. Mindamellett e tekintetben mindezideig említésreméltó javulás nem volt észlel- 75 hető. Találmányunk elsősorban annak felismerésében van, hogy ólomnak az acélba való bekebelezésével acélak megmunkalhatósága; javítható, ha az ólmot olyan feltételek között és oly módon vezetjük be, 80 hogy az acélban annals megszilárdulása után megfelelő ólommennyiséig elosztott állapotban maradjon vissza. így „autómata"-acélat állíthatunk elő, ha az ólmot az acélba az rigynevezett „automata"- 85 acólakban alkalmazni szokott kénnek részleges vagy gyakorlatilag teljes helyettesítésére vagy a kénhez járulékosan kebelezzük be, feltéve, hogy az ólmot olyan mennyiségekben és olyan feltételek mel- 90 lett adagoljuk, hogy annak az egész acélban viszonylag egyenletes eloszlása biztosítva legyen. Továbbá azt találtuk, hogy az acélba így bekebelezett ólom ennek megmunkálhatóságát javítja, még ha nem 95 is kapunk „autoniata"-acélként osztályozható acélát. Hasonlóképen azt találtuk, hogy az így bekebelezett ólom az acél kívánt eröművi tulajdonságait nein csökkenti sziáimbav ehetőén. Találmányunk új- 100 ságát különösen az igazolja, hogy vas és ólom, illetőleg acél ós ólom ötvözeteit számos kutató tanulmányozta, akik a műszaki irodalomban arról számoltak be," hogy az ólom vasban nem oldódik. 105 Dr. M. Hansen biner ötvözetekre vonatkozó könyvének, mely 1936-ban Julius Springernél Berlinben jelent meg, 716. lapján a vas és ólom alkotta ötvözetekre vonatkoizó ismereteket fogialja össze. Az no ott közölt diagrammok a vas olvadáspontja alatt oldhatóságot nem mutatnak, míg e hőmérséklet fölött két, csak igen gyenge oldhatóságú cseppfolyós fázist találunk. Hansen idézi Isaac és Tammann 115 munkáját (Z. Anorg. Alig. Chem., 55. kö-