123520. lajstromszámú szabadalom • Szellőztető berendezés
Megjelent 1940. évi április hó 1-én. MAG YAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123520. SZÁM. VIII/k. OSZTÁLY. — V. 3808. ALAPSZÁM. Szellőztető berendezés. Vadas Mihály oki. mérnök, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi december hó 7. A találmány főleg istállószellőztetésre alkalmas olyan szellőztető berendezés tökéletesbítése, .amelynél a levegőcsere egy, a szellőztetendő helyiség oldalfalán vágott, 5 kettéválasztott nyíláson, vagyis vékony közfallal elválasztott két egymásfölötti nyíláson át történik, melyek közül az alsón áramlik be a friss levegő és a felsőn távozik az elhasznált levegő úgy, hogy a 10 helyiség belsejében levő levegő — a mejL-lékelt rajz 1. ábráján nyilakkal szemléltetett módon — lassú, szabályos keringő mozgásba jön, amennyiben a folyton megújuló friss levegő a helyiséget kiöbMti 15 anélkül, hogy hevesebb légáram vagy ártalmas léghuzam keletkezhetnék. Az ilyen berendezések működésiének tökéletesbítésére a találmány szerint először is a levegőbe vezető csatornát úgy alakítjuk, 20 hogy annak keresztmetszete fokozatosan szélesbedő oldalméretű, de csökkenő magassági méretű alakot vesz fel, úgyhogy a levegő egy széles betorkoló résben eloszolva, alig észrevehetően szüremlik be. 25 E szerint a légbevezető nyíláshoz aknaszérűen lefelé terjedői, alakját változtató, de célszerűen, végeredményben bővülő keresztmetszeti területű csatorna csatlakozik. Olyan esetben, amikor a szellőztető ké-30 szülék maga nem helyezhető el elég kedvező helyen, az említett leszáliló csatornát rézsút vezetve úgy rendezzük el a falba vésve, vagy a fal mentén elhelyezve, hogy a helyiségbe betorkoló nyílás az állatokra 35 legkedvezőbb helyre kerüljön. A rajz 2. ábráján a találmánynak egy célszerű megvalósítását vázlatosan ábrázolva, függélyes középmetszetben, a 3. ábrán alaprajzban és a 40> 4. •ábrán elülnézetben látjuk. (1) jelöli a légbevezető csatornát, (2) az ettől (3) válaszfallal elLrekesztefct levegőid vezetőcsatoraiát, (4) az utóbbival közlekedő kürtőit, a reá felszerelt, a szél 45-iránya szerint beálló védősapkával vagy kürtőtoklattal. A fentemlített első jellegzetesség, vagyis a levegőbevezető (1) csatorna különleges kiképzése a 2. ábrabeli metszetből jól ki- 50-vehető. Lényegében nem változik a helyzet, ha a csatornát nem egyenesen lefelé, hanem az adott viszonyok szerinti, a függélyestől eltérő irányban rézsútosan vezetjük. 56-Egy további javítás' abban áll, hogy a két csatorna közötti (3) válaszfalalt és esetleg a (4) kivezétőkűrtőt is, a párák lecsapódásának elkerülésére, jé hőszigetelő anyagból készítjük, vagy ilyen anyaggal 60-burkoljuk. Ugyanis az elvonuló, elhasznált levegő rendszerint a környező levegőnél melegebb és igen páradús. Ha tehát ez a levegő — főleg a hideg évszakban — az (1) csatornán beömlő friss levegőtől erősen 65-lehűtött (3) válaszfallal érintkezésbe jön, a párák lecsapódnak és a lejtős felületen lefolyó'1 víz visszakerül a helyiség belsfcjébe, anri nem kívánatos. Ennek jó szigeteléssel nagyrészben elejét vehetjük. 70> Ha áltálában sötét a helyiség, igen előnyös továbbá a (3) válaszfalat átlátszó anyagból, pl. üvegből készíteni, mely szintén hőszigetelő. Ezzel hármas célt érünk
