123519. lajstromszámú szabadalom • Fékező rácsos cső
Megjelent 1940. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI '^Sfje SZABADALMI BIRŐSÍfl SZABADALMI LEÍRÁS 123519. SZÁM. Vll/d, OSZTÁLY. — T. 6334. ALAPSZÁM. Fékező rácsos cső. Telefunkeii Gesellschaft für Drahtlose Telegraptne m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1939. évi március hó 16. Németországi elsőbbsége 1938. évi március hó 16. Ismeretes^ hogy nagyfrekvenciás üzemben a csőkapacitások és az elektródáik, valamint azok hozzávezetéseinek induktivitásai lényeges szerepet játszanak. így pél-5 dául nagyobb frekvenciáknál az áramhozzávezetósek induktivitása már oly nagy ellenállást jelent, hogy azok a feszültségek, amelyek a belső kapacitások következtében az elektródákon jelentkez-10 nek, azokon torlódhatnak úgy, hoigy az elektródákon a normális üzemszerű po-Itejnciál mellett még járulékos váltófeszültség jelentkezik. A belső kapacitások és az áramjhozzávezetések induktivitásá-15 nak értékeit igyekeztek csökkenteni. Evégből például egy bizonyos elektródát, például a fékezőrácsot többszörös kivezetéssel készítették és mint kivezetéseket, szóles, kis indukciójú szalagokat al 20 kalmiaztak. Eljártak úgy is, hogy a kapacitások és induktivitások káros hatását ellentétes értelmű váltófeszültséggel igyekeztek kiegyensúlyozni. Az ilyen kompenzációk 25 azonban rendkívül érzékenyek és könynyen zavarokat okoznak. Másrészt ezekkel az intézkedésekkel az induktivitások, illetőleg azok káros hatásai nem küzdhetők le teljes mértékbea. 30 Fékezőrácsos csöveknél zavart leginkább az anóda és a vezérlőrács közötti, a fékezőrácson át létesülő csatolás okoz Ezeket a jelenségeket az 1. ábra kapcsán magyarázzuk, amelyben váltakozó ára.m-35 mai üzemben tartott pentóda üzemi viszonyait tüntettük fel. Ha a katódából kiindulva az elektródákat (0—4) hivatkozási számokkal jelöljük, akkor a (4) anóda és az (1) vezérlőrács közötti, a (3) fékezőrácson át létesülő csatolás egyszerű mó- -40 don ábrázolható a 2. ábra szerinti sémá,val. Ebben az ábrában az ernyőzőráoson és a kaitódán át létesülő járulékon csatolásokat nem. vettük figyelembe. E séma kapcsán három különböző ese- 45 tet vizsgálunk. < Először aránylag kiBfrekveinciáfc esetét tartjuk szem) előtt, amikor a fékezőrács- áramhozzávezetésének, (L3) imp© daneiája még elhanyagolhatóan kicsiny. 50 Másodszor azt az esetet, amikor a kapacitások és az induktivitások úgy vannak megválasztva, hogy az (1) verzérlőrácson a feltüntetett kapcsolás mellett nulla potenciál áll be. Végül még nagyobb 55 frekvenciák esetét vizsgáljuk. Az első esetre vonatkozó feszültségdiagrammot a 3. ábra mutatja. (V4) az anóda váltóifeszültsége. Az anódát a nullponttal a fékezőrács hosszvezetésónek 60 (La) induktivitásán át olyan hídkapcsolás útján kötöttük össze, melynek egyik ága az anóda és a fékezőrács közötti (C41) kapacitásból, valamint a vezérlőrács és fékezőrács1 között (Csi) kapaci- 65 tásból van. Aa anóda tehát ez esetben a nullponttal fcapactásból és induktivitásból álló soros kapcsolás útján van öszszekötve. A (3) fékezőrácson van a soros kapcsolás induktivitása és kapacitása 70 közötti összekötő pont. Ez a pont tehát az anódával szemben ellenfázisos, amit a
