123373. lajstromszámú szabadalom • Villamos geofizikai vizsgálati eljárás és szinkron kommutátor és eljárás kivitelére

2 123373. ÍZ egymástól elszigetelt (7A, 7B) szegmensek alkotta, másik (7 AB) kommutátorgyűrű. Mindkét kommutátor szegmensei közötti hézagok pontosan egy irányban 5 fekszenek. Az (1) tengelyen, továbbá (3, t 4, 5, 6) ^csúszógyűrűk helytállóan vannak elrendezve. A (2A) kommutátor-szegmens a (4) csúszógyűrűvel a. (16) vezeték, a (2B) szegmens a (3) csúszógyűrűvel a (17) ve-10 zeték útján van összekötve. A (7A. 7B) kommutátor-szegmensek, a (18), illetve (19) vezetékek útjain' hasonló módon, az (5) és (6) esúszógyűrűkkei kapcsollak. A (2 AB) kommutátor a (8, 9) kefékkel 15 érintkezik, amelyek a (21) egyenáramú dinamóval és (22) jelzőszerkczcttel, pl. ampermérővel vannak összekötve. A (3) és (4) csúszógyűrűk a (23, 24) áramelektródákkal összekötött (10), illetve (11) kefék•20 kel érintkeznek. A (7 AB) kommutátorgyűrű a (14) és (15) kefékkel érintkezik, melyek a (31) áramforrásból, a (82) átfordító kapcsolóból, a (35) potencióméterből és jelzőszcrke-25 zetből, pl. (36) galvanométerből álló potencióméter-körrel vannak összekötve. Az (5) és (6) esúszógyűrű a (12) és (13) kefékkel érintkeznek, amelyek a (33), illetve i(34) feszültségeilektródákkal vannak össze-30 kötve. A mérések; gyakorlati kivitelénél az elektródákat általában úgy reffiidezik elhagy i a (33) és (34) feszültségelektródák közötti köz a (23) és (24) elektródák kö-35 aötti közt átlapolja, bezárja vagy e közbe beleesik. A (24) elektróda, az (1) tengely forgása alatt, felváltva, pozitív és negatív potenciált kap a (11) kefén, a (4) csúszógyűrűn-40 a (16) vezetékem és a (2Á) szegmensen át, mivel a (8) ós (9) kefék felváltva érintkeznek e (2A) szegmenssel, míg a (23) elektróda a potenciálváltozások megfelelő, fordított sorrendjét kapja a (10) kefén, a (7) tö csúszógyűrűn- a (17) vezetéken és a (2B) szegmensen át. A (23) és (24) elektródák között tehát kommutált áram folyik át a földönmelynek frekvenciáját az (1) tengely for-50 dulatszáma határozza meg. A (23) és (24) ánamelektródák között keringő kommutált áram által a földben a (33) és (34) feszültségelektródák között fejlesztett potenciálkülönbség iránya a (2 AB) kommu-55 tátor forgásával szinkron változik. Miv^l azonban a (33) és (34) elektródák a (12) kefén, az (5) csúszógyíírűn, a (18) vezetéken és a (7A) szegmensen, illetve a (13) kefén, a (6) csúszógyíírűn, a (19) vezetéken és a (7B) szegmensen át a (14) és (15) IÍQ kefékkel vannak összekötve és miivel a (7 AB) kommutátorgyűrű szinkron forog és hézaga a (2 AB) koimnntatcwgyu.ru hézagával egy irányba, esik, a (14) és (15) kefék között mindig egyirányú potenciál- 65 különbség keletkezik Ez a potenciálkülönbség a (36) galvanométerben alkalmas módon mérhető, pl. úgy, hogy e galvanométer kilengését a (35) potenciométer megfelelő beállításával nullra állítjuk 70 Az ismertetett komvmutáló berendezésnek geofizikai- vizsgálatoknál való alkalmazásánál a következő hátrányok észlelhetők. 1. Ha azt akarjuk, hogy az áram a ta- 75 lajon tetemes' mértékben hatoljon át, aa elektródák közötti távolságot nagyra kell választani és igen érzékeny mérőszerkezeteket és/vagy iges erős áramokat kell alkalmazni, hogy a mérések a talaj minemű- 80 ségének mélyebben fekvő szabálytalanságainak meghatározására is alkalmas pontosságúak legyenek. Ha azonban az elektródatávolságot és az áramerősséget növeljük, az áram- és feszültségkör közötti 85 közvetlen induktív kapcsolás az elektródákhoz menő kábel vezetékek: és a földben létesült áramút at alkotta hurok megnövekedése folytán nagyobb lesz. Bizonyos távolságnál, mely az elektródák és a kábelek 90 elrendezésétől és a készülék érzékenységétől függ, a rövid időtartamú villamos jelenségek, melyek közvetlen, induktiv kapcsolás folytán minden kommutációnál fellépnek, akkorák lesznek- hogy az érzé- 95 kény mérőműszerek leolvasásaiban számottevő hibát okoznak. A közvetlen induktív kapcsolás előidézte rövid időtartamú jelenségekkel kapcsolatos nehézségek nem küszöbölhetők ki egyszerűen a szokásos 100 kommutátor fordulatszámának vaigy pedig a kommutátor-szegmensek közötti hézagok bőségőnek növelésével. 2. Egyes vidékeken a talaj a felszínen vagy a felszín közelében oly jó vezető, 105 hogy a szkinhatás, másodpercenként 40 periódus nagyságrendű frekvenciáknál, fontos tényezővé válik. E helyeken nem elegendő az elektródatávolságoknak 'és a jelzőkészülékek érzékenységének növelése 110 mély mérések lehetővé tételére, hanem a kommutálás frekvenciáját is oly kis értékre kell csökkenteni, hogy a. szkinhalás nem kompenzálja áramnak a talajba hatolását. Toxasnak egy helyén 70 perio- 115 dus frekvenciával 70 m mélységben, foga-