123335. lajstromszámú szabadalom • Nagyteljesítményű távolbalátócső

2 133335. nagyra választjuk, hogy a bemerülési lenese, mint ilyen, egyáltalában hatástalanná válik. A sugarak ezért a katódából a rácson át minden sugártörés nélkül 5 lépnek keresztül csaknem párhuzamosan es azokat az első szívóanóda után egy rögzített előfeszültségekkel dolgozó villamos lencse gyűjti össze egy keresztezési pontban. Ezt aztán egy hozzá való 10 rekesztővel körülzárva, vagy e rekesztő nélkül, mögötte álló főlencse az ernyőre leképezi. Az 1. ábrán a képpont összehúzódása nélküli bemerülési optikájú csőnek első 15 kiviteli alakja van felrajzolva. A (15) josőben homorú tükörként kialakított (1) ikatódát használunk, melynek átmérője kb. 2 mm és görbületi sugara mintegy 1—1.5 mm, ez előtt álló oly (2) rácsot, 20 melynek nyílása már kisebb átmérőjű, mint a homorú katódáé, nevezetesen 1.5 mm, és egy a rácsra következő (3) első Bzívóanódát, melynek nyílása ismét kisebb, mint a rácsé. Egy ilyfajta három-25 pólusú elrendezés azt a sajátos viselkedést mutatja, hogy a (3) szívóanódának egy teljesen meghatározott élőfeszültségénél és csakis ennél, a (16) ernyőre vetített képpont, a vezérlésnél nagyságát 80 nem változtatja. Emellett maga a képpont nagysága mintegy egy hatodra redukált katódakiterjedósből számítható ki. A sugármenetben a (4) helyen berajzolt keresztezési pont körülbelül 0.3 mm átmérő rőjű. Az összehúzódás elleni hatás, melyet leírtunk, azzal magyarázható, hogy igen pozitív rácsoknál a törő nivóvonalak lényegében ugyanolyan görbületi sugaruak, mint a katódateknő, míg negatí-40 vabb rácsnál a fő-törősík inkább a (3) anóda fel'é tolódik el. Sikerül a teknőmélység beállításával, vagy adott teknőmélységnél a (3) anóda potenciáljának beállításával ós a (2) rács potenciáljának •45 'allandó emisszióra való egyidejű utána•állításával a törőerő helyét az (1) kíatóda lés a (3) anóda között eltolni. A megadott lyukátmérőknél berajzolt távolságoknál a (3) szívóanóda kritikus feszült-50 sége kb. 200 voltnál mutatkozott. Egyidejűleg a ráeselőfeszültség —40 és —10 volt iközötti értékű, míg a meredekség 3 ma 100 voltra közepes értékű volt. Hogy a (4) helyen levő keresztezési pon-55 'tot az ernyőre élesen ós veszteségmentesen leképezzük, nagyobb távolságnyira az (5) hengercső mögött, melynek potenciálját (21) potenciométeren állítjuk be, (6) ifőlencsét iktatunk be. Ez szefcrényalakú mezőelőállítóból áll, mely ismert módon a (jo mintegy 10 mm átmérőjű lencsenyílásban potenciálteknőt alakít ki. Anódaként a (7) lyukas lemez van alkalmazva. Világos és íényudvarmentes képpont elérésére oly előkamrás optika, mely a kisfe- 65 Bzültségű (8) hengerfedélből és (9) védőgyűrűből áll, igen hasznosnak bizonyult. A (8) hengerfedelet a (3) szívóanódával (közvetlenül kötjük össze, úgy hogy az elektrónoknak a (8) fedél és (3) anóda 70 közötti egész térben csupán 200 volt sebességük van. Ez elektródák közös előfészültségét a, (22) közös potencióméterről vesszük le. Az elektromos lencsék ismert leképezési törvényszerűségei szerint ily 75 csekély kezdeti sebességnél a képpont kisebbé válik, illetőleg kisebbre alakul. A .(9) gyűrű igen fontos a zavaró, a (8) re-Ikes74tön állandóan keletkező szekunderelektronok; visszatartására. Az (1) katódá- 80 Val e gyűrűt közvetlenül kötjük össze. A !(8) rekesztő, valamint a hengercsőhe sze|rélt (10) rekesztő épen a rendes sugármenetig nyúlnak be, anélkül, hogy kirekesztési veszteségeket okoznának. 85 E cső hatásfoka, melyet a (7) anódával összekötött (11) falborításon levehető sugáráraminak a katódába lépő áramhoz való viszonyával mérünk, kb. 70% értékű, mi mellett a veszteségek túlnyomóan a (8), 90 rekesztőn keletkeznek. Az ábrákon (17) ás (19) egy ismert kiviteli alak elterítő szerveit jelöli. Míg az 1. ábrán megadott közbenső képpel ós gömbbemerüléssel dolgozó cső- 95 nél a keresztezési pont eltolódásának természetes hibája előfeszültség, illetőleg a katóda alkalmas kivágása útján van kompenzálva, addig ugyanezt a hibát ia 2. ábrán megadott csőnél katódafoemerülés 100 nélkül, lapos katódával egyáltalában elkerüljük. E cső rendszere az előbbinél valamivel bonyolultabb, ezzel szemben a keresztezési pont variációjának hátrányaitól teljesen mentes. A 2. ábra. és az 1, 105 lábra szerinti csövek közötti alapvető különbség abban van, hogy az első (3) anóda előfeszültsége, melyet a (18) feszültségosztóellenállás segítségével állítunk elő, lényegesen nagyobb, még pedig 110 Í400—500 volt, az 1. csőnél alkalmazott kb, 200 volthoz, képest. Azt tapasztaltuk, hogy egy bizonyos kritikus feszültség fölött a

— 2, 3 — kétlyukú rendszer törőhatása megszűnik. E határfeszültség kb. 115 200 voltnál van, 400—500 voltnál a katód-