123301. lajstromszámú szabadalom • Csőelrendezés és hozzávaló foglalat, valamint aljzat
Megjelent I'.MO. évi március hó 1-ón. MAGYAR KIRÁLYI W SZABADALMI BIRrtSAfl SZABADALMI LEÍRÁS 133301. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — T. 0240. ALAPSZÁM. Csőelrendezés és hozzávaló foglalat valamint aljzat. Telefunken Gesellschaft fftr drahtlose Telegraph!« i». 1>. H., Berlin. A bejelentés napja 1938. évi szeptember hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1937. évj szeptember hó 2-ika. (0 (5 20 25 J90 m A találmány célja két elektróda, pl-, valamely cső vezérlőrácsa és anódája közötti kapacitás csökkentése oly kis ütőcsöves elrendezéseknél, amelyeknél az elektródák csatlakozásai az aljzat kerületén vannak elrendezve. Oly elektródákat, melyeknek kapacitását egymáshoz képest kis értéken kell tartani, gyakran a vákuumedény különböző oldalain vezettek ki, pl. a vezérlőrácsot, vagy az anódát egymagában a burából felül vezették ki, míg a többi elektródabeforraszt ás a cső szembehfekvő oldalán lévő lapított talpban-volt. Minthogy az elektródabevezetések ily elosztása a gyártást megdrágítja, áttértek az összes elektródahozzávezetéseknek a buratengelyre merőleges síkban sugárirányban való kivezetésére, miáltal az egyes elektróda vezet ékek között nagypbb közök létesültek. A vákuumedényt ez esetben vágy úgynevezett gyűrűs lapítással, vagy azzal zárták le> hogy a megr felelően meghajlított hozzávezet ésekén megerősített elektródarendszert fazékszerű vákuumedénybe függesztették olymódon, hogy a hozzávezetések az edény szélére, vagy ott lévő peremére feküsznek; erre boltozatos vagy előnyösen sík fedőt helyeztek, amelyet a fa^ékalakú résszel forrasztás vagy má,z útján légmentesen kötöttek össze, úgyhogy az elektródahozzávezetések a tömítés helyén voltak beágyazva. A bura és fedő emellett többnyire üvegből volt, ezeket azonban kerámiai vagy más nem vezető, légmentesen tömítőanyagokból is előállították. Mindamellett a kapacitás ugyanabban a síkban kivezetett elektródák között sokszor ez cselben is meg nem engedhető 40 mértékű volt, akkor is, ha a csőben önmagukban ismert ernyőzéseket alkalmaztak. Ezeket a viszonyokat az 1. ábra alapján magyarázzuk. Ez ábrán a hengeres 45 (1) üvegburát sík (2) fenék zárja le. Az elektródahozzávezetések, különösen az ábrázolt (3) anódhozzávezetés és a (4) vezérlőráCshozzávezetés, amelyek közvetlenül ez elektródák tartópálcáiba men- 50 nek át, sugárirányban vannak a birafalon átvezetve. A tömítés szerkezeli kivitelének részleteit nem ábrázoltuk. Az edény gyűrű- vagy fazékalakú (5) aljzatban van' megerősítve, pl. beragasztva, 55 amely egyidejűleg az anóda (6) érintkezőjét, a vezérlőrács (7) érintkezőjét, illetőleg a többi elektróda további érintkezőit hordozza. A vezérlőrács és az anóda hozzávezetéseinek ernyőzése végett föl- 60 delt (8) ernyőzőlemezt alkalmazunk. A (6; és (7) érintkezők között ennek ellenére vannak szóródási (9) erővonalak, amelyek főleg a cső (2) fenekén és az (5) aljzat fenekén át mennek, minthogy e részek 65 dielektromos együtthatója meglehetősen nagy. Ennek következtében a nevezett elektródák között jelentékeny szóródási kapacitás van, amely egy kísérleti kivitelezésen történt mérés alkalmával 70 20.10~~s pF volt. Ez az érték számos esetben túlságosan nagy, ha meggondoljuk,
