123246. lajstromszámú szabadalom • Hajtóegység motorkerékpárokhoz és vele felszerelt motorkerékpár

133246. 3 e szerkezetet, a hajtópedál vissziafelényomásának megszűntekor, eredeti helyzetébe viszi vissza. A (14) erőátadószerv és a hátsókerék 5 között, a lábhajtás követelményeire való tekintettel, célszerűen fordulatszámnövelő erőátvivőszerkezelet alkalmazunk, például olyan lánchajtást, melynek hajtott (24) lánckereke kisebb a hajtó (14) lánckerék-10 nél. A (14) erőátadószerv és a motor közé ilyenkor természetesen megfelelő nagyságú fordulatszámcsökkentő áttételt kell iktatni, hogy a motor a hátsókereket végeredményben a kellő fordulatszámmal hajtsa. lő A hajtóegységet, mint a rajz mutatja, célszerűen minden oldalról zárt, összefüggő egységgé építjük össze és azt úgy erősítjük fel a motorkerékpár — például lemezből sajtolt és az üzemanyagtartányt is ma-20 gabanfoglaló' — (28) vázára, hogy a felerősítési pontok az erőátvivőszerkezet függőleges •hosszközépsíkjánák, például a lánchajtás síkjának, két oldalán feküdjenek. Ezzel azt az előnyt érjük el, hogy az erő-25 átvivőszerkezetből átadódó, a felerősítési pontok között támadó erőhajtás a felerősítési pontokon azonos irányba; mutató reakciókat ébreszt, a hajtóegység tehát nem: húzódik félre a vázban, és a rezgések át-30 adódása^ szempontjábóll is kedvezőbb viszo^ nyokat kapunk. A találmány szerinti hajtóegységgel és • motorkerékpárral ezenkívül még a következő előnyöket érjük el: 35 Csak egy erőátvivőszerkezet, például lánc alkalmazása szükséges, az eddigi kettővel szemben. A hátsókerék ki- és beszerelése, továbbá a helyes láncfeszültség beállítása ezért a lehető legegyszerűbb, és egyszerű 40 a hajtóegység beépítése is. A motor a sebességváltóművel, a haj tópedáltengellyel és szabadonfutóművekkel közös, burkolt egységgé építhető össze, melyen belül az e.gyes részek védettek, jól 45 kenhetők és kelllő nagyságúra méretezhehetők. Az egész hajtóegység úgy alakítható ki és úgy helyezhető el a vázban, hogy a motorkerékpár stabilitása szempontjából fontos mély súlypontfekvést bizto-60 sítsa. A hajtóláncáttétel találmány szerinti megválasztása, vagyis a hajtott (24) lánckeréknél nagyobb (14) hajtólánckerék alkalmazása, az eddig használatosnál kisebb 55 láncsebességet eredményez, aminek következtében a lánc kevésbé nyúlik és hoszszabb élettartamú. Nem szükséges a bonyolult, súlyos és drága visszahajtófékes szabadonfutó kerékagy alkalmazása, melynek részei hely- 60 szűke miatt nem voltak elég erősre méretiezhetők és rosszul voltak kenhetők, úgyhogy gyakran adlak üzemzavarokra alkalmat. A találmány szerinti motorkerékpáron- — a (24) lánckeréklől eltekintve! 65 — az elsőkerékkel mindenben azonos hátsókereket alkalmazhatunk, aminek előnyei a gazdaságos gyárlás és a cserélhetőség szempontjából nyilvánvalók. Előnyösem azonos kivitelűek a két motorkerékpárkerékre 70 szerelt, pl. a fékdobhoz belülről szoruló pofájú vagy szála gú fékek is. A hátsókerékre nagyméretű, hatékony fék szerelhető, melyet a láncfeszítés közben nem kell utánaállítani, minthogy a 75 hátsókeréknek a vázban való előre- vagy hátraállítása csak azt eredményezi, hogy a hátsófékkel például merev rudazat útján összekötött (19) fékműködtetőkar csapágyában kisebb m érié Üben el'fordul. azaz 80 nyugalmi helyzete kisebb mértékben változik. E kar azonban a (17) liajlópedál bizonyos mértékű visszafordítása ulán mindig követi a pedál tengely elfordulását és így működésbe hozza a fékei, függetlenül 85 attól, hogy nyugalmi helyzetében mekkora szöget, zárt be a menetiránnyal. A találmány természetesen mnes a fent ismertetett és a rajzokon ábrázolt íogana<tosítási példáira korlátozva, hanem kiterjed 90 például oldható tengelykapcsolóval vagy az erőátvitel útjába iktatott más rugalmas szervvel, más rendszerű és esetleg keltőnél több fokozatú sebességváltóval slb. ellátott hajtóegységekre, illetve ilyenekkel fölszerelt 95 motor kerékpárókra, valamint lábhajlású kerékpárvázba szerelt találmány szerinti hajtóegységet tartalmazó segédmotoros motorkerékpárokra is. Szabadalmi igénypontok: 100 1. Motort és hajtópedáltengelyl tartalmazó hajtóegység motorkerékpárokhoz, melyet az jellemez, hogy a pedál tengely szabadonfutómű útján a motor által át- 105 tétel — célszerűen változtatható áttétel — közbeiktatásával hajlóit crőáladószerwel, például lánckerékkel, az előbbivel ellenkező értelmű szabadonfulómű útján pedig fékműködlctőszervvel hoz- 110 ható erőátvivő kapcsolatba. 2. Az 1. igénypontban meghatározott hajtóegység foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy pedál tengelye egyrészt a motor által forgatott áttételi fogaskere- 115