123196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fúrólyuk által átszelt altalajrétegek megkülönböztetésére az altalajrétegekbe egymásután különböző mélységekben bevezetett villamos áramok és ezek felhasználásával önműködően felvett feljegyzések segélyével
2 133196. ellenállását és ezeknek a formációknak természetes potenciálját mérjük. Ez a természetes földpotienciál olyan jelenség, am^ lyiet 1859-ben Quincke ismert fel először, 5 aki feltételezte, hogy az egy szilárd test lyukacsain áthaladó folyadékok potenciálküjpnbséget idéznek elő. Ezt a jeleinséget a földrétegeknek fúrólyukak mentén valió megkülönböztetésére hasznosították akként, 10 hogy egy villamosan összekötött elektródapár egyik elektródját a külszínen földjeitek, a másik elektródát pedig a fúrólyukban lemélyesztették, amelyet természetesen vezetőképes folyadékkal kell tölteni akként, 15 hogy a formáció' potenciálja a fúrólyukban levő elektródára kapcsolódhassék. Az említett eljárás foganatosításához négy elektródát alkalmaznakj kettőt a töltéshez és kettőt a méréshez. A furólyuk-20 ban legalább egy töltőelektródát és legalább egy mérőelektródát mélyesztettek le. A töltőelektrödához telepeit csatlakoztatnák. A természetes földpotenciál méréséhez e telepet periódusosán kikapcsolják. Áltálá-25 ban szükség van arra, hogy az áram irát nyát gyakran változtassák, hogy az egyenáram által eredményezett polarizációs hatásokat elhárítsák. Két feljegyzést állítanak elő, az egyik a potenciálra vonatkozói, a 30 másik pedig az ellenállásra vonatkozó feljegyzés és ezeket a mélységgel kell viszonylatba hozni. Az előbbiekben jelzett eljárás javításaként a gyakorlatban azt a megoldást al-35 kalmazzák, hogy a fúrólyukban csupán egyetlen elektródát mélyesztenek le, erre az elektródára váltóáramot ka_pcsolnak és mindegyik elektródamélységnél mérik a felületen a természetes földpotenciált és 40 egyidejűleg a földimpedanciát. Itt szintén két feljegyzést készítenek, ezeket azonban a mélységgel önműködően hozzák viszonylatba és azok összeegyeztetésére szükség nincs, mivel ugyanazt az elektródát lehet 45 mind a természetes földpotenciál, mind az impedancia méréséhez használni. Az előbbi módszerek egyikével sem kapnak azonban olyan feljegyzést, amelynél fel lehet tételezni azt, hogy egy olajai 50 tartalmazó homokot a földpotenciál ellenállás vagy impedancia bizonyos kombinációi jeleznek. így pl. az utóbb említett eljárás esetében az olajtartalmú homokot nagy impedancia nagy potenciállal kapcso-55 latosan jelzi. Ezeknek az értékeknek némileg hasonló kombinációja azonban jelzi a gaztartalmú homokot is. Ennekfolytán a feljegyzésen találhatunk több olyan kombinációt, amelyeknél nagy potenciál és nagy impedancia tartozik össze. Ha csak nem 6Q áll rendelkezésre valamilyen egyéb adat az olajat tartalmazó homok megközelítő helye tekintetében, rendkívül nehéz az értékek e kombinációiból biztonsággal való kiválasztása annak a kombiinációnak, mely 65 az olajtartalmú homokot jelzi. A találmány szerinti eljárás segélyével villamos utón előállított olyan feljegyzést kapunk, amelyen az olajat tartalmazó homokot jelző részletek szembeötlően tűnnek 70 ki. Ennél az eljárásnál két elektródapárt alkalmazunk és mindegyik elektródapár legalább egyik elektródáját a fúrólyukban lemélyesztjük. A fúrólyukban lemélyesztett két elektródát rendszerint egyetlan, bomba- 75 szerű tok tartalmazza és ezek az elektródák előnyösen e bomba, köpenyén alkalmazott, egymáshoz képest köz hagyásával elrendezett, exponált vezetőfelületieket alkotnak. Az elektródák egyik párjába ener- 80 giát táplálunk olyan oszcillátor segélyével, mely áramfordítőval (inverterrel) van összekapcsolva, mely az oszcillátor kimenő teljesítményét akként modulálja, hogy a fúrólyukban levő elektródába négyszögletes 85 tetejű, egyenirányú hullámot táplálunk. Ekként az oszcillátor kimenő teljesítményének mindegyik periódusában a fúrólyukban levő elektródával szomszédos földben két átmeneti áramváltozást (angolul 9* «transient») létesítünk. Ezeket az áramiváltozásokat felszedi a másik elektródapár, melynek köre egyenáramú eresítőt és váltóáramú erősítőt tartalmaz, melyek kimenő teljesítményét egyetlen, a feljegyzést 95 végző, nagyfrekvenciás ^galvanométerbe juttatjuk. A fúrólyukban lévő, a második elektródapárhoz tartozó elektródától a kutszínre menő vezeték tehát a külszínen két vezetékre oszlik, amelyek közül az egyik 100 az egyenáramú, a másik pedig a váltóáramú erősítőhöz vezet. Mindkét erősítőt a második elektródapár másik elektródája földeli. A megadott módon létesített feljegyzés a 105 természetes földpotenciálból és a felfogóelektróda által felszedett átmeneti áram»-, változásból adódó összetett értékeket ad meg. Ezek az átmeneti áramváltozások, amikor az erősítőrendszeren áthaladnak, a 110' valóságban anódáramlökésekké alakulnak át és ezek azok az értékek, amelyek feljegyzésre1 kerülnek. Pontosan nem tudjuk azt, hogy ezek az értékek az altalajrétegeknek milyen jellegzetes tulajdonságát je- 115 lentik. A később megadandó okokból ügy látszik, hogy ez a feljegyzett érték az altar
