123192. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó adócső és eljárás annak működtetésére

12319a. 8 «züstrészeoskéken fókuszba gyüjtiük, amely részecskéket a (2) elektronkilövelő berendezéssel előállított és .a (14) és (15) mágneses kitérítőtckercsekkel kitérített, elek-5 tronsugár letapogatja. Egy vagy több katóda, pl. a rajzon feltüntetett (18) és (18a) katóda, külön-külön vagy együttesen, a riiO'zaikelektróda nátfelülötén elektronalakzatot állít ©lő, amely alakzat vagy 10 alakzatok körvonala a (19) és (19a) anódákban lévő nyílások körvonalának felel meg, és így a mozaikelektróda. hátfe-1 ületen virtuális jelanóda alakul ki. A {3) mozaikelektródára vetített optit5 kai kép hatására a fényérzékeny (17) ezüstrészecskékről felszabaduló fótoelektronokat a sugarat fókuszbagyüjtő anódának az a része gyűjti össze, amely a (12) átviteli berendezésihez van kapcsolva; a 20 fotoelektronokban előálló veszteség folytán a mozaikelektróda mellső felületén olyan elektrosztatikus kép keletkezik, amelynek elektrosztatikus töltéseloisatása az optikai kép elemi fény- és árnyékfelü-25 léteinek felel meg. Ezt az elektrosztatikus j képet a mozaik ama területe mentén hasznosítjuk, amelynek hátfelületére a (18) és (18a) katódákból elektronok ütődnek fel, mégpedig úgy, hogy a mozaik elektróda 30 mellső felületét nagy sebességű elektronok j sugarával letapogatjuk. A nagy sebességű letapogatósugár hatása alatt a részecskék I szekundérelektranokat bocsátanak ki, | amelyek a részecskéken lévő elektroszta\ 35 tikus töltésnek megfelelően vannak moduj, lálva; e szekundérelektronokat a (11) 1 anóda összegyűjti és ezek hatására a (13) i impedancia mentén jelfeszültségingadozások állnak' elő, amelyeket a (12) átvivőbe-40 rendezés bemenőelektródájára viszünk fel, majd a jelekét ismert módon tovább erősítjük és leadóáramkörökbe vezetjük. A távolbalátó-adócsőnek a 2. ábrán látható előnyös változatánál a (20) burkolat, 45 az 1. ábrához hasonlóan, a (3) mozaikelektródát, a (2) elektronkilövelő-berendezést, valamint a (18), (18a) katódát és a (19), ^(19a) anódát foglalja magában, amely utóbbiak száma egy vagy több lehet. E 50 módosított alaknál azonban az (5) ablak és a (3) mozaikelektróda között még egy vagy több (21) és (21a) elektronkilövelőberendezést alkalmazunk, amelyek a burkolat osőalakú (22) és (22a) nyúlványai-55 ban foglalnak helyet; e nyúlványok hossztengelyei a (20) cső hossztengelyét a (3) mozaikelektróda hátfelületén metszik. A (21) ós (21a) elektronkilövelő-berendesések az 1. ábrával kapcsolatosan leírt (2) elektronkilövelő-berendezéshez hasonlók, 60 amennyiben a (23) és (23a) katódákból, a *»» (24) és (24a) veaórlőelektródákból, a (25) és (25a) első anódákból, valamint a (26) és (26a) második anódákból állnak. Mindegyik elektronkilövelő-berendeziéshezí a 65 (14) ós (15) tekercsekhez hasonló elektromágneses kitérítőtekercseket alkalmazhatunk, amelyek a katódából kilépő elektronsugarakat a mozaikelektróda hátfelületéire irányítják. A (24) vezérlőelektróda 70 ingadolzó feszültségű (27) forráson át a szokásos elő feszültségi telephez, a (24a) vezérlőelektróda pedig az ingadozó feszültségű (27a) forráson át ugyanahhoz vagy hasonló telephez lehet kapcsolva. 75 A 2. ábra szerinti cső működésénél a távolba átviendő tárgy optikai képét a (3) mozaikelektróda mellső felületén fókuszbagyüjtjük, hogy a fényérzékeny (17) részecskéken olyan elektrosztatikus képet 80 állítsunk elő, amely az optikai kép fényes árnyékfokozatait jelképezi. A fényérzékeny részecskéket, úgy mint az 1. ábra " szerinti csőnél, a katódasugárnyaláb letapogatja. A (21) és (21a) kilöv előbeír endezé- 85 seket külön-külön vagy együttesen működtetjük a mozaikelektróda hátfelületét letapogató katódasugárnyaláb vagy nyalábok előállítása céljából. A (22) és (22a) nyúlványok elektromágneses kitérítőté- 90 kéréseit úgy tápláljuk, hogy a (21) ós (21a) kilövelőberendezésekkel előállított és fökuszbagyüjtött (

elektronsugarak a mozaikelektróda hátfelületéihez olyan ponton ütközzenek, amely a (2) kilövelőberende- 95 zésből jövő katódasugárnyaláb felütődési pontjával szembenfekszik. A (21) és (21a) kilövelőberendezések első és második amódájára, pl. a (28) és (28a) telepek útján felvitt feszültségeket úgy kell szabályozni, JOQ hogy a mozaikelektróda hátfelületén fókuszbagyüjtött elektronsugár átmérője valamivel nagyobb legyen, mint a (2) ki- . lövelőbeirendezósísel előállított ós a mozaikelektróda mellső felületén fókuszbagyüj- i05 tött elektronsugár átmérője. Ez kívánatos, mert így bár a (21) és (21a) kilövelőberendezések hossztengelyei a (2) kilövelőberendezés hossztengelyével kis sízöget zárnak be, feleslegessé válik annak az UQ alakzatnak „zárókő"-helyesbítése, amelyet a (21) és (21a) kilövelőberendezések•ből származó elektronsugarak végigsepernek. A „zárókő"-helyesbítés azért kerülhető el, mert ez esetben a (21) ós (21a) ki- 115 lövelőberendezésekböl kiinduló elektron-