123170. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fúrtlyukakkal áttört talajrétegek vizsgálatára

123170. 5 azon a helyen az (1) elektróda által előidézett potenciálhoz képest. Ami az áramforrást magát illeti, az lehet egy váltóáramú 'forrás, mint az váz© latosan ábrázolva lett, mely esetben a berendezés működése pontosan ugyanaz, mint a 3. ábriabeli berendezésé és következésképpen a szerkezet lehetővé teszi a két látszólagos ellenállás és az öneredetű po.0 tenciálkülönbség egyidejű mérését. Lehetne egy egyenáramú forrást is használni, mely esetben a berendezés működése szempontjából, közel állna az 1. ábrabeli berendezéshez, de nem; teszi lehetővé az 15 öneredetű potenciálkülönbségeik mérését. Minden, esetbein, akár váltóáramú, akár egyenáramú forrásról van szó, előnyösen lehet egy, az áramot a fúrt lyukba állandó erősséggel boesájtó forrást használni; ezt iO az eredményt pl. egy nagy ellenállású forrással lehet elérni. Ä 3. ábrára való hivatkozással fent leírt berendezés előnye, hogy lehetővé teszi a talaj felszínétől a tanulmányozandó rétegek színvonaláig !5 menő vezetékek számának háromról vagy négyről, amennyire az előző berendezés esetéhen szükség van, kettőre való leszállítását. íA vezetékek számát le lehet egyre szál-10 litani, ha a 2. ábrára való hivatkozással leírt berendezéshez hasonló árammegfordítós berendezést használunk. Az 5. és 6. ábrák által bemutatott berendezés abban különbözik az előző ábrák!5 ban bemutatottaktól, hogy ez, a berendezés egy bevezető és két különálló mérő áramkör helyett, két bevezető és egy mérő áramkört foglal magában. Az 5. ábrában a (3) alternator egyik 0 sarka a (11) elektródához, mely megfelel a 3. ábrabeli (11) elektródának, míg a másik sarka a (14) áriammegfordítóhoz van kapcsolva. A (14) árammegfordító az áramot, felváltva a két, a fúrt lyukban lévő 5 (1') és (1") elektródákban' végződő, szigetelt (2') és (2") vezetékekbe bocsájtja. A mérő áramkör magában« foglalja az (1') és (1") elektródák szomszédságába, e két. elektródától különböző távolságokra he iO lyezett (6) elektródát, mely a (9) szigetelt vezeték révén a (14) áramanegfordítóval együtt mozgó (sinkronizált) (15) forgó árammegf or dí tóhoz van kapcsolva. Ez az árammegf ordító a (6) elektródát fölváltva .5 a (8'), illetőleg (8")-ben földelt (7*), vagyis (7") váltóáram' által előidézett potenciáikülönbségekeit mérő szerkezetekhez kapcsolja. Párhuzamosan a (9) vezetékkel egy egyenáram által előidézett potenciálkülönbségeket mérő szerkezet (13) van kap- 60 csolva, mely (16)-ban van földelve. Alább ismertetjük az itt leírt berendezés működési módját: A (3) alternator által kibocsájtott áriam a (14) árammegfordítónak köszönhető- 65 leg hol a (11) és (!') elektródák között, a fúrt lyukban levő iszapon ,, és a szomszédos talajokon keresztül, hol pedig a (11) és (1") elektródák között halad át. Ez, a» áram tehát 70 fölváltva két váltóáramú elektromos erőteret létesít a fúrt lyukban és a szomszé- ,. dos talajokban, 'melyek hatása alatt a (6) elektróda és fölváltva a (8'), illetőleg (8") földelések között; két, a ,(6, t, 11) és (8'), 75 illetőleg a (6, 1", 11) és (8") elektróda rendszerekkel miért látszólagos ellenállá- .. sokkal arányos, váltóáramú potenciálkülönbség lép föl. A (15) forgó árammegfordító segítségével, ezeket a váltóáramú 80 potenciálkülönbségeket megfelelőleg a (7'): illetőleg (7") mérőszerkezetekkel mérjük. Ugyanakkor a (13) mérőszerkezet- lehetővé teszi a fúrt lyukban, különösen a lyukacsos rétegek színvonalán keletkező ön- 85 eredetű potenciálkülönbségek mérését. A 6. ábrában bemutatott berendezés hasonló az előbbi ábrabeli hez és ,a kettő között csak az a, különbség, hogy a 6. ábrabeli berendezésnél a (3) alternator és a 90 (14) árammegfordító, ahelyett, hogy a talaj felszínén lennének elhelyezve, a fúrt .-., lyukba, a tanulmányozandó rétegek színvonalának a szomszédságába vannak leengedve. Mint az előző esetben is, a (14) 95 árammegfordító az, alternátorból származó áramot 'fölváltva az (1'), illetőleg (1") elektródákon bocsájtja át. A (6) elektróda, mely rígy van elhelyezve, mint az előző esetben, a (9) vezeték révén össze íoo van kapcsolva a váltóáramú potenciálkülönbségekre érzékeny (7) mérőszerkezethez. Ez a mérőszerkezet például egy nagyon kicsiny időállandójii följegyző galvanométert tartalmaz, melynek följegyző 10S alkatrésze, az árammegfordító minden helyzetváltozásánál följegyzi a megfelelő potenciálkülönbséget. így mialatt a szerkezet a helyét változtatja a fúrt lyukban, egy egyetlen föl jegyző szalagon, például 110 két följegyzést kapunk, melyek közül az egyik a (6, 1', 11) és (8) elektródák, míg a másik a (6, 1", 11) és (8) elektródák rendszerével mért potenciálkülönbségeknek felel meg; mint az előző esetben is, 115 igénybe lehet még venni egy párhuzamo-