123077. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektronáramok erősítésére
Megjelent 1940. évi február hó 15-én. UTA GYÁR KIRÁLYI SZABADALMI RTKMG SZABADALMI LEIRAS 128077. SZÁM. VII/d. (VII/j.) OSZTÁLY. — JE. 5200. ALAPSZÁM. Berendezés elektronáramok erősítésére. Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft cég, Berlin, A bejelentés napja 1937. évi december hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi december hó 24-ike. Ki 15 35 Az eddigi ismereteink alapján elektronoknak fémfóliákon való áthaladtukban mutatkozó sebességveszteségét az alábbi egyenlet fejezi ki: Vo4 — v 4 =ad ahol (vo) és (v) jelenti az elektronok sebességét a folia előtt, illetve a fólián való áthaladás után, (d) a rétegvastagságot, amelyen az elektronok áthatolnak és (a) egy állandót jelent, melynek értéke (CGS egységekben kifejezve) pl. ezüst esetében 16,9.IG42 (v. ö. Geiger und Scheel Handbuch der Physik, Berlin 1927. 24. kötet 26—27 oldalakat). Hogy ennek az anyagnak 10-6 cm vastag rétegén az elektron még épen áthatolhasson (v = 0) az elektron sebességének 2,04.10° cm/sec kell lennie, vagyis 1200 volt gyorsítási Leszültségen kell áthaladnia. A v=o-nál i adódó vastagságot d =vo4 /a általában mint a (vo) sebességének megfelelő határvastagaságot jelölik, melyet Lénárd a következőképen határozott meg: „határvastagság alatt valamely közegnek ama > rétegvastagságát értjük, mely az adott sugársebességet merőleges menet és a legnagyobb sebességveszt»ségek mellett nullára csökkenti." A fenti törvényben megadott feszültségnél kisebb értéken elek; trónoknak fémfoliákon való áthaladását addig tényleg nem állapították meg. Ahol ilyesmi látszólag bekövetkezett (H. E. Hartig Phys. Rev. 26. kötet 221. oldal, 1925.) ez kimutathatóan a fóliában lévő lyukakra volt visszavezethető (T. Kurtchatov és K. Sinelnikov Phys. Rev. 28. kötet 367. oldal, 1926.). Különleges, de fel nem derített feltételek mellett a fentemlített törvényszerűségnek megfelelő sebességeknél kisebb sebességek mellett 40 bekövetkező átbocsájtásra való utalásokat Becker talált, (Annalen der Physik, 4. kiadmány, 84. kötet, 779. oldal, 1926.). Azonban nála olyan elektronokról van szó, melyek a fóliába való ütődés 45 előtt 100 voltnál lényegesen nagyobb gyorsítófeszültséget futottak be. Kísérleteink során ezzel szemben úgy találtuk, hogy az eddigi eredményekkel teljesen ellentétben különböző vastag- 50 ságú, különböző módon előállított és különböző anyagú fóliák, pl. ezüstfoliák a leglassúbb elektronokat is, tehát olyanokat, amelyeknek energiájuk mintegy 20—-50 volt, rendkívül nagymértékben 55 áteresztik. Bár már Becker (Annalen der Physik .5. kiadmány 2. kötet 249. oldal, 1929) 2—4.10-6 cm vastagságú nikkelfóliáknál 2 volt energiájú elektronokkal szemben bizonyos átbocsájtó képességet <;o talált, eredményei az elektronoknak a fóliára való felütődése folytán előálló visszafelé ható diffúzió (hátrafelé irányított szórás) miatt nem bizonyító erejűek. 65 A találmány értelmében e felismerést elektronáramokat szeku'ndérelektronemisszióval erősítő berendezéseknél hasznosítjuk. Ismeretes, hogy tömör rétegek szekun- 70 déremisszióját az adott esetben kikészített elülső oldal felől (ahogy a leírásban a primérelektronok felütődési oldalát nevezzük) hasznosítják. Ilyen berendezést mutat a rajz 1. ábrája, melyen (p) 75
