123069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás átépítéshez való morzsalékok és szilánkok bitumenezésére

Megjelent 1940. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123069. SZÁM. VlII/i. OSZTÁLY. — T. 0&98. ALAPSZÁM. Eljárás útépítéshez való morzsalék ok és szilánkok bitumenezésére. Twaróg" Witold mérnök Ochojec, Katowice mellett Lengyelország. A bejelentés napja 1938. évi december hó 16-ika. A természetes kőzetekből, salakból, kavicsiból vagy másféle anyagokból való, útépítésre szánt morasaléikok és szilánkok bitumenezóse eddig a következőid képen történt: A morzsalékok és szilánkok előállításához használt lanyagot zúzióművekben aprítják, szitálás révén osztályozzák és tárolják. Ebből a ráktárból vagy esetleg 10 közvetlenül a szitálás révén való osztályozás után a morzsalékot vagy szilánkokat szárítódofookba, helyezik, felhevítés révén szárítják és keverőberenidezésekben rá.zzák, amelyekben az anyagot a kötő(5 szer kellően megállapított, aránylagos mennyiségével alaposan összekeverik. Kötőszerkónt (kőszén-kátrányt, földolajaszfaltot, bitumenemulziót, stb. használnak. Az ismert eljárás hátránya, hogy a 20 morzsalékoik és szilánkok agyaggal, továbbá kőzetporral is szennyezőidnek, mely a sziklának a kőbányában való törése alkalmával, továbbá később, a zúzóinűvefcben való feldolgozás során is, a mor-25 zísalékok és szilánkok felületeit körülburkolja és ezzel a kötőszernek e felületekhez való szilárd tapadását hátrányosan befolyásolja. Ez a hátrány igen nagy jelentőségű, miért a kötőszer tapadásának 30 szilárdsága a morzsalékok és szilánkok felületein egyik legfőbb előfeltétele annak, hogy az útburkolata kellően jó minőségben létesülne. Kiváltképen fontos az említett körülmény hideg úton készített 3ö útburkolatok esetéiben. Ezeknél az eljárásoknál a bitumenezett szilánkokat gyárakban állítják elé és ezekből kész anyagként szállítják az útépítés helysizínére. Ha ezt az anyagot erre alkalmas időjárásnál szétterítik és hengerelik, úgy az K> az útburkolatot alkotja. Megjegyzendő még, hogy a morzsalékok és szilánkok tisztítása a rájuk tapadó portól vízzel általában nehéz ós tömeggyártás esetén gyakorlatilag íkeresztülvihetetlen. Az út- fó burkolatoknál gyakran mutatkozó ama jelenség, hogy a burkolat anyaga meglazul vagy széttöredezik, igen gyakran visszavezethető arra, hogy a morzsalékoikon és szilánkokon porréteg volt jelen, 50 minek folytán a kötőszer e morzsalékok és szilánkok felületéhez kellő szilárdság gal nem tapadt. A találmány célja az előbbiekben jelzett hátrányok elhárítása. A találmány 55 szerint a következőképen járunk el: Miután a morzsalék vagy szilánk a szárítódobot elhagyta, ezt az anyagot keverőmüvekben gyanta, kolofómium vagy viaszk oldatával keverjük. Ez az oldat az 60 anyagdarabok felületeit egészen vékony rétegben burkolja és ez a réteg felveszi a port. Az így kapott réteg az anyagdarabkák felületeihez, szilárdan tapad. Csakis a burkolattal ekként ellátott 65 anyagdarabkák kerülnek azután abba a keverőműbe, amelyben azokat a tulajdonképeni útkötősizerrel (amilyen az útépítéshez használt kátrány, a földolajaszfalt, bitumenemulzió) 'burkoljuk. Az előzete- 70 sen előállított gyantaréteg közvetítésével ez a kötőszer szilárdan tapad az anyagdarabkák felületeihez. További előny, hogy a találmány esetében a kötőszer