123028. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó

Megjelent 1940. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÄLYI ^CÖJf| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123028. SZÁM. VII/íl. OSZTÁLY. — S. 17149. ALAPSZÁM. Elektronsokszorozó. Siemens & Halske Aktiengesellschaft, Berliii-Siemensstadt. A bejelentés napja 1937. évi november hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi november hó 30-ika. A találmány tárgya olyan villamos kisütőledény, amelllyel villamos áramok a szekundérellektronok útján történői elektronsokszorozás ellve alapján több fokban erlöi% síthetlőik. E mellett lényegtelen, hogy az erősítendő áramokat fotoellektromos cella megvilágításával mint fotoáramokat létesítjük, vagy pedig, hogy valiamely elektron forr ásbóll, például izzókatódából eredía 19 elektronokat valamilyen vezérllöiszervvel, például elektrosztatikus, vagy elektromágneses vezérléssel beforyásohiínk. Az eddig ismert elektronsokszorozók általában nagy Szerkezeti hasszall készülnek, ami az ilyen 15 készülékek előállításánál! lényeges nehézségieket okoz;. Ezek a nehézségek elikerülhetőlk, ha az elektronsokszorozó elektródáit körív mentén rendezzük el!. Ily módon egyrészt nagy-20 számú fokozatot képezhetünk ki aránylag szűk térben,, másrészt azokat az anyagokat, amelyek a sokszorozó elektródafelületeinek aktiválásához szükségesek, központosán rendezhetj ük ell, úgyhogy e rétegek 25 előállítása szempontjából a feltételek valamennyi elektródánál ugyanazoK és így niár nem okoz különösebb nehézséget az,, hogy a szekunderén emittáló elektródákat az egyes fokozatokban azonos emisszióképies-30 seggeli lássuk el. Arról is gondoskodhatunk, hogy kigázosításkor és aktiváláskor az elektródák egyenletesen melegedjenek. Az elektródáknak körív mietntén való elrendezése használható a tisztán elektro-85 sztatikusaii dolgozó készülékeknél, valamint különösen oly készülékeknél is, amelyeiknél! a kiváltott szekunderelektronokat mágneses mezük siegítségévell mindenkor a következő elektródára tereljük. Ily berendezéseknél a találmány azt a további előnyt 40 adja, hogy a szükséges mágneses mezőit árányliag kicsiny és egyszerű felépítésű esévévell létesíthetjük. A találmány egyik kiviteli példáját mágneses kitérítéssel dolgozó elektronsokszo- 45 rozó esetére a rajz ábráiban) tüntettük fel. Az 1. ábra a vázDatos alaprajzot, a 2. ábra az elektronsokszorozó egy metszetét mutatja. 50 (1) a vákuumedény, melyben az egyes elektródák megerősítésére való, például csillámból készült (2) lemezek vannak megerősítve. A szekunderén emittáló elektródákat (fioellektrodákat) (3) hivatkozási 55 Számmal! jelöltük. Ezeket az elektródákat a csillámlemezekben megerősített (4) pálcák hordják. Az elektróda hatásos felülete a kisütlőedény közepe felé nyúlik be, amint ez a 3. ábrából! is látható., melyben 60 légy ilyen fló'elektródát nagyobb léptékben tüntettünk feli. Ennek az elrendezésnek az a célja, hqgy a mezőinek azokat az inhomogenitásait, mélyeket a (4) tartódrótok okozhatnak, a lehetőség szerint elkerüljük. A 65 körív mentéin elrendezett (3) elektródákon belül vannak az (5) gyorsító-elektródák, mélyeket önmagában ismert módon megfelelő potenciálon tartunk. A kisütőedény belsejében rendezzük el a (3) elek- 70 tródák felületeinek aktiválására való anyagokat. A legtöbb esetben elegendői, ha csak a felület közvetlen aktiválásához szükséges fémet, pélldául valamilyen alkálifémet, mint