123024. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

Megjelent 194Q. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123024. SZÁM. XIX/a/b. OSZTÁLY. — M. 7666. ALAPSZÁM. Önműködő lőfegyver. Rheinmetall-Borsig Aktiengesellschaft cég, Berlin. A bejelentés napja 1939. évi március hó 11-ike. Önműködő lőfegyvereknél a belső részek könnyű kiszerelésének, így különösen csőcserének és a závárzatrészek jó hozzáférhetőségének lehetővétételére már aján-5 lottak olyan megoldást, amelynél, a fegyvernek terjedelmes külső alakot adó, felcsapható falak elkerülésével, a závárzattokot harántirányban megosztják és annak egyes darabjait oldható összekötő 10 szervek — pl. bajonettzár — útján könynyen szétválasztbatóvá és összerakhatóvá teszik. Ismeretesek továbbá olyan vadászfegyverek is, amelyeknél a tok haránt -15 irányban meg van osztva és a tok részdarabjai a csőtengelyhez viszonyítva külpontostengely körül egymáshoz képest elforgathatok oly célból, hogy a fegyvert a töltény-hüvely kivetése és új töltény 20 betöltése végett kinyithassuk. A találmány az ilyen tokmegosztást a fegyver belső részeinek hozzáférhetővé tételére hasznosítja. Tüzelés alatt is lehetséges ezek szerint a belső részeket, pl. 25 csövet, úgy kicserélni, hogy nem jönnek létre egymástól elkülönített részcsoportok hanem a fegyver, külső főrésze tekintetében, összefüggő egész marad, melynek azonban nincs nehezen kezelhető, terje-30 delmes alakja. A fegyvernek a csőcserét megkönnyítő ismertetett kinyitásán kívül — melynél a forgástengely biztosítja a két rész tengelyirányú összekötését —• módunkban van a fegyvernek az említett 85 harántmegosztással létesített részcsoportjait teljesen is szétválasztani, amifőlega závárzat, ütőszeg és zárórugószerkezet gyors és akadálytalan be- és kiszereléséhez előnyös. •» A találmány szerint evégből az egymás- 40 hoz képest oldalirányban elforgatható két tokrészdarabot összekötő forgáscsap egyik végén, célszerűen a csőkarmantyút felvevő összekötővégén, részben kivágott tartóperem, a csőkarmantyún pedig e 45 tartóperem mögé nyúló tokvá.11 van, a nyugalmi helyzetbe jutott peremnek megfelelő kivágással. Oly célból, hogy szándékolatlan teljes szétválasztást (pl. ha csak a csövet akarjuk kicserélni) biz- 50 tosan megakadályozzunk, a hátsó tokrészdarab leforgatásához szükséges forgástengelyt a cső középvonalától oldalt akként rendezzük el, hogy a leforgatandó részt a saját súlya forgatja ki a kiszere- 55 lendő cső pályájából. Csupán a leforgatott tokrészdarab további elforgatása teszi lehetővé a két részdarab oldását és elkülönítését egymástól, még pedig a forgáscsap és a csőkarmantyútok bajonett- 60 zárszerű kapcsolata folytán. Az új cső berakása után a tok hátsó részét visszaforgatjuk. Ezt az elforgatást — miután a hátsó rész a mellső részhez képest a szabályszerű kapcsolódási hely- ^5 zetet elérte — e részen alkalmazott ütköző pl. körívalakú perem határolja, melyet a hátsó tokdarab megfelelően kimunkált tartókarma körülfog és amely egyszersmind a két rész közti tengelyirányú kap-70 csőlátót és erőátvitelt közvetíti. A kapcsolat oldódása ellen előnyösen a töltényvezetéket tartalmazó fedéldarab biztosít -melvet a tok hátsó részén alkalmazott,