122974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porcellánelejű műfogkoronák előállítására, valamint az eljárással készült fogkorona

>U-«;jeleiii 1!>4<). évi február lio 1-én. MAGYAR KIRÁLYI W^jm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123974. SZÁM. Vll/e. DSZTÁLY. — T. 6139. ALAPSZÁM. Eljárás porcellán-elejü müfogkoronák előállítására, valamint az eljárással készült fogkorona. Tassy József fog-technikus, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi március hó 11-ike. Miután az eddigelé leginkább elterjedt, nemes fémből, különösen aranyból készült műíogkoronák egyrészt nem voltak eléggé tetszetősök, mert hamisfog-jellegü'k azon-5 nal szembetűnt, másrészt a foghúst hátra nyosan befolyásolták:, már régebben törer kedtek mellső oldalukon porcellánlapocs­kával fedet fogkoronák (percellánfrontú vagy faszettás koronák) előállítására. Az 10 eddigi ily eljárások azonban nem feleltek meg a követelményeiknek, mert költségesek és bonyolultak, vagy tökéletlenek voltak. Ezenkívül az eddigi eljárásokkal készült porcéilánelejű fogkoronák alkalmazásainál 15 a fogideget mindig meg kellett ölni, to­vábbá az a meglehetősen súlyosan érez­hető'hátrány lépett fel, hogy a természe­tes fog koronájának legnagyobb részét le­köszörüléssel el kellett távolítani, hogy a 20 fémkorona (rendszerint meglehetős nagy falvastagságú öntött aranykorona) és az aránylag vastag, készen beszerzett parcel­la niap számára, a szomszédos fogak által megszabott határok között, elegendő hely 25 álljon rendelkezésre. Ez a hátrány, mely a fogak élettartamát meglehetősen csök­kenti, csak úgy kerülhető el, ha képesek vagyunk minél kisebb falvastagságú fém­koronát minél vékonyabb porcellánlapaes-90 kával egyesíteni. A szóbanforgó hátrá­nyok egy részét sikerült ugyan a teljes egészében porcellánból készült, ú. n. jacket-koroinákkal elkerülni, azonban az effajta koronák, eltekintve attól, hogy a 35 természetes fogkoronának még mindig nagymérvű lecssiszolását igényelték, azzal a. súlyos hátránnyal jártak, hogy csakis egyes foghoz voltak alkalmasak, azaz híd­tartó koronákul nem voltak alkalmazha­tók és azonkívül a fémkoronáknál csak jó- 4^ val kisebb szilárdsággal rendelkeztek és törékenységük folytán gyakori kicserélést is igényeltek. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy általános elterjedésre és tartós 45, használatra, különösen a gazdasági viszo­nyokra való tekintettel, csak az olyan fog­koronák (egyes és hídtartó koronák) alkal­masak, melyek a szépészeti, egészségügyi ós szilárdsági szempontot, valamint az ol- 59. csóság szempontját, az eddigiekkel ellen­tétben, egyaránt kielégítik. Ehhez képest a találmány a műiog fém­korona-részének magában véve ismert saj­tolással való előállítását alkalmazza, még 55, pedig az olcsó előállítihatóságra való te­kintettel a koronát nem-nemes fémből, cél­szerűen 0.3 m vékonyságú lemezből saj­toljuk. Az ilyen, nem-nemes fémből saj­tolt fogkoronák magukban véve ismerete- go> sek voltak ugyan ós eddigelé is töreked­tek a természetes fogak alakját ós színét utánzó, készen beszerezhető, .illetve kivá­lasztható porcellánlapokat az említett ok­ból, lecsd'szolással vékonyítani, de azi ilyen 65, kész és utólagos csiszolással kiigazított porcellánlapocskát nem lehet a fémkorona felületével a használati feltételeknek meg­felelően egyesíteni, miért a fog nagy szi­lárdsági igénybevételeire való tekintettel 70, a poreellánlapoicska és a fémkorona között a legpontosabb, legtartósabb illeszkedés szükséges. Ilyen kész, utólag lecsiszolt porcellánlapnak fémkoronával való pon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom