122974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porcellánelejű műfogkoronák előállítására, valamint az eljárással készült fogkorona

>U-«;jeleiii 1!>4<). évi február lio 1-én. MAGYAR KIRÁLYI W^jm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123974. SZÁM. Vll/e. DSZTÁLY. — T. 6139. ALAPSZÁM. Eljárás porcellán-elejü müfogkoronák előállítására, valamint az eljárással készült fogkorona. Tassy József fog-technikus, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi március hó 11-ike. Miután az eddigelé leginkább elterjedt, nemes fémből, különösen aranyból készült műíogkoronák egyrészt nem voltak eléggé tetszetősök, mert hamisfog-jellegü'k azon-5 nal szembetűnt, másrészt a foghúst hátra nyosan befolyásolták:, már régebben törer kedtek mellső oldalukon porcellánlapocskával fedet fogkoronák (percellánfrontú vagy faszettás koronák) előállítására. Az 10 eddigi ily eljárások azonban nem feleltek meg a követelményeiknek, mert költségesek és bonyolultak, vagy tökéletlenek voltak. Ezenkívül az eddigi eljárásokkal készült porcéilánelejű fogkoronák alkalmazásainál 15 a fogideget mindig meg kellett ölni, továbbá az a meglehetősen súlyosan érezhető'hátrány lépett fel, hogy a természetes fog koronájának legnagyobb részét leköszörüléssel el kellett távolítani, hogy a 20 fémkorona (rendszerint meglehetős nagy falvastagságú öntött aranykorona) és az aránylag vastag, készen beszerzett parcella niap számára, a szomszédos fogak által megszabott határok között, elegendő hely 25 álljon rendelkezésre. Ez a hátrány, mely a fogak élettartamát meglehetősen csökkenti, csak úgy kerülhető el, ha képesek vagyunk minél kisebb falvastagságú fémkoronát minél vékonyabb porcellánlapaes-90 kával egyesíteni. A szóbanforgó hátrányok egy részét sikerült ugyan a teljes egészében porcellánból készült, ú. n. jacket-koroinákkal elkerülni, azonban az effajta koronák, eltekintve attól, hogy a 35 természetes fogkoronának még mindig nagymérvű lecssiszolását igényelték, azzal a. súlyos hátránnyal jártak, hogy csakis egyes foghoz voltak alkalmasak, azaz hídtartó koronákul nem voltak alkalmazhatók és azonkívül a fémkoronáknál csak jó- 4^ val kisebb szilárdsággal rendelkeztek és törékenységük folytán gyakori kicserélést is igényeltek. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy általános elterjedésre és tartós 45, használatra, különösen a gazdasági viszonyokra való tekintettel, csak az olyan fogkoronák (egyes és hídtartó koronák) alkalmasak, melyek a szépészeti, egészségügyi ós szilárdsági szempontot, valamint az ol- 59. csóság szempontját, az eddigiekkel ellentétben, egyaránt kielégítik. Ehhez képest a találmány a műiog fémkorona-részének magában véve ismert sajtolással való előállítását alkalmazza, még 55, pedig az olcsó előállítihatóságra való tekintettel a koronát nem-nemes fémből, célszerűen 0.3 m vékonyságú lemezből sajtoljuk. Az ilyen, nem-nemes fémből sajtolt fogkoronák magukban véve ismerete- go> sek voltak ugyan ós eddigelé is törekedtek a természetes fogak alakját ós színét utánzó, készen beszerezhető, .illetve kiválasztható porcellánlapokat az említett okból, lecsd'szolással vékonyítani, de azi ilyen 65, kész és utólagos csiszolással kiigazított porcellánlapocskát nem lehet a fémkorona felületével a használati feltételeknek megfelelően egyesíteni, miért a fog nagy szilárdsági igénybevételeire való tekintettel 70, a poreellánlapoicska és a fémkorona között a legpontosabb, legtartósabb illeszkedés szükséges. Ilyen kész, utólag lecsiszolt porcellánlapnak fémkoronával való pon-