122962. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító készülék szilárdan álló váltólámpával
Megjelent 1940. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123963. SZÁM. V/a/2. OSZTÁLY. — K. 14180. ALAPSZÁM. Váltóállító készülék szilárdan álló váltólámpával. Krolupper József vasúti jelzőlámpa-,féin- és bádogárugyár részvénytársaság-, Budapest, A bejelentés napja 1937. évi december hó 3-ika. Szilárdan álló .váltólámpával felszereit váltóállító készülékek ismeretesek. Ezeknek a jelzőábrákat szolgáltató ellenzőket működtető szerkezetét vonórúd útján a 5 váltó csúcssínével kapcsolt állítóemelő és vezérlőtárcsa alkotja, mely utóbbi a jelzőábrákat szolgáltató ellenzőket moizgató vezérlőemelőivel működik együtt. Az állítóemelő és az általa működtetett állító-10 tárcsa, valamint a vezérlőtárcsa közös tengelyre vannak szerelve, mely szilárdan rögzített állványbakban van ágyazva. Az ismert váltóállító készülékeik egyik megoldásánál (lásd 91.238. lajstromszámú sza-15 badalmunkat) a bak villás és az álllítótárcsa kölzepéu, a villa két oszlopa között van a tengelyre szerelve, míg a vezérlőtárcsát a tengelynek a bakon túlnyúló, kiálló vége tartja, A bak megfelelő csa-20 varok útján két síntalpra van erősítve. Ebből az elrendezésből az a hátrány származik, hogy ha a váltóállító készülék mellett vonat híalad el, akkor a szerelvény kerekei előbb az egyik, azután * másik 25 síntalpra futva fel, ezeket felváltva lenyomják, úgyhogy a síntalpak lengő mozgást végeznek, mely az állványbakoit rögzítő csavaroknak adódik át ós a csavarkötéseket idő ellőtt meglapítja, Ezenfelül 30 ez, a készülék lerögzítóséhez két sínitalpat igényel ós így költséges. A váltóállító készülékek másik rendszere az állványbak tartásához csak egyetlen síntalpat igényel. Ennél az el-3Ö rendezésnél az állítótárcsa szintén az állványbak két villaoszlopa között középen van felisizerelve, míg a meglehetősen bonyolult vezérlőszerkezetet a bakon túlnyúló tengelyvég tartja. Ebből kiegyensúlyozatlan erőelosztás adódik, mely — habár az egész elrendezés egyetlen síntaipon nyugszik — a másik ismert elrendezéshez hasonlóan könnyen a röij csavarok meglazulását okozza, A találmány értelmében a mondott hátrányok elkerülésére egyetlen síntalpra erősített állványbak alkalmazása mellett az erők egyenletes elosztását azzal hozzuk létre, hogy az állványbak két villaoszlopa közötti részt szabadon hagyva, az állítószierkezetet a tengely egyik és a vezériőszerkezetet annak másik végére, a bakon kívül, lehetőleg egyenletes tömeigmegosztással szereljük fel. Ezzel ajz- egyetlen síntalpon való megerősítés előnyeit megtartva, mindkét ismert elrendezésnek azt a hátrányát, hogy csavarkötései könnyen meglazulnak, elkerülhetővé tesszük. A találmány szerinti megoldásnak az a további előnye, hogy az első helyen említett, a MÁV-nál jelenleg szabványos elrendezésű váltóállító készülékeket viszonylag kis .költséggel a sokkal előriyösebb és minden készüléknél egy-egy síntalp megtakarítását lehetővé tevő új megoldású 65 késlzülékekké lehet átalakítani. Ennél az átalakításnál a vezérlőszerkezeit változatlanul helyén marad, míg az eddig a középen (az állványbak két villaoszlopa között) felszerelt állítószerkeizetet kiszereljük és a tengelynek másik, az állványbakon túlnyúló végére ékeljük, míg az egyetlen síntalpra való megerősítés lehetővé tételére a baknak alz eddigi csavarfuratokat tartó, feleslegessé vált részeit levágjuk és a megmaradt talplemezben a 40 Í5 50 55 60 70 75
