122924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás k-strofantint, teofillint és szőllőcukrot tartalmazó tartós, vizes oldatok előállítására

Megjelent 1940. évi január hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 122934. SZÁM. IV/h/2. OSZTÁLY. — C. 5142. ALAPSZÁM. Eljárás k-strofautint, teofillint és szöllőcukrot tartalmazó tartós vizes oldatok előállítására. Chemisch-Pharmazeutische Aktiengesellschaft, Bad-Homburg" cég, Frankfurt a. Main. A bejelentés napja 1938. évi október hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1937. évi december hó 7-ike. A találmány eljárás tartós, k-stroíantint, teofillint és szöllőcukrot tartalmazó, befecskendezési célokra alkalmas töménységű vizes oldatok előállítására. Ilyen ol-5 datok az említett alkatrészeknek egyszerű vízben való oldása útján nem áliiihatók elő, mert a teoíillin nehezen oldható. Ismeretes már oly tömény teofillinoldatok előállítása, amelyek a teoíillint 10 dietanolaminnal való (1 Mol:2 Mol arányban) vízben oldható vegyülete alakjában tartalmazzák. Ha ezt az ismert eljárást oly oldatok előállításánál próbáljuk alkalmazni, amelyek teofillinen kívül k-stro-15 fantint és szöllőcukrot tartalmaznak, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy az ilyen oldatok csak rövid ideig tartósak és már néhány hónapi raktározás után strofantin-hatásuk jelentékeny mérték-20 ben csökken. Kísérletek arra a megállapításra vezettek, hogy ez a hatáscsökkenés az. oldat gyenge alkáliás kémhatására vezethető vissza. Ismeretes továbbá az az eljárás is, 25 amelynél teofillint m-oxibenzoesavval, illetve ennek alkáli- vagy magnéziumsóival vízben oldható komplexvegyületekké alakítanak át. Miután ezek oldatai gyengén savanyú kémhatásúak, kézenfekvő 30 volt oly oldatok előállításánál is, amelyek teofillinen kívül strofantmt és szellőcukrot tartalmaznak, a teofillint m-oxibenzoesavhoz vagy ennek alkáli- vagy magnéziumsójához kötni. Ha emellett az 35 egyes alkatrészeket oly mennyiségekben alkalmazzuk, amint azok befecskendezé célokra szükségesek, akkor az a nehézség merül fel, hogy az oldatok előállításuk vagy ampullákba való töltésük közben kristályosodni kezdenek. Ez nemcsak 40 megnehezíti a munkát, hanem az előállítandó oldatok pontes adegolását is lehetetlenné teszi. így pl. oly oldatnak, amelyet az orvos egyszeri befecskendezésre használni tudna, 0,25 mg k-strofan- 45 tint, 0,2 g teofillint és 1,0 g szöllőcukrot kellene 5 cm3 desztillált vízben tartalmaznia. Ha ilyen oldatot pl. m-oxibenzoesavas nátrium hozzáadása mellett próbálunk előállítani, akkor ugyan átmeneti- 50 leg kapunk oldatot, amely azonban oly nagy mértékben hajlamos a kikristályo- : sodásra, hogy annak kezelése rendkívül nehézkes. Azt találtuk, hogy k-strofantint, teo- 55 fillint és szöllőcukrot tartalmazó oly vizes oldatokat, amelyek nemcsak tartósak, hanem befecskendezési célokra is megfelelő töménységűek, úgy állíthatunk elő, hogy az oldandó anyagokat az aromás 60 oxisavak alkil- vagy aTkilér.amirokkal képződő, gycgyá.szatilag hsszncsílható sóinak hozzáadása mellett vízben oldjuk. Az előállított oldat gyengén savanyú kémhatású. 65 Az oldódást elősegítő sók gyanánt elsősorban az oxibenzoesavak, különcsen a m-oxibenzoesav vagy a ß resorcilsav sói jönnek tekintetbe. Báziscs összetevő gyanánt előnyösen monoelarolemint, die- 70 tanolamint, vagy etilendiamint alkalmaz