122918. lajstromszámú szabadalom • Kételektródás rezgéskeltő készülék
122918. ll összeszorítható, összehajtogatható vagy összeszegecselhető, hegy a két rész villamosan összefüggő egészet alkcsson. A 6. ábra oly párhuzamos felületű két-5 elekíródás rezgéskeltő készülék vázlatos rajza szerkezeli részletek nélkül, amely az előzőkben ismertetett készülékek csoportjától különböző csoportba tartozik. Az eltérés abban van, hogy az elektró-10 dákat és az ezekkel közvetlenül összekötött szerkezeti elemeket tartalmazó hatásos rezonáns áramkor végy üreg látszatra ugyan kisebb, de a valóságban nem kisebb. A két elektredás rezgéskeltők 15 e csoportját néha ,,kételektródás tárcsás rezgéskeltő készülékek"-rek is nevezik. Ez az elnevezés arra utal, hegy ezek a rezgéskeltő készülékek egyszerű alakjukban csupán két párhuzamos tárcsából 20 állanak, melyek közül az egyik az elektror.sugárzó katód és a másik az arcd. A 6. ábrában ábrázolt készülék külerböző alkatrészeinek szerkezete az előzékben ismertetett kiviteli als ke k alapján a kö-25 vetkezőkben ismertettek kivételévelnyil -vánvaló. A következekben a „tárcsának" nevezett alkatrész a tok-alakú szerkezet alsó és felső sík felülete. Ezek a felületek ön-30 magukban más szerkezetűek, mint a megfelelő anód és katód, amint az az ábia megtekintéséből nyilvánvaló. Szükségszerűleg vagyis az ábrázolt tok-alak korvonalai folytán az említett két felület 35 átmérői egymással egyéniek, bár nincsen különös döntő tényező, amely ezt a viszonyt meghatározná. Ha a tárcsák átmérője a szabad térközi 1 hullámhcsszal bizonyos arányban áll, akkor maguk a 40 tárcsák rezonáns rendszert alkotnak és a rezgési frekvenciát meghatározzák. A 6, ábrában ábrázolt különös kiviteli alaknal a tárcsa átmérőjét az (I0 )-r- = 0 A Bessel-féle függvény gyöke határozza 45 meg, amely itt a hangolási viszonyra vonatkozó 1. egyenletet helyettesíti, úgyhogy az átmérő a hullámhossz 0.766, 1.757, 2.755 . . . többszöröse. Az (I0 ) első 12 gyökét tartalmazó táblázatot "W. E. 50 Byeríy, Giün ard Co. a ,,Fourier's Series and Spherical Humotics" című, 1893. évben megjelent munkájának 286. oldalán találunk. A gyakorlati követelményeknek teljesen megfelel, ha a 6. ábra 55 szerinti közel rövidrezárt áramkörű tárcsák helyett megszakított áramkciű tárcsákat használunk, amikor a Bessel-féle függvénytől kissé eltérő függvény alapján hatá.rozzuk meg az átméiőt a hullámhossz kifejezésében, azonban ebben az 60« esetben a sugárzást hullámvezetékkel vagy más árnyékoló hüvellyel korlátozni kell, mert különben a sugárzási ellenállás olyan nagy lehet, hogy a rezgéseket megszünteti. Minthogy a veszteségek kicsiny 65» tárcsáknál aránylag kisebbek, azért a 6. ábra szerinti kiviteli alakrál az átmérő rendszerint a hullámhossz 0.766-szorosa. A (7) köz, amely a katódot és anódot a 6. ábrában feltüntetett mcdon villa- 70-mosan elszigeteli, a tok vagy tárcsa peremétől távol fekszik és így ott van, ahol az erővonalak megközelítőleg merőlegesek a közre, úgyhogy csak kismérvű sugárzás lehetséges. Ez tehát az az alap- 75 elv, amelyet már a 4. ábra kapcsán tárgyalt ur.k. A 6. ábra szerinti kételektródos rezgéskeltő készülék további megkülönböztető jellemzője a fél hullámhosszúságú vonal- 80 vezeték, amelyet a sugárzó katódfelületet körülvevő (45) szerkezet alkot. Ez a szerkezet biztosítja, hegy az alsó tárcsa csak bevont része működik magasabb hőmérsékleten és így azt is, hogy az elektron- 85-sugárzás csak azon a helyen következhet be, amelyet úgy választunk, hogy az elektronáramrak oly egyenletes sajátságai legyenek, amelyek kívánatosak, hogy állandó kételektródás rezgések ke- 90 letkezzenek. A vonalvezeték hosszául azért választunk pontosan félhullámhosszt és nem valamely más méretet a hullámhossz kifejezéseiben, hogy megakadályozzuk, hogy ez a vonalvezeték 95 reaktarciát vigyen az áramkörbe, ami a tárcsa-átmérőkre alapított rezonancia számításokat megdöntené. Ez összhangban van az ilyen hosszúségrendű átvivő vonalvezetékek ismeretes elméletével. lOtt Bizonyos ellenállásnak a vonalvezetékkel az áramkörbe való bevitele elkerül- " hetetlen, azorban ez csökkenthető, ha a sugárzó felület átmérőjét, lehetőség szerint, nagyra választjuk. Az előzőkben 105, ismertetett megoldással, amelynéla féíhullámhosszúségú vonalvezeték beiktatásával az ellenállást csökkentjük, két előnyt érünk el, egyrészt a beiktatott ellenállás kisebb, ha a központos vonal- 110 vezeték átmérőinek viszorya közel egy-és másrészt az elektronok hajtóereje növekedik. Általában a 4. ábra tárgyalása kapcsán elemzett feltételekhez hasonlóan a 115
