122752. lajstromszámú szabadalom • Vetőgép

4 122758. tői védje és a. (11) vezelővályukat alátámassza, A (11) vezetővályuk (1., 2. és 11. ábra) arra valók, hogy a szállítóhengerről a (9) f> ernyő alsó szélén, lehulló magvakat felfogják és a fenékben elrendezett (41) levezető résen át, amely éppen a (10) védő fenékben alkalmazott megfelelő (43) nyílással szemben (2. ábra) foglal helyet, le-10 bocsássák. A vezetővályuk tehát a védőfenéken a szállító henger sorcsoportjai alatt úgy vannak elrendezve, hogy a szállítóhengerről lehulló magvakat felfoghassák. A vezelövályuk felül oly szélesek, hogy 15 mindegyikük egy-egy sorcsoporlot fog körül és a mindenkori magvakat leadó csoport tetszőleges sorának magvait felfoghatja. A (12) csoroszlyák (2. ábra) a barázdá-20 kai húzzák meg, amelyekbe a vetőmagnak kell hullania. E csoroszlyák a taligaállvány alsó mellső (42) hosszsínjével, pl. (44) rudak segítségével, mozgathatóan kapcsollódnak és — egyenként minden egyes vc-25 zetővályu alatt — úgy vannak beállítva, hogy a vezetővályuk alatt végigfutó vetőbarázdákat húznak, amikor a vetőgép megindul. A (12) csoroszlyákat úgy állítjuk be, hogy a talajon való (45) támadási 80 pontjuk (2. ábra) közvetillelnül ama (46) pont előtt van, amelyre a magvak lehullanak. A csoroszlyák egyébként tetszőleges szerkezetűek lehetnek. A (13) simí'tóknak az, a rimdeltetqsük. 35 hogy a vezetőbarázdákat, a magvak felvétele után, ismét kitöttsék. E simítok négyszögletes tömbökből vagy lemezekből (12., 13. és 14. ábra) álnak, melyeknek mellső részén (50) szemek vámnak, melyek (51) 40 rudak segítségével, mozgathatóan kapcsolhatók a taligaváz (52) fenéksínjével: (2. ábra). A simítok lie- és befelé liejtló', mellső és hálsó (53, 54) élfeiületekkel, valamint oldalsó (55) élfeiületekkel vannak ellátva, 45 melyek a simítóknak a talajba íúródását megakadályozzák. Alsó felületüknek elölről hátrafelé irányuló, elől nyitott és hátra szűkülő (56) vályúja van, melynek összetartó (57) oldalsó szélei, a simíLónak a 50 barázda fölötti elmozgása közben, a csoroszlyák megmunkálta földet összehúzzák jés a barázdát kitöltik. Bizonyos magfajtáknál, pl. csávázott vetőmagvaknál, az egyes magvak egymáshoz tapadásra hajlamo-55 sak. Hogy a szállítóhenger mélyedésében levő, ilyfajta vetőmagnak a felette levő magvaktól való* különválasztását megkönynyítsük, a szállítórekesz mellső falán levő leszedőszélt hátrafelé irányuló' (a henger forgási irányával ellentétes irányú) ék- 60 alakú (62) csúccsal láthatjuk el, mely a magvakat szétválasztja és csupán, egy-egy magnak a mélyedésben maradását engedi meg (15. és 16. ábra). A vetőgép a következőkép működik: Az 65 (5) vetőszekrénynek gabonamagvakkal való megtöltése után a magvak, a (8) töltőszekrényeken át, a (7) szállító- vagy láplieugerre hullanak alá. Ha a .gép mozgásbahozatalánál a szállílóhenger forogni kezd, 70 a gabona magvak a henger felületén csúsznak és egymásután a hengerfelület mélyedéseibe kerülnek. Egy-egy mélyedésben csupán egy máig maradhat meg. Ha ugyanis valamely mélyedésbe két mag kerülne, ak- 75 kor a felső (60) magot (5. ábra) az (59) leszedőszél, melyet a I öltőszekrénynek mellső (28) fala alkot, a mélyedésből kiszedi, amint a mélyedés az (59) leszedőszélmél elhalad. A hátsó (24) szélfelület 80 lejtős elrendezése és a (7) henger külső felületébe való enyhe átmenete folytán, a mag e művelet közben nem sérül meg, hanem könnyen felcsúszik a mélyedésből, a mélyedés fenekén levő alsó (61) magot 85 pedig az (59) leszedő széle nem éri el és így ez, a mag jjekve marad. A mélyedésekben visszamaradó magvakat a szállítóhenr ger a (9) vezetőernyő alá és a henger alsó oldatához szállítja és: a magvak a (9) er- 90 nyő alsó' szélén a (11) vályúkba esnek, melyeknek (41) kilepőrésein át a (12) csoroszlyák húzta barázdákba hullainak, amikor is a (13) simító a magvakat elföldeli. Szabtad almi igénypontok: 95 1. Vetőgép, amely az elvetendő magvakat, pl. gabonát, készlettárból, sorokban elrendezett szállítócellákba vagy mélyedésekbe vezeti, melyek arra valók, hogy a magvakat csupán egyen- 100 ként vegyék fel és adják le, azzal jellemezve^, hogy a sorok forgó hengernek kerülete körül végigfutó csoportokban vannak elrendezve, mely csoportokat a henger hosszirányában oly 105 közepes távolság választ el egymástól, mely az elvetendő gabonát befogadó barázdák távolságával egyenlő, jellemezve továbbá azzal, hogy egy-egy csoport minden sorának oly mélyedései 110 vannak, amelyeknek nagysága és alakja az egyes sorok sajátos gabonafajtájának megfelelő. 2. Az 1. igénypontba>n meghatározott vető-