122665. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcső intenzitásvezérlésével, főként távolbalátási célokra

9 122665. 1. ábra a lalálinányszerinti vezérlőberendezés példaképem kiviteli alakjának metszete. A 2. és 3. ábra néhány ellenzőrácsol erő-5 sen nagyított nézetben mutat. A 4. ábra a folt nagyságának ingadozásai magyarázza. Végül az 5. és 6. ábra intenzitás lefolyásoknak vázlatos rajza. 10 Az 1. ábra szerinti rendszernél az (1) kis kerámiai cső- belsejében van a (2) fűtőtekercs. A cső egyik végét, pl. nikkelből készült (3) fémsapka zárja le, amelyre a (4) eiektronkibocsátó anyagot 15 pl. kerek vagy négyszögű bevonat alakjában lehetőleg egyenletes vastagsággal vittük fel. (5) a találmány szerinti vezérlőielektródát jelöl. Ez az elektróda krómnikkel lemezhüil áll, amelyben több kis 20 lyuk van (2. ábra), amelyek együttesen négyzetet alkotnak. A lemez vastagsága kisebb a lyukak félnyíiásszélességélnél vagy legfeljebb egyenlői azzal. A rácsot tartó (6) fémsapka a katődát az amódáhak a 25 rajzon nem látható mezejétől ern.yőzi. Ez a sapka a sugárnyaláb előzetes sűrítésére használható. Ekkor célszerűen úgy alakítjuk ki, hogy a villamos mező a rács közelében lehetőleg egyenletes legyen. Az (5) 30 rácsot, illetve az annak területében kialakuló, legkisebb sugárkeresztmetszetet ismert módon elektronoptikailag reprodukáljuk az ernyőin. Ha az egyes rácsnyílásoik átmérője pl, 0.2 mm, akkor a nyílá-35 soknak megfelelő képpontokat a szem már nem tudja megkülönböztetni, úgyhogy egyenletes megvilágítású négyzet jelenik meg> amely egészében a világi tó foillfot alkotja. A rács síkjában az egyes lyu-40 kakát magábanfoglaló (négyzetnek az oldala rendszerint rövidebb 1 mm-nél. A rács és a katóda közötti távolság ugyanolyan nagyságrendű, mint a lyukaknak a középponttól középpontig mért távolsága. 4;, Az ernyőizőrács minden egyes nyílása úgy fogható fel, mintha Wehnelt-hengeir volna. Hogy valamennyi nyílás azonos módon működjék, a rácsnyílások borította négyzet felületét célszerűen kisebbre vá-50 lasztjuk az elektronokat kibocsátó katódafelületnél. Természetesen mindkettőt úgy helyezzük el, hogy az (5) rács nyílásai alatt mindenkor elektronkibocsátó anyag legyen. A megvilágítás vezérlése alapjá-55 ban ugyanolyan módon történik, mint a rendes Wehnelt-hengernél. Ha a feszültséget meghatározott, erősen negatív értékről mind pozitívabb potenciálok felé növeljük, akkor egy bizonyos pontnál, az ú. n. «indulási pontnál» elektronok lépnek 60 át a nyíláson. Ez a pont a jelen esetben pozitívabb feszültségnél lesz, mint a rendes Wehnelt-hengernél, minthogy az egyes ellenzők átmérője lényegesen kisebb. Ha a feszültséget tovább növeljük, akkor az H5 egyes rácsnyílásokkal létesített potemeiálellenzlőik mind jobban kinyílnak, úgyhogy az áram növekszik. Nagyon nagy feszültségeknél végül, éppen úgy, mint a korábbi berendezésiekben. leütési értéket 70 érünk el. Míg az ismert berendezésekben az egész világítófolt átmenője a megvilágítás ütemében nulla és a legmagasabb érték között ingadozott, a találmánynál ez csu- 75 pán a rácsínyílásóknak megfelelő egyes elemi nyalábokra áll. Amint a 1. ábrából látható, ez az ingadozás n-szer kisebb, ha n-mel jelöljük, a négy ziel egyik oldala mentén helyetl'oglaló ellen.zőinyílások szá- 80 mát. A 4. ábrán n-t 4-nek vettük fel. A belső, szaggatott vonallal feltüntetett négyzet az egész képpont határát jelöli az áram megindulásánál. A külső ugyancsak szaggatottan berajzolt négyzet a világítófolt kör- 85 vonala nulla rácsfeszüliliségnél, tehát akkor, midőn az elemi nyílásoknak megfelelő valamennyi pobenciálellenzői teljesen nyitva van. Látható, hogy az ellenzőinyílások meg- 90 felelő: elhelyezésével a világítófolt alakját telszésszerint változtathatjuk, tehát nemcsak négyzetes, hanem pl. kiérek, derékszögű négyszög alakú, valamint pl. a sugárhoz viszonyítva, ferdéin álló ernyőire tör- 95 ténő feljegyzésinél trapézalakú világítófolt is előállítható'. Maguk a. .nyílások állapjában [etszéisszerinti 'módon, készíthetők. Különösen előnyösnek bizonyult a lyukak csákozása. A lyukak alakja 100 kör, derékszögű négyszög, hatszög, stb. lehet. Háló is alkalmazható, ennek azonban az a hátránya, hogy ekkor a nyílások nem íeküsznek pontosan ugyanabban a síkban. Ha valaminő okból keskeny, kb. derékszögű 105 négyszögalakú képpontot kell kapnunk, amelynek hossza nem, szélessége azonban ingadozhat, akkor csupán az egyik irányban részekre osztott ellemzőiráGS is megfelel. A 3. ábra ennek néhány példáját 110 tünteti fel. Az 5. ábrán a kihúzott vonal a rendes Wehnelt-heíngerrel előállított világítófolton belül a megvilágítási görbét jelöli. E görbének a már előbb említett harang- 115 alakú lefolyása van, viszonylag lapos emelkedéssel. A 6. ábra összehasonlításul egészében, azonos megvilágítású és azonos