122664. lajstromszámú szabadalom • Anódelrendezés katódsugárcsövekhez, főként igen nagy üzemi feszültségű Braun-féle csövekhez
Megjelent 1940. évi január hó 2-án, IA6YAR KIRÁLYI Q SZABADALMI BIR0SAG SZABADALMI LEÍRÁS 122664. SZÁM. VII./j, (VH/d.) OSZTÁLY. — JP. 8560. ALAPSZÁM. Anódelrendezés katódsugárcsövekhez, főként igen nagy üzemi feszültségű Braun-féle csövekhez. Fernseh Akt.-Ges. cég, Berlin-Zehlendorf.' A bejelentés napja 1938. évi november hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi november hó 5-ike. A találmány olyan. aiiódelrendezés. amely igen nagy (több 10.000 voltos) feszültségek szaunára készült, pl. távolbaláiási képe„ "vetítésére víiló Braim-féle cső 5 vekhez all-almas. Az ilvcn csöveknél felmerül az a követelmény, hogy a -ngárkeltő rendszer anódáját az alacsony potenciálú elektródákkal s.'emhen, ezJ knei v közvetle-i Lö elében h°lyo7/ó'k el, de az elin "cnder'í'síK L olyannak kell lennie, hogy a kis távolság ellenére átütések ne következhessenek he. Főként arról keli gondoskodni, hogy a esőfal mentén, illetve az elektródák tartói mentén a kúszási xít elég 15 hosszfi lényen. Már indítványozták fémes anödellenzó helyett a cső belsejébe nyúló üvegtest alkalmazását, amely a csővel szerkezeti egységet alkot és ugyanolyan vezető be-20 vonata van, mint a csőfalnak. Ez a bevonat, pl. szénnek kolloid oldatából áll. A szénkolloid oldatából álló bevonat azonban az anódnyílás számára ily magas feszültségeknél nem bizonyait használható» 25 nak, iminthogy a bevonat főként éles élek mentén könnyen megreped ós ilyen feszültségeiknél könnyen lepattogzik. Ezenkívül szénkolloid oldataiból álló bevonat alkalmazásakor az anó'dnyílás-30 nál, nagy feszültségek esetén, az anódára történő ütközések folytán erős helyi felmelegedós veszélye és ezzel kapcsolatosan gázkitörés lehetőségié forog fenn. Ezeket a hátrányokat a találmány sze-35 rint megelőzően jól gáztalanított, fémes T;,nőda, alkalmazásával küszöböljük ki, amelyet a esőnyakba beolvasztott elvékonyított, hengeres anódtartóra tolunk fel. Ekkor a fémfelület megrepedése, vagy lepattogzása nem. következhetik be, ha- 4.0 sonlóképpeii erős helyi felmelegedés sem, minthogy a hő a hosszú fémfelületen eloszlik. Ezzel az el rendezéssel továbbá a sugárkeltő teret a világítóernyőt is tartalmazó eltérítő tértől elválasztjuk, ami 40 nagyon előnyös. A hidrokollag bevonatot ekkor csupán az anóda mögötti mezőmentes térben helyezzük el, ahol a célnak m in denképpen miegf elei. Az átütések megnehezítésére az anódá- 50 nak, valamint az, elektronsugarat átengedő anódanyílásnak a szélei lekerekítettek. A találmány értelmében továbbá a hengeres anödtartóban végződő, beolvasztott 55 üvegkúpot platinabevonattal látjuk el, amely a cső nyakától, vagy a beolvasztott tartórész belső felületétől a beolvasztott tartórész; szélén át a beolvasztás külső felületéig terjed. A cső nyakába és esetleg 60 a beolvasztó tartósrész belsejébe is benyúló falbevonat a platinabevonattal vezető öszszieköittetésben. van. Ez a kapcsolat előnyösen úgy létesül, hogy a bevonatok egy darabon kölcsönösen lefedik egymást. Így 65 lehetővé válik, hogy a falbevonaton át feszültséget vezessünk az anódához. A. platinabevonatot el is hagyhatjuk és ekkor a szén kolloid oldatából álló bevonatot a beolvasztott tartórész belseje- 70 ben messzire, a hengeres anódtartó nyílásáig vezetjük. Ebben az esetben pl.
