122603. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénsav elnyeletésére gázvédőberendezésekben, kiváltképenoxigénvédőkészülék alkalipatronjaiban és az eljárás foganatosítására alkalmas elnyeletőszer

Megjelent 1940. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI 1UR0SAG SZABADALMI LEIRAS 122603. SZÁM. XVIII/b. OSZTÁLY. — D. 5068. ALAPSZÁM. Eljárás szénsav elnyeletésére gázvédőberendezésekben kiváltképen oxigénvédőkészülékek alkálipatronjaiban és az eljárás foganatosítására alkalmas elnyeletőszer. Dr. Dräger Otto Heinrich, mérnök és kereskedő Lübeck-ben, mint a Drägerwerk, Heinr. & Bernh. Dräger lübecki cég* jogutódja. A bejelentés napja 1938. évi április hó lá-ike. Németországi elsőbbsége; 1937. évi június hó 15-ike. Oxigén-védőkószülékekben a kilehelt szénsav elnyeletésére eddig többnyire nátriumhidroxidot használtak, amely nátriumkarbonátot képezve köti le a szénsa-5 vat. Ez a reakció jelentékeny hői ejlődóssel jár; ez a hő a keringő levegővel és a készülékkel közlődik, ami nem kívánatos, ezenkívül e bő és a kilehelt levegő vízgőzének együttes hatása könnyen élőin idézheti a még elhaszinálatlan alkáli időelőtti cseppfolyósodását. E hátrányok elkerülése céljából a találmány szerint a szénsav lekötésére alká liknak, vagy földalkáliknak a szénsavnál 15 gyengébb savakkal való, könnyen hidroli zálható, szemesés vegyületeit alkalmaz zuk. Ezek különösen azok a savaik, amelyek amfoter kémhatású fémoxidokból, vagy fémhidroxidokból képződnek. Ily ve-20 gyületek pl. az, alkáli- és földalkáli-aluminátoik, -ferrátok, vagy -cinkátok. A szilikátok is használhatók, mert ezeket CO? tudvalevőleg bontja. Ezeket az alkáli-, il letve földalkélisókat vagy egyedül, vagy 25 pedig alkáli-, illetve földalkálihidroxidokkal és/vagy nátronmésszel együtt alkalmazhatjuk. Emellett ez utóbb említett anyagokat az említett sókkal keverve, vagy rétegenként váltakozva alkalmaz-30 hatjuk. A földalkálik, illetve alkálik COs-nél gyengébb savakkal képezett sóinak alkalmazásából származó előny e sóknak CO2-vel történő cserebomlásnál jelentkező hőképződésen alapul. E sók alkalmazása 35 esetén ugyanis nem az aránylag nagy neutralizációs hőnek megfelelő hőmenynyiség (kb. 13 kcal/mol) keletkezik, mint a hidroxidok alkalmazása esetén, hanem csupán a nátriumalumiinátnak nátrium- 40-korbonátra és aluminiumhidroxidokra való bomlásával járó átalakulási hő (kb. 6 kcal/mol). A találmány szerinti elnyelető szerekkel végzett gyakorlati kísérletek is azt 45 mutatták, hogy a készülékben kimutatott hőemelkedés tetemesem csökkent. Egyúttal csökkent a reakciómlassza nem kívánatos cseppfolyósodás&i is, különösen, mert a felszabaduló savmaradék azi átalakulási 50 termék bizonyos fokú stabilitását eredményezi. Ezzel a még felhasználatlan rea'kcióanyag kiosurgását és az ennek következtében adódó veszteséget gyakorlatilag megakadályozzuk. Ekként a csekély hőképződésen felül azt az előnyt is elérjük, hogy az azonos menynyiségű anyagot jobban kihasználjuk, ami hosszabb használati tartam esetén kedvező hatású. Az említett alkáli- és földalkálisóiknak szénsavval való bontását fokozhatjuk katalizátorok hozzáadásával. Ily katalizátorok pl. nehózifémoxidok, mint a vasoxid, barmakő, rézoxid. Ezeket az adalékokat 65 célszerűen 1%-nál kisebb mennyiségben alkalmazzuk, pl. úgy, hogy azokat az: említett só kész szemcséire szórjuk, vagy pe-55 60