122547. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa

Megjelent 1939. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI #S» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 132547. SZÁM. VIJ/H. OSZTÁLY. I. 3870. ALAPSZÁM. Villamos izzólámpa. Egyesült Izzólámpa és Villamossági r.-t. cég-, Újpest. A bejelentés napja 1937. évi december hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi december hó 8-ika Villamos izzólámpák gazdaságossága, azaz a lámpa által elfogyasztott energiaegységenként kisugárzott látható iényárain értéke tudvalevőleg annál nagyobb, 5 minél több energiát tudunk a lámpa segé lyével látható sugárzássá átalakítani, azaz minél kisebb értékben, tarthatók az energiaveszteségek. Az energiaveszteségek tudvalevőleg az árambevezető- és tartó 10 drótok hőelvezetése, valamint a gáztöltés okozta kenvekciós veszteségek következtében fellépő hővesztesógeken kívül főleg azon tekintélyes sugárzási veszteségekből állnak, amelyeket a láthatatlan, főleg 15 infra-vörös sugárzás alakjában 'kisugárzott energia jelent. E tények ismeretében már régóta történtek javaslatok arravonatkoaólag, hogy az izzólámpa fényhatásfokát azzal növel 20 jék, hoigy ezeket az infra-vörös tartományban kisugárzott nagy energiamennyisége ket az izzótesthez újból visszavezetik Minthogy ennek a kívánt cél elérése érdé? kében lehetőleg csekély fényveszteségge] 25 kell történnie, mindenekelőtt a látható és infra-vörös-sugárzás éles elkülönítése szükséges, hogy a látható sugarak a lám pát lehetőleg akadálytalanul, illetve vesz teségmentesen hagyhassák el, az infra 30 vörös sugárzást pedig szintén lehetőleg csekély veszteséggel irányíthassuk vissza az izzótestre. Az ezirányú eddigi javaslatok többek -között azért nem vezettek gyakorlatilag használható eredményekre, mert 35 az azok szerint javasolt eszközökkel nem lehetett a látható és láthatatlan sugárzást egymástól elég élesen elkülöníteni, minek következtében a fényveszteségek túlságosan nagyok és az izzótesüiez visszavezetett sugárzó energiamennyiségek túlságosan 4D» csekélyek voltak. A találmány szerint az eddigi javaslatok e hátrányát azzal küszöböljük ki, hogy a találmány szerinti lámpánál az izzótestből kiinduló sugárzás infra-vörös 45, és látható réseiéinek egymástól való elkülönítését nem az eddig javasolt szelektíven visszaverő vagy szelektíven elnyelő, hanem a találmány szerint szelektíven; fényszóró közeg alkalmazásával végezzük, 00 „'Fényszóró" közegnek jelen leírásban és igénypontokban olyan közeget nevezünk, mely a fényt lehetőleg kevéssé nyeli el, azaz látható sugarak számára áttetsző, tehát szórt látható fényt ereszt át, 55. Ismeretes, hogy homályos vagy zavarosított közegek, mint például a köd, a fényi szelektíven szórjak, E szelektivitás annál nagyobb, minél kisebbek a homályosságot, illetve zavaró- 60 sítást okozó 'anyagrészecsk'ék. Ha a szóbanforgó anyagrészecskék méretei a sugárzás hullámhosszához képest csekélyek, akkor Raleigh szerint a szórt intenzitás a hullámhossz negyedik hatványával for- 65-dítva arányos. Ennek folytán különböző hullámhosszakat tartalmazó sugárkévéből olyan homályos vagy ziavarosított közeg, melynek e tulajdonságát előidéző anyagrészecskéi eléggé kicsinyek, lényegesen 70* több rövidhullámhosszú sugárzást szórnak ki, mint nagyobb hullámhosszú sugárzást és így az ilyen közegeken a sugárzásnak nagyobb hullámhosszú részei hullámhosszúkkal növekvő mennyiségben ha- 75-Iádnak eltérítetlenül át az ilyen közegein,