122477. lajstromszámú szabadalom • Automatikus tilosjelző berendezés gyalogjárók védelmére, autók gyalogjáron át való kihaladásánál

Megjelent 1939. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÍLYI #533» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 122477. SZÁM. VII/J, OSZTÁLY. Z. 2132. ALAPSZÁM. Antoi»atjkijs tilosjelző berenplezós gyalogjárók védelmére, autók gyalogjáró» át váló kihaladásanál. Zimányi László mérnöki kamarai tisztviselő, Budapest. A bejelentés napja J.937. évi npyen^bpr lt6 24-ike. Mindannyiszor, amikor a gépjárművek fallal határolt udvarból, kocsiszínből az uteára hajtanak, a gyalogjárók testi épségét, de legalább is idegeit nagy mór-5 tékben veszélyeztetik. Qtt, ahol kihajtás ritkán fordul elő, megfelelő és könnyen végrehajtható módszer a soffőr fokozott óvatossága és egy utcára kiállított ember jelzése. De 10 ahol gyakran kell a kocsiknak kihajtaniok, főleg garageoknál, ez a módszer nem válik be, mert nem kívánható, hogy e célra egy ember, ha kell, ha nem kell, rendelkezésre álljon, másrészt, mert a kilő haladó járműveket nagy mértékben késleltetiné, ha az utat szabaddá, tenni hivatott személyiség ép a szükséges pillanatokban esetleg nem volna kéznél. Az eddig követett módszer, hogy a kapu 20 elé „Vigyázz! Autó!" jelzést tesznek, inkább csak a felelősség elhárítására jó gázolás esetén, a gyalogjárók hátrányára. Azzal lehet érvelni, máért nem vigyáztak a gyalogosok, amikor kint van — az 25 egyébként talán alig-alig észrevehető — figyelmeztetőtábla. Gyakorlatilag azonban nem alkalmas a gyalogjárók megvédésére, sőt bizonyos mértékben növeli is a veszedelmeket, mert a kocsivezető „bátrabban" 30 hajt abban a feltevésben, hogy kint van a tábla, nem lehet baj. A gyalogjárók pedig igen nagy százalékban, az emberi természetben rejlő psziihikai okok miatt nem veszik figyelembe a 85 táblát, mert 1) nem eléggé feltűnő, 2) mert mindig ott van, ha jön autó, ha nem, s minthogy a legtöbb esetben épen nem jön autó, amikor arra mennek, természetszerű, ha a gyakoribb esethez igazodnak és ügyet sem, vetnek a figyelmeztető táb- 40« Iára. Kézenfekvő tehát, hogy a gyalogjárókat autók kihajtásánál védőberendezésnek olyannak kell lennie, amelyik 1) akkor ad le figyelmeztető jelzést, amikor az tény- 45-leg szükséges is. 2) a jelzőberendezésben „élet" legyeai, vagyis az feltűnő legyen. Ha most hozzávesszük feltételt is, hogy egyidejűleg a kihaladó gépkocsinak is egy feltűnő „Óvatosan hajts!" jelzést 50: adunk, hogy a soffőr a tilosjelzőben hízva, el ne bízza magát, a gyalogjárókat a kihaladó gépkocsiból származható veszedelmek ellen a lcgmesszebmenőkig biztosítottuk. • I : 55-Jelen találmány mind a három feltételt a legteljesebb mértékben kielégíti. A találmány lényege az, hogy a kihaladó gépkocsi útjába a kijárattól megfelelő távolságra egy csekély szélességű 60-csatornát helyezünk le, amelyet a számbaijöhető maximális terhelésre méretezett rugalmas lemezzel, legcélszerűbben acéllemezzel hidalunk át, amely a terhelés hatására kis mozgást végezve, egy elek- 65 tromos áramkört zár. Az áramkör zárása olyan rövid időre, almíg egy autó a legkényelmesebb tempó mellett is kihaladhat, működésbe hozza a gyalogjáróik figyelmeztetésére a kapu 70» elé helyezett jelzőtárcsát és ugyanígy a gépkocsi útjába helyezett, a soffőr figyelmeztetésére szolgáló jelzőtárcsát is.