122332. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés nagyfrekvenciájú jelek vételére, ill. erősítésére

12233». lamos áramlökések vagy zavarok elnyomá­sának vezérlésére alkalmazott elektródá­kat rendesen akkora állandó feszültség tartja élő-feszültség alatt, hogy a csövek 5 az ellenütemű fokozatban a kivágási ha­lár közelében dolgoznak. E vezéri cielektró­dák mindaddig nem kapnak járulékos elő­lieszültséget, míg a (VT2) és (VJ'3) csö­vek jel be menet ének amplitúdója az (R4) 10 ellenálláson fellépő előíeszültséget túl nem lépi és rácsegyenirá nyílás nem követke­zik be. A 3. ábra szerinti elrendezésnél a vil­lamos áramlökések elnyomására alkalmia-15 zolt vezérlőeiektródák állandó negatív elő­íeiszültségét járulékos ckiícszültséggel egé­szítjük ki, amely az (AB) kapcsokhoz tör­ténő' bemenet amplitúdójával változik és ha e két előfeszültség összege, előre meg­.20 határozott értékel túllép, a (VT2) és (VT3) csövek működnek és a jelátvitelt kiiktatják. A 3. ábra szerinti átvitelnél ezt az ered­ményt vagy egyeniráuyítócsővel. vagy pe­dig, amint a rajzon látható, az 1. ábra 25 (VT1) csöve helyébe lépő (YT4) kettős erősítő- és egyenirányítőcső segédeíektró­dáival érjük el. Ebben az esetben az 1. ábra szerinti (TI) transzformátort tercier­tekercse léssel ellátott (T3) transzformátor 30 helyetlesíti, amelynek terciertekercselése a (VT'l) cső egyenirányító elektródáival, az (R) ellenállással és a (C) konden.iátor­ral egy áramkörbe kapcsolt., amelyben a (VT2) és a (VT3) csövek fogórácsaihoz 35 vezetett járulékos előfeszültség keletkezik. Ennél az elrendezésinél a (VT2) és (VT3) csövek bemeneti elektróda inak az elő­feszüítsége nem döntő fontosságú és azok a rendszer kívánt munkakarakterisztiká-40 jának megfelőcn, az (R2, R3, Rd) feszütt­ségosztó bármely a célnak megfelelő pont­jához kapcsolhatók. A 3. ábra szerinti berendezés működésié hasonló a 2. ábra szerinti berendezés is-45 mertetett működési módjához, mégis azzal a különbséggel, hogy a kapcsolás villamos állandóit úgy választjuk meg, hogy ren­des munkaviszonyok mellett, a (VT2) és (VT3) csövek, fogórácsaira felvitt" állandó 50 negatív előfeszültség az (R; ellenálláson fellépő járulékos, egyenirányítóit cl.őíeszüllt­séggel együtt, a (VT2) és (VT3) csöveket, a legnagyobb jel bemenetnek megfelelőiem, éppen kevéssel kivágási pontjuk előtt ál-55 Mtja be. Ily körülmények között átmeneti villamos zavarok fellépése az (R) ellen­álláson át egyenirányítóit, erősített elő­fészültségét létesít, amely az előírt, ál­landó negatív előfeszültséggel együtt, a (VT2, és (VT3) csövek' működési pontját 60 a levágási ponton túl tolja, ami az átme­neti áramlökések megszüntetésére vezet. Ugyanezek a tényezők szabják meg az. (R) ellenállás és a (C) kondenzátor ál­landóinak megválasztását és ill. vagy a 65 (C) kondenzátor elhagyását, amint ezek a 2. ábra szerinti, fent leírt áramkörre alkalmazhatók. Eltekinlve attól, hogy az el »feszültségei adó (R2) és (R3) ellen­állások nem az első fokozat csövének ka- 70 tód körében, hanem a (VT2) és (VT3) csö­vek közös katódkörében vannak, a kör a 2. ábra szerinti körrel egyező és működési elvük is ugyanaz. A 4. ábra szerinti áramkör a 3. ábra 75 szerintihez hasonló, mégis azzal az eltérés­sel, hogy a második, fokozatban az ellen­ülemű erősítőnek vi! 1 amos áram lökések megszüntetésénél mutatkozó előnyét egyet­len egy (VT5) csővel érjük el. A pejilódá- 30 nak rajzolt (VT5) cső árnyékoló- és a.nőd­körei a (T2) kimenőlranszforniátorral el­lenütemű kapcsolásban összekötöttek. Az anódkörbe célszerűen (RS)) ellenállást és (C5) kondenzátort iktatunk az árnyékoló- 85 és anódkörök egyensúlyban tartása és tor­zításoknak az el lennie mű körben való meg­akadályozása céljából. Ebben az cselben a villamos zavarokat, elnyomó előfeszüll­ségel is a (VT5) cső belső vezérlőrácsá- 90 liez vezetjük, amiéivel rendesen bemenő­rácsként használunk, míg a bemenőkor t a (T3) transzformátor fe'ől a külső, vagyis a fogóráccsal kapcsoljuk össze. A működési mód egyébként ugyanaz, mini a 3. ábra. 95 szerinti berendezésnél. A (Pl) potenciométer a 3. és 4. ábra szerinti áramkörnél épp úgy, mint a 2. ábra szerinti elrendezésnél, rendesen tartó­san akként beszabályozott, hogy a leg na- 100 gyobb jelbemenet a végerősítőfokozaL esti­vét vagy csöveit lényegileg a levágási pont­hoz állítja be. míg a hangerősségszaba­iyozást kézzel, elsősorban a (P2) potencio­méter segítségével végezzük. 105 A leírt, elrendezések mindegyikénél az áramlökést elnyomó' kör legjobb működé­sére előnyös, ha a vevőberendezésben az ellenütemű erősítő előtt nem lép fel a zörej lökéseket korlátozó hatás. Célszerű e 110 körűiményt a transzformátorviszonyoknak a csövek különböző elektródái üzeni­fészültségének és a jelbemeneti amplitúdó­nak a megválasztásánál figyelembe venni. A találmányt sajátosan elrendezell és iiö

Next

/
Oldalképek
Tartalom