122332. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés nagyfrekvenciájú jelek vételére, ill. erősítésére

123333. 3 bensőfrekveiiciás er ősiLő továbherős íLi és a (20) egységben foglalt második delektor bemenetéhez vezeti.. Ez a (20) egység szokásos készülékei tartalmaz egyen irányított 5 feszültség létesítésére, amely a felfogott hordozóhullám áll ago:;: amplitúdójának megfelelően változik; e készülék tetszőleges számú kisfrekvenciás erősítőfokozafoL tártai mázhat. A (20) 'egységben fejlesztett, 10 egyenirányítót! feszültséget a (14) nagyfrekvenciás erőisítőhöz, a rezgő (Ki) modulátorhoz és a (18) Ivözbens'őtfrekvenciás: erősítőhöz kapcsolhatjuk avégből, hogy e készülékek erősítését önműködőlég ve.zé-15 re Hess ük és ezzel a (20) egység jel kimenetéi előre megszabott határok között tartsuk. Ez az önműködő hangcrŐKségszabályozás a (20) egység jelkimenetelét a felfogott hordozó-hullámok intenzitásának in-20 gadozásaitól függetlenül, élőire megszabott határok között tartja ugyan, azonban ez a vezérlés még sem idézi elő a jel pontos nive'lálását. A (20) egységben fej tesztelt kisfrekvenciás áramokat a (24) transz-25 íormátor a "(22) zörejcsökkentő (másszóval: zörejelnyomó) kör (A) és (B; kapcsaira viszi ál. A zörejcsökken tékört, amely a ta,lálináiiy lényege, később részletesebben fogjuk ismertetni. A (22) zörej-30 csökkentőkor (A', B') kimenőkapecsait a (2ö) nagyteljesílményű erősítővel kötjük össze, amely a kisfrekvenciás jeleket, tóvá bberősíti és a (28) hangszóróra viszi át. Az 1. ábra szerinti vevőberendezés kü-35 lönböziő résziéi — a (22) zörejosökkentőkör kivételével, — a szokásos szerkezetűek lehetnek és minthogy nem részei a találmánynak, azokat közelebbről nem is ismertetjük. 40 A 2. ábra az 1. ábrán (22)-vei jelölt zörejcsökken '.ökör egyik célszerű :íoganalosítási alakjának vázlatos rajza. Az (A, B, X, A) és (B') kapcsok az 1. ábra azonos jelzésű kapcsainali felelnek meg. Ez a 45 kör lényegébein kétfokozatú, kisfrekvenciás erősítő, amelyben az első (VTl) vákuumcsőinek bemeneti elektródája az (AB) bemenőikörreii a kézi működtetésű (Pl) ha.ngerősségszabályozó-potenciométer útján ösz-50 szekötött és a (Ti) transzformátor útján az egymással ellenütemben kapcsolt (VT2) és (VT3; vákuumcsó'ipárraJ csatoll. .Vz elleuütemű erősítő kimenőköre amely a (VT2) és (VT3) csöveket 'tartalmazza, manó sodik (T2) transzformátor és második kézimű ködtetésű (P2) hangerőisségszabályozóp oien clonic ter útján az (A'. B) kimenőkapcsokkal összekötött. A (VTl) cső a célnak megfelelő tetszőleges szerkezetű liehet. A rajzon pen tód át tüntettünk fel, 60 mely esetben az, erősített szabályozó előfeszütlségét az (X) kapocsról az (R8) ellenálláson és a (C4) szűrőkondenzátoroin át vezetjük a külső vagy fogór ácshoz, amikor is az (R8) és (Ct) részek időálian- 65 dója oly nagyságrendű, hogy e részeket megakadályozza abban, hogy a modulációs frekvenciánál a jelierősség rendes ingadozásait követhessék. Emellett azonban az időállandó elég kicsiny ahhoz, hogy ,a 70 (VTl) cső erősítésének vezérlését túlságos késedelem nélkül megengedje. A (VTl) cső ka tőd köre (R2, R3)" és (Ki) előfeszüliségi ellenállásokat tartalmazhat (C2) kisfrekvenciás szfirőkondeuzátorral 75 kapcsolatban. E kondenzátorról, a rajzon feltüntetett módon, a bemeneti elektróda számára alkalmas előfeszültséget vehetünk le. í|'|| A zörejcsökkentőkör második fokozata 80 sajátosan alakított és a (VT2), valamint a (VT3) vákuumcsöveket tartalmazó', ellenütemű erősítőt foglal magába. E csövek is e célnak megfelelő szerkezetűek lehetnek; ha — mint a, rajzolt foganalosítási 85 alaknál — pentódákat használunk, akkor a bemenőkört a (TI) transzformátor szekundérlekercselésévcl együtt, a belsői vezér Lőe le ktródákkal köthetjük össze. A (TI) transzformátor szelmndertekercseiése szo- go kásos módon a középen megcsapolt és oly körrel földolt, amely (R) ellenállást és (G) kondenzátort tartalmaz párhuzamos kapcsolásban és amely a következőikben leírt módon méretezett. A (Ti) transzfor- 95 mátor szekundéi-tekercselését (R7) ellenállás hidalhatja át avégből, hogy a kör frekvenciákarakterisztikáját laposabbá legyük. A (VT2, VT3) csöveknek a zavarok csökkentésére irányuló vezérlését a külső 100 vagy fogórácsok végezhetik, amelyek a főiddel az (RC) kör útján összekötöttek. A (VTl, VT2) és (VT.3) csövekhez szükséges pozitív feszültségeket letíizőleges! (4-Bí) forrásból vehetjük, még pedig az (RÍ), i05 ill. (R5) ellenállásokon át, amelyeket a (Gl), ill, (G3) kisfrekvenciás, szűrőkondenzátorok hidalnak át. A (VT2) és (VT3) csövek katódjai és, a (T2) ki menőt r ans zformátor primertekercselésének középpontja 110 között (R6) csapolt ellenállást alkalmazhatunk avégből, hogy a csöveken, a tápfeszültségei az ellenütemű 'erősítő anódáramától lényegileg függetlenül tartsuk. IIa pillanatnyilag az (RC) kört figyelmein 115 kívül hagyjuk és feltesszük, hogy a (VT2)