122315. lajstromszámú szabadalom • Fűtőrudak végelzárása

Megjelent 1939. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 133315. SZÁM. VII.'I. OSZTÁLY. 31. 11241. ALAPSZÁM. Fűtőrudak végelzárása. N. V. Molybdenum Company cég", Níjmegen (Hollandia). A bejelentés napja 1938. évi március hó 3-ika. Magas hőmérsékletek létesítésére alkalmazott villamos fűtőnidak előállítására magas hőfokon olvadó fémek, pl. molibdén, wolfram vagy tantál a legalkalmasabbak. 5 Mivel azonban e fémek oxidálódása levegő jelenlétében már 500 és 700 C fok. közötli hőmérsékleteken élénken megindul, azokat eredetileg csak olyan fűtőrudak előállítására használhatták, melyeket redukáló 10 vagy semleges gázokban vagy vákuumban hevítették. Abból a célból, hogy az említett fémek magas olvadáspontjának előnyös tulajdonságait más. fűtési célokra, pl. magas tools mérsékleteken dolgozó kemencékhez is ki lehessen használni, már ajánlották a magas hőfokon olvadó fémből készült tulajdonképeni fűtőhuzalnak kerámiai anyagból levő köpennyel való burkolását, mely gá-20 zoknak, különösen a légköri, oxigénnek az oxidálódással szemben érzékeny fémmaghoz való hozzájárulását megbízhatóan és tökéletesen megakadályozza. A kerámiai anyagbői készült köpenyt emellett magas 25 hőfokon olvadó oxidokból, a zsugorítási eljárással állították elő, még pedig úgy, hogy a fémre megfelelő összetételű burkolatot kolloid alakban vittek fel és azt azután ráporzsolták., illetőleg rázsugorították, 30 vagy pedig a fémre kész köpenyt csőalakban melegen felhúzták és azután ráporzsoiták, illetőleg rázsugorították. Ez az eljárás lehetővé tette a könnyen oxidálódó', magas hőfokon olvadó fémeknek olyan 35 fűtőhuzalokhoz. való felhasználásai, melyeknek alkalmazása nincs redukáló vagy semleges környezethez vagy vákuumhoz kötve. Emellett az a különleges feladat adódik, hogy a fűtőhuzalok végelzárásait úgy kell kialakítani, hogy a levegőnek a 40» fütőhuzalhoz való átdiffundálása meg legyen akadályozva. Eleinte az ilyen végelzárásokat úgy alakították ki, hogy a fűtőhuzal végét a kerámiai anyagból készült köpenyből kivé- 45. zették, a huzal szabad végére tolóhüvelyt illesztettek és ezt az ütközési helyen a kerámiai köpennyel összekötötték. Ez a megoldás azonban nem bizonyult kielégítőnek, mert viszonylag rövid üzemidő után 50» a hüvely és a fűtőhuzal között levegő diffundált át és a huzalt oxidálta. Az eredetileg megkísérelt megoldásnak e hátránya elkerülhető!, ha a leírt fajtájú fűtőlrudak végelzárásait ágy alakítjuk ki, 55 hogy a kerámiai anyagból készült védőiköpenyt a fütőhuzaíon túl meghosszabbítjuk, a védőképeiry szabad végébe pl. rézből, nikkelből, vagy vas-nildíei-kobalit-ötvözetből készült íémpecket illesztünk, utób- 60 bit a íűtőhuzallal vezetőien összekötjük és végül a íémpecekiiek a védőköpenyből kinyúló részére tolóhüvelyt húzunk fel. A fémpecek. és a íűtőibuzal közötti összeköttetése legcélszerűbben ráolvasztással 65 vagy ráönléssel hozzuk létre. Az ilyen végelzárásban eszerint a kerámiai anyagból levői köpenybe a fűlőhuzal toldatként benyúló fém pecek alkotja a gázmenles elzárást, mely a levegőinek a 70 magas hőfokon olvadó fémből készült fűtőhuzalhoz való hozzájárulását megakadályozza. Mivel a peckel alkotó fémnek, pl. réznek hőitágulási együtthatója nagyobb, mint a kerámiai anyagé, a rézpecek heví- 75 tés közben igen erősen és tömítően a