122279. lajstromszámú szabadalom • Kézi táska

Megjelent 1989. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 122279. SZÁM. Ví/a. OSZTÁLY. — J. 3984. ALAPSZÁM. Kézitáska. Jordán László bőrdíszműárii-készítő, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi október hó 4-ike. nyen levehető, kicserélhető külső lapjai vannak. A kicserélhetőség sokféleképpen, pl. nyomógombok sorozatával foganatosí- íO tott fel- és leesatolással, a találmány célszerű megoldási alakja értelmében azonban előnyösen úgy valósítható meg, hogy a kézitáskának (a nyitás és csukás céljából egymáshoz képest alsó csukló körül 45 elforgatható) tartókereteit külső szélükön horonyvezetékekké alakítjuk, melyekben a kézitáskának külső lapjai vagy ezek foglalatai tolókaszerűen elmozgathatok, azaz kihúzhatók, illetve becsúsztathatok, 50 A külső lapok akár merev lapok A*agy táblák lehetnek, amikoris ezek széleiknél fogva közvetlenül kapcsolódhatnak a horonyvezetékekkel, akár pedig a legnagyobb változatosággal, lágy, illetve többé- 55 kevésbé laza, rédőzött és díszített külső lapokat, úgy alkalmazhatunk, hogy azoknak széleit merev foglaló keretben rögzítjük és ezeket a foglalatokat toljuk a horonyvezetékekbe. 60 A találmány továbbképzése értelmében a kézitáska fogantyúja tekintetében is gondoskodunk a női ruhához való teljes alkalmazkodásról és evégből a fogantyút is kicserélhetően, az alább isimertetett 65 módon rögzítjük a kézitáska egyik tartókeretén. A kicserélhetőség* azonban nemcsak a legnagyobb változatosságú viselet, a női ruhához való messzemenő alkalmazkodás 70 szempontjából előnyös, hanem a találmánynak ez a sajátsága éppen a kopásnak leginkább alávetett külső lapok felújítása szempontjából is figyelembe jön. A találmány kézitáska, különösen női kézitáska („ridikiü"). Női kézitáskáknál nuár régen törekedtek arra, hogy a táska ne csak, mint olyan szerepeljen, azaz, 5 hogy az ismeretes kisebb tárgyak (zsebkendő, pénztárca, piperaeszközök stb.) tartója legyen, haneim kimondottan, mint női ruházati kellék színében és lehetőleg anyagában is az illető alkalommal viselt 10 női ruháihoz illő legyen. Ezért, különösen módosabb hölgyek, több különböző színű és anyagii kézitáskát szereztek be és azokat felváltva hordták. Minthogy azonban ez a kevésbé módosabb személyek, tehát a 15 hölgyközönség nagyobb része számára meg nem engedhető fényűzést jelentett volna, alkalmaztak mjár olyan női kézitáskákat is, melyek kívül és belül más színűek voltak és melyeket a táska alsó 20 csuklópántja körül át — ill. ki lehetett forgatni, amivel elérték, hogy egy- és ugyanazon kézi táskát két különböző színben lehetett használni. Nyilvánvaló ugyan, hogy így egy további kázitáska 25 beszerzését megtakarították, de ennek a megoldásnak már eleve ki volt jelölve az önmaga szabta, igen szűk használhatósági területe, mert a táskának a dolog természeténél fogva összesen csak két külön-30 böző színben való használatáról lehetett szó. Ezzel szemben a találmány a szóbanforgó irányban korlátlan számú lehetőséget nyújt, vagyis egy- és ugyanazt a kézi-35 táskát tetszőleges számú különböző színű és anyagú külsővel használhatjuk. Ezt úgy érjük el, hogy a kézitáskának köny-