122127. lajstromszámú szabadalom • Eljárás montánviasz fehérítésére
Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^CfiK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 122127. SZÁM. IV/h/1. (XI b) OSZTÁLY. Jt\ 8340. ALAPSZÁM. Eljárás montánviasz fehérítésére. I. G. Farbeiiindustrie Aktiengesellschaft cég-, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1938. évi március hó 16-ika. Azt találtuk, hogy montánviaszl műszakilag igen előnyös módon fehéríthetünk (halványíthatunk), ha a viaszt először hidrogénperoxiddal és azután 5 krómsavval kezeljük. A találmány szerinti eljárás céljaira mind nyersmontánviaszt, mind gyantamentesített vagy egyéb módon előkezelt, még sötétszínű montánviaszt alkalmazhatunk. 10 A fehérítendő viaszt vagy önmagában vagy savanyú, semleges, vagy alkáliás kémhatású vizes, vagy szerves folyadékok adagolása után hevítéssel megolvasztjuk. A jól átka vart olvadékba azután vizes 15 hi drogénper oxidoldatot folyatunk be és az elegyet további kavarás közben még egy ideig a fehérítéshez szükséges hőmérsékleten tartjuk. Ez a hőmérséklet a hidrogénperoxid mennyisége és koncentm rációja és a fehérítés kívánt foka szerint különböző lehet, azonban mindig a kezelendő viasz olvadáspontja felett kell, hogy feküdjék; általában 90 és 120 C° között dolgozunk. Gyakran előnyös, ha 25 magasabb nyomáson dolgozunk, mikoris magasabb hőmérsékleteket is alkalmazhatunk. A behatási időtartam a használt hidrogénperoxid mennyiségéhez és koncentrációjához igazodik, valamint a hő-3o mérséklethez és a viasz kívánt fehérítési fokához, továbbá a viasz tulajdonságaihoz; általában a behatási időtartam kb. 1—6 órát tehet ki. A hidrogénperoxidot különböző koncentrációkban alkalmazás hatjuk. 1% H20 2 -t tartalmazó híg oldatok már igen hatékonyak, célszerűen azonban 10—20% H2 0,-tartalmú oldatokat alkalmazunk; némely esetben még töményebb oldatokat is engedhetünk a montánviaszra behatni. 40 Amint a reakció a viasz és a hidrogénperoxid között bevégződött, a forró elegybe krómsavat és kénsavat folyatunk be, elegyítve vagy tetszőleges sorrendben, adott esetben több részletben. A fenti *5 célra krómsavanhidridet vagy nátrium-, kálium-, vagy ammo ni umbikro mát ot é^ kénsavat alkalmazhatunk. A viasznak krómsavval való kezelése általában a 462373., 510485., 541048. és 523999. sz. 50 német szabadalmi leírásokban ismertetett módon történik. Egyrészt a hidrogén peroxidnak és másrészt a krómsavnak a találmány szerinti eljáráshoz alkalmazandó mennyiségeit tág 55 határok között választhatjuk meg. Általában azt mondhatjuk, hogy mennél több hidrogénperoxidot alkalmaztunk, annái kevesebb krómsav szükséges egy bizonyos világossági fok eléréséhez és meg- 60 fordítva. Az alkalmazott viasz mennyiségére vonatkoztatott 5%-nyi mennyis éségű hi drog én per oxid (100.%-os hidrogénperoxidban számítva) már a viasz erős halványodását eredményezi és ez esetber 65 már aránylag enyhe krómsavas, utókezelés is elegendő. Emellett a termékek észtertalma annál nagyobb, mennél több hidrogénperoxidot és ennek megfelelőéi] mennél kevesebb krómsavat alkalmaz- 70 tunk a fehérítéshez. A találmány szerinti eljárással kapott viaszok lényegesen különböznek azoktól
