122110. lajstromszámú szabadalom • Vákuumot tömítő forrasztókötés kerámiai anyag és fémréteg között, kiváltképen vákuumot tömítő árambevezetés

122 HO. összeállítás előtt az (5), illetve (5') for­raszt a gyűrűs térbe szilárd alakban, vagy pedig a tömítettségre való különö­sebb tekintet inélkül az összeillesztéselőtt 5 egyenlőre a kerámiai részre megerősítve, illetve arra ráömlesztve visszük be. A ke­rámiai szigetelőt azután a fémrészekkel kemencébe, célszerűen a szimmetria ten­gelyük függélyes helyzete mellett hevít-10 juk és az ömlesztési folyamat lejátszó­dása után lehűtjük. Mivel az oxidképző­dés a felületi tulajdonságokat lényegesen befolyásolja, bizonyos körülmények kö­zött célszerű, ha a megömlesztés; illetve 15 a lehűtés folyamán az oxidálást a ke­mencében a gáztöltés megfelelő' megvá­lasztásával vagy evakuálással kiküszö­böljük. Kitűnt azonban, hogy bizonyos esetek-, 2o ben előnyös, ha a forrasztást többé-ke­vésbé erősen oxidáló légkörben végezzük, mert ezzel a forrasznak a fémmel érint­kező határszöge általában úgy beíolyáso­lódik, hogy a nedvesítési veszély csökken. 25 Védőbevonatként pl. í)0°/o tálkámból és 10°/o boraxhól álló keverék vált be, me­lyet glicerinnel és vízzel péppé kever­tünk el. Ilyen bevonat mintegy 300 C fokon szilárdul meg. Ha a fémfelület be-30 vonandó részeit, miként ismertettük, kissé, mélyítve alaki íjuk ki, a forraszt a hé­zagba az összeillesztés előtt a bevonat el­roncsolása nélkül könnyebben vihetjük be. A határszöget a forraszfém megfelelő meg-35 választásával is lényegesen befolyásolhat­juk. Különösen előnyös, ha a forraszba olyan fémeket adagolunk, melyek a ke­rámiai anyaggal reagálnak és azzal sa­iakhá.rlyát alkotnak, melyen a forrasz jól 40 tapad. Ilyen fémek pl. litium, bór, szilí­cium, mangán, foszfor. Ha az ömlesztést vákuumban végezzük, akkor általában feleslegessé válik, hogy az ezüstöt a bevitele előtt ilyen adalé-45 kokkal lássuk el. Ezeket a védőbevonat­ból való redukálással nyerhetjük, ha ah­hoz a szükséges fémek sóit adagoljuk. Forraszként nemcsak könnyen olvadó fé­mek, hanem oly fémek, mint ezüst és 50 réz és e fémek ötvözetei is szóba jönnek, melyeknek olvadáspontja pl. 1100 C fok körül fekszik. Ilyen forraszokkal létesí­tett kötések a lágyforraszokkal szemben nagyobb mechanikai és termikus szilárd-55 ságukkal tűnnek ki. A találmány szerinti vakimmot-tartó kötést oly célokra is felhasználhatjuk, me­lyeknél a kötés tömítettsége nem, vagy csak csekélyebb mértékben jön számba, mint a vákuumedényeknél. Fémrészeké» 60 kerámiai anyagok közötti kötést, melynek csupán csak mechanikai szilárdsággal, vagy folyékony tömítettséggel, kiváltkepen olajtömítettséggel kell rendelkezniük, az ismerteiéit módon szintén előnyösen elő- 65 állíthatjuk. Szabaduhni igénypontok: 1. Vákuumot tömítő forraszkötés kerá­miai anyagból és fémből való részek között, kiváltképen vákuumot tartó 70 árambevezetés. melyre jellemző1 , hogy a fémnek a felülete ama felületrészek szomszédságában, melyen a forrasznak tapadnia kell, oly védőbevonattal van bevonva, melyet a forrasz — a kerá- 75 miai részhez hasonlóan — rosszul ned­vesít be. 2. Az 1. igénypontban védett vákuumot tömítő kötés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a védőbevonat a for- 80 rasztási hellyel szomszédos mélyedé­sekben van elrendezve. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban védeti vá­kuumot tömítő kötés kiviteli alakja, melyre jellemző', hogy védőbevonat- 85 • ként, célszerűen 90% talkumot és 10°/o boraxot tartalmazó, talkumból és bo­raxból álló vízzel és glicerinnel eßU kevert keveréket használunk. 4. Eljárás az 1—3. igénypontokban védett 90 vákuumot tömítő kötés előállítására, melyre jellemző1 , hogy a védőbevonatot a forraszfém felvitele előtt, célszerűen 300 C fokra való hevítéssel keményítjük. 5. Az 1—4. igénypontokban védett vákuu- 95 mot tömítő' kötés kiviteli alakja, melyre jellemző', hogy a forraszhoz fémek, pl. litium, bór,, szilícium, mangán vagy fosz­for vannak hozzáadva, melyek a kerá­miai anyaggal reagálnak és orv salak- íoo hártyát alkotnak, melyen a forrasz jól tapad. 6. Az 1—4. igénypontokban védett A'áku­umot ' tömítő' kötés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a védőbevonat- í0 5 hoz oly fémek sói vannak adagolva, melyek vákuumban való hevítéskor re­dukálás folytán a forraszba fémet ad­nak le, mely a kerámiai anyaggal rea­gál és a forrasszal jól tapadó salaik- no hártyát alkot. 1 rajzlap melléklettel. Kelclős kiadó: dr. laduinéri Szmertnik István in. kii', szab. Iiíri Palias^iyomda, Budapest, V., Ilonvéd-u. 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom