122091. lajstromszámú szabadalom • Egyes, kettős, vagy többszörös, egyetemes szórófej permetező készülékekhez és eljárás a szórófej tisztítására

Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI #B|» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 122091. SZÁM. X/h. OSZTÁLY. — K. 14490. ALAPSZÁM. Egyes, kettős vagy többszörös, egyetemes szórófej permetező készülékekhez és eljárás a szórófej tisztítására. Kiss Bálint műszaki vállalat tulajdonosa, Ujkécske. A bejelentés napja 1938. évi július hó 21-ike. Hasznos növényéknek, különösen gyümölcsfáknak és szőlőnek permetezésére, elsősorban a kártevők és növénybetegségek elleni védőfolyadékkal való permete-5 zésére használatos, kis- és nagynyomású készülékeket a permetezés fontos és sokoldalú feltételeinek kielégítéséire már a legkülönbözőbb szórófejekkel szerelték fel. Az eddigelé alkalmazott szórófejeik 10 különféle szerkezeti megoldásokban, de rendszerint egy és ugyanazon «alapelv alkalmazásával kós|zültek, nevezetesen a szórótestben létesített, körkeresztmetszetű furatba oldalról érintőlegesen be-15 Vezetett, vagy ú. n. csigabetét (csavarvonalalakú hornyokból álló átbocsátó nyílásokat tartalmazó korongocska) nyílásán át beömlő nyomás alatt álló folyadék pergésbe jutott ési a furat végén elhelyező zett kupaknak többé-kevésbé szűk középnyílásán át kitódulva, a szabad levegőn kiterjeszkedve, többé-kevésbé ködszerűen szétporlódott. A korábbi szórófejeknek egyik legfőbb 2b hátránya ajz volt, hogy ú. n. „közepelés, sei" működtek, vagyis a szórási folyadékkúp minden keresztimetszete a középen üres, vagy majdnem, üres volt és így a bepeirmetezett, rendszerint köralaikú felü-30 let a különböző részein különböző menynyiségű folyadékot, nevezetesen a kerülete felé többet, közepén pedig rendszerint semmi folyadékot sem kapott. Ezért javasolták már a szórófej sajátos szer-35 kezeti kiegészítését, mely azonban aránylag bonyolult volt, gyakran eltömődött és így üzemzavarokra adott okot; továbbá alkalmaztak már kettős vagy háromszoros szórófejeket is, melyek megannyi, egymást metsző s így a közepe- ÍO lést csökkentő szórási kúpot eredményeztek, de egyrészt a szórófejeknek meglehetősen nagy egymástöli távolsága miatt a köjzepelést nem tudták tökéletesem kiküszöbölni, másrószit alakjuk és aránylag 45 naigy terjedelmük folytán a fák lombozatában, vagy gályáiban gyakran megakadtak. Ezeknek a hátrányoknak kiküszöbölésére javasoltam már oly kettős vagy többszörös szórófejeket, melyek egy- 50 más tőszomszédságában elhelyezett és egymáshoz kedvező hegyes szög alatt hajló, egyébként külsőleg símafalú és kisterjedelmű könyököntvényben elhelyezett, csigabetétes s|zóirótesteket foglaltak 55 magukban. Az ezen javaslatom szerinti, osigabetéteket tartalmazó szórótetstek a hosszfuratok középvonalára merőleges haránttengelyvonalhoz képest szimmetriásan voltaik alakítva, úgyhogy a szóró- 60 testet az utóbbi tengelyvonal körül 180°-kal megfordított helyzetben, azaíz olyan helyzetben is lehetett használni, melyben a csigabetét a szórófej külső végét alkotó szórókupakkal ellentétes oldal 65 került. Így a szórófej valamivel durvábban, a csigabetót felső helyzetében, pedig finomabban, ködszer űbbein permetezett; az alábbi a téli évszakban, az utóbbi helyzet pedig a nyári permetelzés! szem- ÍO pontjából volt előnyös. Mindezek a javaslatok a kitűzött feladatot csak részben oldották meg, vagyis nem tudtak az újabbkori, egyetemes