122053. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet lábhajtású kerekes járművekhez
122053. 3 meghúzzuk, amikoris a Bowden-'kábel közvetítésével a (p) fékdobot és így az, ezzel mereven összekötött (d) dobot is lefékezi. Ez után (a kerékpárra való felszál-5 lás, előtt) a. kerékpár lábítójára gyakorolt lábnyomással láz (m) lánckereket többször körülforgatjuk, amivel az (f) rugóit 'megfeszített állapotba hozzuk. Ennek megtörténtével a kerékpárra ülve a 10 (p) a féfcdobhoz tartozókéziemelőn öl fogva a fékezést fokozatosan oldjuk, amikoris az (f) rugó a bekapcsolódó (j) szabadonfutó szerkezetnél fogva a (b) kereket mozgásba hozza, 15 Ha már most az (f) hajtórugó energiája folytán lendületbe jött kerékpárral a kívánt gyorsulást elértük és ezt lehetőleg" megtartani akarjuk, akkor az (f) haj tórugót a felhúzószerkezetnél fogva megíe-20 sszített állapotban tartjuk, ami kétféleképen foganatosítható, még pedig: 1. a lábitónak bizonyos ideig tartó folytonos forgatásával, vagy 2. a lábítónak, illetve a lábnak nyugalmi, megtámasztott álla 25 potában magával a (b) futókerékkel, a (k) «zabadonf utószerkezet közvetítésével végbemenő, önműködő felhúzással. Az utóbbi célból a fent említett két kézíemelő közül a kormány jobboldalán 30 alkalmazott kéziemelőt húzzuk meg, mely •ugyancsak egy Bowden-kábel közvetítésével a leírt (m, n, o) kapcsolószerkezettel áll összeköttetésben és az (m) lánckereket balra tolván, az (n) kapcsolófogak közve-35 ütésével a >(b) futókerék 1(h) agyával összekapcsolja, amikoris a futó kerék az (f) rugót a haladó jármű lendületével az (m) lánckerék és a belső (e) dob közvetítésével felhúzza. A rugó önműködő 40 felhúzásának megtörténtével az említett kéziemelőt természetesen visszaengedjük és így az (n) kapcsolófogakat a (b) futókerékből kiiktatjuk. Ennek a műveletnek mérsékeltelbb lábhajitással váltakozó is-45 mótlésóvel a kerékpárnak állandó nagy sebességgel való haladását érjük el. Ha azonban csak szakaszosan 'kívánunk nagy sebességgel úgy haladni, hogy e szakaszok közötti időközökben a láb az 50 ismeretes szabadonfutó szerkezetekkel kapcsolatban szokásos .módon pihenjen' akkor a kormány baloldalán lévő kéziemelőt húzzuk meg ós így a már leírt módon a (p) fékdobot és ezzel együtt a 55 í(d) ifiobot lefékezzük, majd erőteüjesebb lábhajtással húzzuk fel a részben már kiterjeszkedett hajtórugót, mely azután, ha a kéziemelőt elengedtük, nagyobb sebességgel viszi előre a kerékpárt, miközben a láb nyugalmi helyzetben marad. 60 Mint látható, ez a felhúzás a mozgásban lévő kerékpár futókerekétől függetlenül megy végbe. Ha egészen lassan vagy nagyobb emelkedésen akarunk haladni, akkor az (f) 65 hajtórugót nem tartjuk megfeszítve, hanem a fútókereket a lábító közönséges hajtásával, az (f) rugóval egymáshoz kötött (d, e) dobok és az (i, k) szabadon futószerkezet közvetítésével, a már emlí- 70 tett lassító áttétel érvényesítésével hajtjuk. Ami a kerékpárnak esetenként szükséges fékezését illeti, azt az eddigi kerékpároknál használatos szabadonfutó1 „kon- 75 trafékes" agyakhoz hasonlóan foganatosítjuk. Az eltérés csupán az, hogy a találmány szerinti hátsókerék-agyszerkezettel felszerelt kerékpárnál még a kormány jobboldalán lévő kéziemelőt is meg kell 80 húzni, vagyis az (m) lánckereket a (d) futókerékkel össze kell kapcsolni, egyúttal pedig egyik lábunkkal és testünkkel az egyik lá-bitóra nehezedve az (m) lánckereket a kerékpár előrehaladásával ellen- 85 tétes irányban visszatartjuk. Ugyancsak hatásos fékezés úgyis érhető el, hogy az előbbihez hasonlóan a jobboldali emelőt meghúzva, az említett • kapcsolást foganatosítjuk, azonban a láb- 90 bal való visszatartást mellőzzük, egyúttal pedig a kormány baloldalán lévő kéziemelőt is meghúzzuk. Ez esetben, melyben tehát mindkét kézi emelőt működtetjük, maga a futókerék az (f) hajtórugót meg- 95 feszíti és az utóbbinak közvetítésével oly rögzített kapcsolatot létesít a (p) fékdobbal lefékezett (d) dob és az (e) dob, valamint maga a futókerék között, hogy a mozgásban lévő kerékpár megállásra 100 kényszerül. A találmány a szerkezeti kialakítási és az alkatrészek kölcsönös elhelyezése tekintetében természetesen sokí éleképpen módosítható. így pl. a csigarugó he- 105 lyett, pl. köpennyel burkolt és az (f) csigarugótól esetleg eltérő helyen alkalmazott, niozgástátvivő elemekkel összekötött tekercsrugó, továbbá a hajtandó (b) kerék és a (d, e) dobok vagy korongok között két 110 szabadonfutó szerkezet helyett más oldható kapcsolások is alkalmazhatók stb., a feltüntetett megoldás azonban nemcsak leírt sajátságainál, különösen egyszerűségénél, hanem az alkatrészeknek egymás- 11& ban való tömör elhelyezésénél azaz aránylag igen kis térigényénél fogva is előnyösen alkalmazható.
