122035. lajstromszámú szabadalom • Impulzusokkal dolgozó iránykereső vevő
i22o:í5. 3 állásból álló tagra vau kapcsolva. A szaggatott vonallal bekeretezett egész berendezés az. a "kapcsolás., amely a nyitó impulzusokat. gerjesztő1 bukói észültségét lé-5 teisíti. Ennek a kapcsolásnak nem szabad önálló bukóirezgésekct végeznie. Ezért a cső1 rácsára negatív előfeszül tséget kapcsolunk, amely szükség esetem beállítható'. A töltőkondemzá toron és a visszacsatoló 10 transzformátorom kívül a kapcsolásban, más energiatároló inem lehet. A berendezés működése a következő1 : A nyugalmi állapotban a (10) cső1 a nagy negatív előfeszüllség következtében 15 teljesen le van zárva. Ennek következítében a (CL) kondenzátor az, (RL) ellenálláson át a teljes 'telepfeszültségre töltő1 dik fel és ezt a feszültséget meg is tartja. Amint a (Cl) kapacitásból és az (RÍ) 20 ellenállásból: álló tagra íőimpulzust adunk. amely az egyenirányítónak anódellenállásán. lévő fokozott feszültségesés következtében negatív, közvetlenül ezután az (RÍ) ellenálláson a főim pulzussal ellentett ér-' 25 tebnű leszültségcsúeis keletkezik (10. ábra). A főimpulzus egymaga a cső lezárt voltán nem változtat semmit, mert maga is negatív. A pozitív feszültségcsúcs azonban a (10) csőben kis anódáramot vált ki. Ennek 30 az anódáramnak következménye viszont a visszacsatoló (M) transzformátorom olyan feszültség, amely a rácsra úgy hat, hogy annak potenciálja még pozitívebbé válik. 35 Ennek következtében az anódáram és a, rácsfeszültség lavinaszerűién nőnek. Ezért a (CL) kondenzátor a csövön át igen gyorsan kisülhet. Az anódáram gyors növekedésié addig tart. amíg a rácsáram mreg 40 nem indul,. Ebben, a pillanatban az anódáram növekedése, megszakad, az (M) transzformátorban pi llanatnyi feszültséglökés keletkezik, amely a rácsot ugyanolyan hirtelen negatívvá teszi, amint az 45 az előbb pozitívvá vált. Emellett a (CL) kondenzátor szintén hirtelen negatív töltést vesz fel. Az (RÍ) ellenálláson és az impulzusokat szállító (7) egyenirányítói, illetőleg (8) erősítő anódellienállásán át a 50 kondenzátor ismét lassan kisülhet. A rács tehát nagy negatív előfeszü its égét megtartja arra, az időre, amely alatt visszlhangok beérkezhetnek. A (Cl) kondenzátort kisülése után a kapcsolási berem-55 dezés ismét nyugalmi állapotban van és kész újabb főimpulzjus felvételére. A (CL) töltőikondemzátor fes.zültségvonalának négyszögletes impúlzais-alakja van. (lásd a ü. ábrában a (14) jelű görbét) és azt mint nyitó impuilziust a (7) egyem- 60 irányító rácsára adjuk. A 8. ábrában a rácsfeszültségnek (Ug) az, impulzusok beérkeztekor való időbeli lefolyását tüntettük fel,. A (10) csőnek rendes körülmények között negatív előíeszű-ltsége van. A be- 35 érkező'talajhuUám-impulZiUs következtében a rács (b) eiő'íészültségét kap és az, erre következő feszültségcsűcs (c) pozitív értéket érhet el. Az ennek következtében keletkező' rácsáram a rácsot azonnal (d) 70 negatív feszültségre hozza. A (Cl) kondenzátor ezután a (e) görbe szerint sül ki. Röviddel a főimpulzus beérkezte után beérkezik a térhullámimpulzns is. Megismétlődik ugyanaz a folyamat, amelyet a '"> főimpulzus beérkezésével kapcsolatban ismertettünk,. Mivel azonban a (Cl) kondenzátor már oly. magy negatív elő'feszültségű, hogy a térhullám-impulzus pozitív íeszültségcsúcsa a cső' lezárását már nem 80 tudja megszüntetni és így a visszhang a bukó-feszültséget adó berendezést nem képes kiváltani, még akkor sem, ha a visszhang a főimputz.us sokszoros értékére emelkednék. A térbullámimpulzusnak 85 a rácsfeszültségre kifejteit hatását a szaggatott vonat jelzi,. A legközelebbi főim pulzus beérkeztéig a járulékos negatív rácselőfeszültség ej tűnt és ezs zel a berendezés ismét elérte normális érzékenységét. 90 A (Cl) kapacitásból és (RÍ) ellenállásból átló' tag időállandójának, kedvező megválasztása útján a berendezés érzékenysége igen nagyra fokozható,. Ezenkívül ily módon az időállandó a főini pulzussá,! 95 szemben a legkedvezőbb helyzetbe hozható. Célszerű, ha a (Cl) kapacitásból és (RÍ) ellenállásból álló tag időállandóját kisebbre választjuk, mint amekkora az, aiz 100 idő, amely két egymást követő impulzus között telik el. de nagyobb, mint a főimpulzus és a visszhang között éltetői idő. Ha olyan időállandót A'álaisztunk, amely körülbelül egyenlő két egymásra követ- 105 kező impulzus közötti idő felével, akkor oly berendezéshez jutunk, amely a gyakorlatban előforduló minden esetben megfelel. A találmány szerinti berendezést oly im. no pulzusvétellel dolgozó iránykereső vevő kapcsán ismertettük, amely átkapcsolással! dolgozik. A találmány szerinti megoldás azonban impulzusvétellel dolgozó más iránykeresiő vevőkben is alkalmazható, 115 például oly berendezésekben is, amelyeknél a nyitó impulzusok vétele végett második vevőt alkalmazunk,.
