121903. lajstromszámú szabadalom • Készülék harmonikus frekvenciájú elektromos hullámoknak alapfrekvenciából való előállítására
2 131903. ciájú hullámot állít elő, melynek szaporasága előnyösen 4 kilociklus. Ezt a (11) primer áramkörhöz vezetjük, mely soros kapcsolásban (Lj) önindukciót, (C^) kon-5 denzátort és (L) nem-lineáris induktanciát tartalmaz. A (11) primer áramkör az alapfrekvenciára hangolt kör, vagy közelítőleg az, úgyhogy az alapfrekvenciának szinuszalakú hulláma van. Az (L) ön-10 indukció megfelelő struktúrájú nem-lineáris mágneses magot tartalmaz, pl.rétegezett vagy spirálisszalagú típust, mely ismert módon páratlanszámú harmonikusuk kívánt csoportját állítja elő. Az 15 (L) önindukció kis átmérőjű, hogy nagy mágnesező erő lépjen fel aránylag kis mágnesező áram hatására, miáltal lehetővé teszi a telítődés körzetében való működést. A (11) primer áramkör oly 20 kiképzésű, hogy az alapfrekvenciák számára reaktanciat nem alkot, azonkívül a páratlan számú harmonikus frekvenciák kívánt körzetének határt szab. Az (Lx ) önindukció az (L) önindukciónál nagyobb. 25 A (14) szekundér vagy kimenő áramkör (R) nagy ellenállású impedanciaterhelést, továbbá (C) kondenzátort tartalmaz, melyek mindketten az (L) induktanciával sorosan vannak kapcsolva. 30 Az 1. ábrán szemléltetett áramkör működése leírásának egyszerűsítése céljából (Ii)-t választottuk a szinuszalakú áram jelölésére, mely bármely pillanatban a (10) váltakozó áramú forrásból a 35 (11) primer áramkörhöz folyik; (I2 ) jelöli az (L) önindukcióban bármely pillanatbanfolyó áramot; (I3 ) pedig a (14) kimenő áramkörön át bármely pillanatban folyó áramot. 40 Az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés működése könnyebben érthetővé válik az áramkör elektromágneses tulajdonságainak követése folytán, az alapfrekvencia egy periódusán át. Feltesszük tehát, hogy í5 az (íj) szinuszalakú hullám, melyet Ix =Io cos pt egyenlet határozza meg, melynek görbéje a 3. ábrán látható. Jól ismert tény, hogy egy önindukción 50 át létesített feszültséget a rézveszteségek folytán előálló feszültség elhanyagolásával, az Am« dB A1n8 dB dH e = nAIO8 . -r- = nAIO8 . TTT • ír volt dt dH dt egyenlet határoz meg. Az önindukciót 55 és a mágneses erőt egyenlet tünteti fel, ahol (n) a menetek száma; (A) a keresztmetszet területe; (d) pedig a mágneses pálya középátmérője. 60 A cséve B—H viszonyát a 4. ábra tünteti fel. Feltéve, hogy (Ix ) a 3. ábra szerint legnagyobb pozitív értékét érte el, akkor (L) önindukció mágnesező erejének (+) 65 Ho az értéke, ami, mint a 4. ábrából látható, nagyobb, mint a telítődési mágnesezési erő, Hs. Ennél a pontnál pt —O, dH i, dB r n ,, i --r— nulla -rjr pedig elhanyagolható azon ténynél fogva, hogy (H) értéke nagyobb, 70 mint (+) Hs. Mivel (L,) csökken, de a telítődési (+) Hs mágnesezési erő felett marad, az (L) önindukció impedanciája elhanyagolható, kivéve azt az értéket, amit a tekercsben a rézveszteség okoz. 75 Ennélfogva az (Ix ) áramért ékek számára (+) Ho és (+) Hs között elhanyagolható feszültség lép fel az (L) önindukción. Mivel (I3 ) a (14) kimenő áramkörben folyik, annak elhanyagolható értéke lesz; 80 (íj) és (I2 ) értékei pedig egyenlőek lesznek egymással. A 4. ábrán látható, hogy a (H) változása folytán (+) Hs felett a (B)-ben nagyon csekély változás jön létre. A fenti 8ó áramért ékeknél az (L) önindukciónak (Ls) értéke lesz, ami sokkal kisebb, mint (L0 ) legnagyobb értéke, mint ez a 4. ábrából látható. Amidőn (Ix ) olyan értékre csökken, 90 melynél (H) értéke (+) Hs alá süllyed, de a pozitív és negatív telítési mágneses értékeken (+) HS és (—) HS belül marad, -TTT értéke megnövekszik, úgyhogy az (e) feszültség, valamint az (L) önindukció 95 értékei a fenti egyenletekben rohamosan növekszenek (e0 ) és (L 0 ) tényezőkre különkülön, mint az 5. és 6. ábrákból látható. dH E közbeeső idő alatt —- legnagyobb értékét éri el. E flukszus-változás követkéz- 100 tében az (L) öninduckióban feszültség létesül, mely a (14) kimenő áramkörben (I3 ) áramot hoz létre. Az (I 3 ) áram a (C) kondenzátort feltölti, de ez az (L) ön-
