121786. lajstromszámú szabadalom • Katóda kisütőcsövekhez

2 131786. hatóik el», azt találták, hogy az elhasznált céziummennyiségek semmiképen sincsenek a Cs 2

0 képletnek megfelelő

1

viszonyban az oxigénnel, hanem, hogy pl. 30<>/o-kal 5 több cézium szükséges jó' rétegek előállításához. Más cellatipusoknál, amelyeb szintén megismételheliően jó érzékenységűek, ezzel szemben az optimális céziumértékek kb. 15°/o feleslegnél mutatkoznak. 10 Ha olyan cellákat igyekeznek előállítani, amelyek a nagy érzékenységű bevonaton kívül az üvegfalon alig tartalmaznak más fémrészeket, akkor a szükséges céziummennyiség mind jobban közeledik a 15 Cs2

0 képlet szerinti stöchiometriai vi

J szonyhoz. Egyidejűen azonban az adagolás pontossága már nem elegendő az egyenletesen jó érzékenység elérésiére. Ebből következik, hogy a jelenlévő fém-20 részek kiegyenlítőén hatnak és a cézium egy részét felveszik, de bizonyos körülmények között ismét leadják, úgyhogy a teljesen pontos adagolás nem fontos. Mintegy úgy képzelhető!, hogy az oxidréteg 25 felvevőképessége a céziumtartalom növekedésével, lassankint csökken és hogy a céziumbevezetés vége felé a bevezetett céziumot mindinkább a többi fémrészek veszik fel. A fémrészek kiegyenlítő hatása 30 tehát olyan felületek jelenlétén alapszik, amelyeknek különböző és időben ingadozó céziumabszorbeáló, illetve adszorbeáló képességük van, A cellaelőállítás említett módjára másrészt kedvezőtlen, ha a cé-35 ziumfölösleg a stöchiometriai képlethez viszonyítva annyira nagy, hogy a cézium nagyobb része nem az érzéken}' rétegben, hanem más helyeken van megkötve.1 Ez érthető1

, minthogy az érzékeny réteg 40 számára megmaradó mennyiség az egyéb helyek ingadozó cézium-felvevőképessége szerint különösen nagy ingadozásoknak van alávetve. • Ezenfelül a vizsgálatok eredménye még, 45 hogy az érzékeny réteg alatt lévő íémalátét szintén döntő fontosságú a cella előállítására. így pl. nem lehet adagoló eljárással jó eredményeket kapni, ha az érzékeny réteg alátétjéül tömör ezüst-50 lemezt vagy pedig céziumabszorbeáló testnek nikkellemezen, pl. eiektrolitosan létesített vastag rétegét használjuk. Viszont gőzöléssel, katódaporlasztással vagy vegyi úton üvegen előállított vékony, alátétréte-55 gek jó eredményeket adtak. ! Az alátét fontossága lábból is követi kezik, hogy nem lehetséges olyan íémalátétes cellákból, amelyekbe túlsók céziumot vittünk be, a céziumfölösleg leszivattyúzásával jó érzékenységű cellákat 60 előállítani. Ez a megfigyelés pontosan áll a szekundérelektronokat kibocsátó felületekre is. Ez azzal magyarázgató, hogy a cézium elpárolog ugyan a felületről, de az alátétből állandóan utána diffundál,! 65 úgyhogy az alkálitartalom a felületen nem változik lényegesen. Ezzel szemben fémalátétnélküli oxidrétegeknél (ú. n. átlátszó katódáknál) a céziumot részben le lehet szivattyúzni; itt ugyanis azt találták, hogy 70 a fényérzékenység a cézium leszivattyúzásával jelentősen csökkenthető, viszont a cézium ismételt feldesztillálásával ismét növelhető1

. Ez az .eljárás felváltva' többszörösen keresztülvihető'. Ez azonban nem 75 valósítható meg olyan fémalátétes rétegeknél, amelyekbe túl sok céziumot viH tünk be. Ezeknél a cézium ismételt íeldesztillálása hossza'bb szivattyúzás után sem okozza a'z érzékenység növekedését. 80 Fel kell tehát tételeznünk, hogy az alátétfém, amely ezüst és cézium esetében nagyon könnyen ötvöződik a könnyűfémmel, bizonyos könnyűfém-mennyiségeket felvesz és hogy az oxidrétegbsn és a felüle- 85 ten lévő céziumeloszláson kívül annak koncentrációja az alátétlemezben Szintén fontos. Tudvalevően alátétfémnélküli ka-* tódák nem állíthatók elő olyan nagy érzékenységgel, mint alátétfémes katódák. 90 Az adagolási eljárás további hátránya, hogy az oxigénadag mérése nehézséggel jár. Térfogatos meghatározás csak nagyi cellatérfogatoknál vihető keresztül a szivattyún. Az interferáló szín szerinti becs- 95 lés túlságosan pontatlan. Ezenkívül szekundérelektroiierősítőknél gyakran előfordulnak olyan esetek, amelyeknél a szabad réteg kezelendő felületei nem hozzáférhetők. Ha pl. villamos kisüléssel oxi- 100 dalunk, akkor nem lehet kondenzátor-i bál vett kisülési lökésekkel vagy állandó oxigénnyomás mellett az áram és az időtartam meghatározásával megismételhető oxidfelületeket előállítani. . 105 A találmány szerint a nehézségeket a következőképen küszöböljük ki. A találmány alapelve értelmében a kiindulási fémalátét rétegcsoportból áll, amelynél a legalsó (1) réteg (1. ábra) lé- UO nyegileg csak tartót alkot és a könnyűfém szempontjából kicsi a felvevőképessége.! Ezen olyan fém vékony (2) rétege van, amely a könnyűfémet felveszi ugyan, de parázskisüléssiel nem oxidálható. Emellett 115 a rétegvastagság úgy méretezendő, hogy a cellának az adagolással történő előállítá-;