121757. lajstromszámú szabadalom • Fegyverzett beton és eljárás előállítására
4 131757. a fegyverzet drótjait, minden lehorgonyzás nélkül, a betonba ágyazzuk. Az a tény, hogy a nagymértékben feszített drót feszültségét a betonra átviszi, egy-5 részt úgy magyarázható, hogy rudak alkalmazásával ellentétben, számos, yiszonylag vékony drót felhasználásakor, igen nagy felület áll rendelkezésre. Ezenfelül a feszített drótok szétvágásakor, 10 harántirányú nyújtás folytán, a drótvégeken a drótkeresztmetszet megnövekedik, minek következtében az acéldrótoka betonhoz szorulnak. Az e nyomóerők folytán a drót és a beton között 15 keletkező súrlódási erők a drótok be húzódását megakadályozzák, mint ez az alábbi számításból kitűnik. Jelölések: d0 az előfeszített drót átmérője, dx a megnövelt drótátmérő a feszült-20 ségcsökkenés után, mb , m e a beton és az acél Poissonszámai. A drótátmérőnek d0 értékről dj értékre való megnövelése a betonra ható nyomó-25 feszültséget hoz létre, melynek értéke: mb • Eh Sevx— Cev Cro — • : :— • ~p; : mb + 1 E e • m e —ffevx Az 1 cm dróthosszra eső Rx súrlódási ellenállás értéke: R1= f . ffro . U, 30 amikoris (f) az acél és a beton közötti súrlódási számot és (U) a drót kerületét jelenti. A y. tapadási hosszra eső súrlódási ellenállást az alábbi módon kapjuk meg: x = X 35 R2 = íf . (Trox • U . dx; amikoris x = o x mb • Eb Gevx <7ev . X mb + 1 E e . m e — (Jevx A beton belsejében a drótban ható húzóerő értéke: Z = F . ffev 40 Ha R>>Z, akkor a drótok behuzódása már lehetetlen. A tapadási hossz tehát az alábbi egyenletből számítható ki: X=2.F 1_ m b + l (Ee-m e —ffev) Sev U f nib Eb 2. ffevx—ffev Ha pl. f =0,25; mb =6; me =3; 45 Eb=300.000; Ee =2, 100.CC0; <7evx =15.000 kg/cm»; o 6 v=12.000 kg/cm*, akkor X=33.d és csúszással szemben háromszoros biztonságot felvéve: L=100. d. Igya 1,illetőleg Ltapadási hosszaknak alábbi értékeit kapjuk: 50 d = l mm X=3,3 cm L=10 cm d = 3 mm X=10,0 cm L=33 cm d=5 mm X=16,5 cm L=5ü cm d = 10 mm X==33,0 cm L=100 cm d = 20 mm Ju=66,0 cm L=200 cm. 55 Ezzel-a szembeállítással bebizonyítottuk, hogy a véglehorgonyzások, vékony drótok felhasználása esetén, amelyeket a talámlány értelmében 0,5 mrn-től legfeljebb 5 mm-ig menő vastagságokban 60 alkalmazunk, mellőzhetők, ezzel szemben 5 mm-nél vastagabb drótoknál és rudaknál el nem hígyhatók, mert. különben a tapadási hossz értéke túlságosan nagy lesz. ' 65 A találmány szerinti eljárás alkalmazásának előfeltétele, hogy nyomással szemben igen szilárd betont alkalmazunk, melynek nyomószilárdsága 400—1200 kg/cm2 , mely betont finom szemcsés 70 adalékanyagok és különleges minőségi cementek felhasználásával és rázassál sűrítünk, különösen 50—150 Hz-et kitevő nagyfrekvenciánál. Ha a fenti értékeket vesszük alapul, akkor pl. a drótok szabad 75 végén, a drót és a beton között, ar00 =(i'i5 kg/cm2 legnagyobb nyomásfeszültséget kapunk, míg ez a feszültség befelé meghatározott értékre csökken és a 1 tapadás hossz végén már csak <7r o =123 kg/cm2 80 tesz ki. A betonnak ezek a nyomásfeszültségei a drótkeresztmetszettől függetlenek és minden drótva stags ágnál egyenlő értékűek. * A találmány szerint a fegyyerzetdró- 85 tokát tetszés szerinti módon, pl. csavarással előfeszítjük, amikoris a drótokat, az alkalmazás célja szerint, egyenként feszíthetjük vagy pedig csoportokká, pl. kötéllé is összefoghatjuk. A drótoknak 90 adott, nagyfokú eíőfeszítés akkora, hogy a drótok méterenként 3'—10 mm-nyi rugalmas hosszváltozást szenvednek. A tapadási szilárdság vékony acéldrótok alkalmazásakor igen nagy és ezt, 95 rudak felhasználásával ellentétben, önrezgések nem is befolyásolják károsan, mert a drótok tömege túlságosan csekély. Miután az előfeszültség átviteléhez szükségestapadási hossz drótok felhasználása- 100 kor igen kicsi, így a találmány szerinti eljárással előállított, nagyobb betontestek, pl. tartók vagy lemezek, minden további
