121744. lajstromszámú szabadalom • Aljazatszerkezet nyompályákhoz, főként vasúti vágányokhoz
121744. 3 gítik. Ahol a vasalátétek vagy lemezek még célszerűek, ezeket bádogból, különösen célszerű, és kevés anyagot igénylő alakra sajtolunk és ragasztóanyag hozzá-5 adásával a fából, vagy kőszerű fából álló töltőtestro peremezzük. Biztosításra továbbá a talpfa, nehéz esetekben, még áthatoló megerősítőesízközökkel, mint pl. szögeikkel, peckekkel, csavarokkal és má,s-10 effélékkel is rögzíthető. A ragasztás úgy létesíthető hogy a különleges, pl. az, időjárás okozta igénybevételeket, amelyeik a talpfára hatnak é;< • annak hasadását szokták okozni, a, felra-15 gasztott lemez keresztben elhelyezett rostjai vegyék fel, ami a hasadásokat megakadályozza. A jelenlegi, csavarorsókkal egyesített kettőstalpfák helyett, vasalkatrészek nél-20 kül, nagy lemez alakjában, egységes, harántirányban összeragasztott, összetett test is előállítható. Vasbeton aljzatokra, sínalátétként, nyeregfáik ragaszthatók ie l> vaigy ezek a beton test-kivágásaiba ra-25;gas;zthatók. A túl nehéz és nem eléggé rugalmas, ismert vasbeton-aljzat helyett két betontest, egy vagy két beragasztott .•faretesszel, egy aljzattá egyesíthető. A fa vagy fához, hasonló anyagú, síntá-30 masztó lemezeik vagy szerkezeti részek emellett, pl. a távolságtartókat alkotó i fareteisizek alkalmazásával, ráccsá egyésíthetők, amelyet a betontest körülzár. Az, 1—35. ábra, különböző kiviteli pél-35 dák sorát tünteti fel. A|z, 1. ábra vágott fadarabokból összetett •'•' talpfa, elölnézete és az 5. ábra ugyanennek fölülnézete. Az ábráik közepén látható törésvonallal azt kívántuk íeltün-40 tetni, ho,-:y ez a talpfa két különböző kivitelben állítható elő, mint azt az ábra jobb-, illetve balfelén láthatjuk. E kétféle kiviteli alak különbsége jól látható a 2., 3. és 4. ábrákon. 45 A 2. ábra am 1. ábra baloldalán feltüntetett talpfa keresztmetszete az (a—a? vonal mentén. Ebből az ábrából kitűnik, hogy a talpfa törzse két egymásmellé ragasztott, derékszögű ke-50 resztmetszetű (1) lécből készült, melyre a (4) sínhoronnyal ellátott (3) nyeregdarabokat ragasztjuk fel. A ,talpfa (1) léceihez, a sínek felfekvési helyei alatt (2) lécek csatlakoznak, melyeket vékonyabb 55 törzsekből vagy vastagabb törzsek maradéikdarabjából vágunk ki. A Ivét (1) léc helyett egyetlen négyszögkeresztmetszetű rudat is alkalmazhatunk. A 3. ábra az, 1. ábra jobboldalán feltüntetett kiviteli alak metszete a l>—b vonal 60 mentén, tehát a két sínfelfekvési hely közötti szakaszon, A talpfa itt J_ keresztmetszetű. A 4. ábra ugyané kiviteli alaknak az 1. ábra c—c vonala mentén vett metszete, t>.r > mely a megerősített sínfelfekési helyet ; mutatja. A talpfa törzse ennél a kiviteli alakinál az (5) és (6) lécekből áll, melyhez, megerősítés, céljából a (7, 8) és (9) lécdarabok csatlakoznak. 70 A 6. ábrán felülnézetben látható, össze- : tett talpfának (amelyet a d—d és e—e síkok szerinti metszetben a 7. és 8. ábra tüntet fel) alapja kívül elhelyezett (11) derékszögű lécekből álló egy-egy lötest, 75, amelynek (10) közterét használt talpfák jókarban lévő részei vagy (12) derékszögű lécek töltik ki, amelyek egymással egyesítettek. A töltőléceken itt is '(3, 4) síntartónyergek vannak. Az egyes fa- so lécek rétegezésének olyannak kell lennie, hogy az egyes közelítően egyenlő zsugorodási! fafelületek egymást mindenkor érintsék, hogy az összetett test alakváltozásait megakadályozzuk. 85 A 9—14. ábra a használt és új fának összetett testekké való egyesítését további példákban tünteti fel, még pedig a 9. és 1.0. ábra oldal- és felülnézetben, a, 11. ábra a 9. ábra f—f vonala szerinti metszetben 90 a régi talpfák felhasználható (13) középrészéből kapott, iij talpfát tüntet fel. A ferdén levágott (16) végdarabokat az ugyancsak használt talpfarészekiből vagy lij fából készíthető, felületükkel össze- 95 ragasztandó (14) és (1-5) hevederrészekkel egymással új talpíatestté egyesíthetjük, amelynek szilárdsága eltérő, de rendeltetésének megfelelő. A húzott oldalon fekvő (14) faheveder pl. megfelelően vastagabb'. 1.00 A 12. és 13. ábra szerinti megoldási alaknál használt talpfák rövidebb, használható (17) és (18) részeit, a (19.) gerinc felhasználásával, az új talpfiákkal egyenértékű talpfává egyesítjük. A részek to- 105 vábbi szilárdítására ezeket (25) farészekkel vagy (23, 24) rétegezett falemezekkel keresztbenálló rostokkal ragasztjuk össze. A (23) rétegezett lemezek, a 14. ábrán metszetben látható módon, az ágyazláis no hordkópességének fokozására, a (17) főrészből oldalt kigyúlhatnak. A (20) vagy (21) sínnyereg pl. célszerűen rost szerint összeillesztett hasábalakú darabokból áll.
