121722. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó elektróda és eljárás annak előállítására

Megjelent 1939. évi október hó 16-án. KAGYARXIKÍLYI #^H» SZABADALMI BIRŐSÍ6 SZABADALMI LEÍRÁS 121723. SZÁM- : Vll/d. (Vll/j.) OSZTÁLY. — B. 7403. ALAPSZÁM. Elektronsokszorozó elektróda és eljárás annak előállítására. Radio Corporation of America cég", New-York, mint Piore Emanuel Ruvin, Philadelphia, Pa.-i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1938. évi január hó 29-ike. A. E. Á.-taeli elsőbbsége 1937. évi január hó 30-ika. A találmány villamos kisütőesövekben felhasználható, szekundér elektronemiszsziós elektróda és eljárás annak előállítás áru. 5 Zworykinnak és Malternek a,z ú. n. «rendellenes emissziós hatás»-ra («anomalolus emission effect») vonatkozó felfedezése előtt általában, a, céziumozott ezüstöt tekintették a legjobb felületi anyagnak sze-10 kundéremissziós elektródák számára. ... Ezüstből készült, oxidált és azután cé-> zhimoxidhevonattal érzékennyé tett ismert elektródák általában nem képesek egy-egy felütődő primérelektronra több, 15 mint kb. 9 vagy 10 szekundérelektront! kibocsájtani. Ennek következtében, ha; bő elektronemisszióra van szükség, nagyobb számú kaszkadkapcsolású szekundéremisz, sziós elektródát kellett alkalmazni. Ilyen-20 fájta elrendezést ismertet pl. az 582.428 számú francia szabadalmi leírás, ahol három szekundér elektronemmissziós elek, tródával felszerelt elektronsokszorozó van leírva. 25 Zworykin és Malter mármost olyan elekí tródát készítettek, amely egy-egy felútŐdő primérelektronra sok száz, sőt több ezer szekundérelektront képes kibocsájtani és így egyetlen sokszorozóelektrádával 30 olyan kimenőteljesítményt értek el, amelynek megfelelőt eddigelé csak sok elektronsokszorozófokozatot tartalmazó csövekben lehetett elérni. Zworykinnak és Malternak — az előző 35 kísérletezőkkel szemben, akik legfeljebb1 10:1 emissziós arányt értek el — a követi kezó rendszabályokkal sikerült mintegy 3000:1.:

emissziós arányt elérni. T Olyan elektródát készítettek, amelynek vezetőaljzata, alkalifémoxidból álló fe. to lületi rétege és| e kettő' között mikroszkör pikus vékonyságú szigetelőrétege volt. 2. Olyan eszközt, pl. elektronsugarati alkalmaztak, amely — egyik feltevés szerint — az álkalifémoxid bevonatot a ve- 45 zetőaljzathoz képest elektromosan pozitív értelemben polarizálja, amit a szigetelőréteg tesz lehetővé. Addig, amíg ez a «polarizációs hatás» az elektródán fennmarad (a sugár eltávolítása; után is tövábbtart)/ 50. az aljzatról a közbeiktatott szigetelőirétegen át a külső alkalifémoxidrétegre és annak közelébe elektronok jutnak, ahonnan azokat az erősebhen pozitív töltésű távolfekvő anóda vagy gyüjtőelektróda magához 55 vonzza, A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a «rendellenes! emissziós hatás» olyan elektródáknál is felléphet, amelyeket más anyagokkal kezelünk, mint ami- 60 lyeneket a fentiek értelmében Zworykin és Malter ajánlottak. .,• Azt találtuk ugyanis, hogy az olyan elektróda, amelynek vezetőalj zata alkalir földfém vegyületéből való szigetelőréteggeli 65 van bevonva ési efölé alkálifémből, mint pl. rubidumbóL céziumból, vagy ezek oxidjából való rétieg van felvive, igen bő. sizekundérelektronemisszióra képes. A közbenső szigetelőréteg valamely al- 70 kaliföldfém borátjából vagy pedig két vagy több ilyen fémborát keverékéből, a külső felületi réteg pedig, amely a pozitív töl"