121716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rádióvételi zavarok csökkentésére
2 121716. A légköri zavar keltéseket csökkentő, új eljárás mármost ahban áll, hogy a vevőfrekvenciákat felülhelyezéssel oly frekvenciákra változtatjuk, amelyeknél 5 az áttett vevőfrekvenciák szelektív elkülönítéséhez szükséges rezonancia- és : zelektivitástagok, mint pl. négysarkú rendszerek vagy láncvezetők, oly rezonanciafrekvenciára vannak hangolva, 10 amikre nézve mind a villamos tárolóképesség oly csekély, mind pedig a csillapított rezgések iránti csatolás oly laza, hogy e réven a csillapított rezgéseknek a csillapítatlanokhoz vett viszonya oly 15 értékeket mutat, amelyeknél a csillapított rezgéseknek, vagyis tehát a zavaró feszültségeknek részaránya elhanyagolhatónak mondható. Ezért a találmány foganatosításához 20 való berendezésnek oly modulálóköre van, amely mellé helyi nagyfrekvenciafejlesztő van rendelve, mimellett e modulátorhoz vezetjük az antenna részéről felvett teljes vevőspektrumot, hogy ezt 25 nagyobb frekvenciára tegyük át. Ezenkívül a modulálófokozat anódköre mellé valamely frekvenciasáv szelektív elkülönítéséhez való hangolótagok vannak rendelve. A találmány szerint ezen hangoló-30 tagok induktivitásainak és kapacitásainak villamos értékeit úgy szabjuk meg, hogy ezáltal e körök villamos tárolóképessége, valamint csillapított rezgések iránti csatolása oly csekéllyé válik, hogy 35 a valamely zavaró folyamatból származó és a négysarkú rendszer végén maradó zavaróteljesítmény nem elég már hozza, hogy e négysarkú rendszerek hangolóköreinek kölcsönhatása révén fenntartsa 40 a zavaró folyamattal keltett csatolórezgéseket. Konstans közepes frekvenciára áttett vevőhullámú vevőberendezések önmagukban véve, általában szuper he tero din 45 néven ismeretesek. Az eddigi kivitelek célja, hogy egyrészről stabil nagyfrekvencíaerősítést, másrészről pedig, hogy kellő élességű elkülönítést érjünk el. Az illető közepes frekvencia mérve lényegi-50 leg ahhoz igazodik, hogy olyan hullámhosszkörzetben működjék, amelyben semmilyen, azonos középfrekvenciahoszszal működő adó s^m kelthet zavart. Miközben e négysarkú rendszerek vil-55 lamos tárolóképességenek csökkentése révén a csatolórezgések fenntartásához szükséges energiamennyiség szintén csökken, e négysarkú rendszerek rezonanciafrekvenciájának növekedtével egyre hangsúlyozottabbá válik a csillapítat- ßo lan és csillapított rezgések közötti, eltérő viselkedés. Ez onnan ered, hogy a négysarkú rendszer két rezonanciaköre közötti csatolás, a rezonanciafrekvencia növekedtével, a csillapított rezgések iránt 55 egyre lazábbá válik, miközben a csillapítatlan rezgéseket áteresztő sávszélesség változatlan marad. Ezt a következő példák részletesebben magyarázzák. Oly sávszűrőt vizsgálunk, amely te- 70 keres és kondenzátor parallelkapcsolásából alkotott és egymással csatolt, két rezgőkörből áll. Ily rezonanciakör látszólagos ellenállása, a frekvencia függvényében, rezonanciamaximumot pásztáz, ame- 75 lyen innen és túl annál meredekebb csökkenés mutatkozik, minél kisebbek a rezgőkörben az ohmikus ellenállások. Ha az ilyen kört valamely nagy belső ellenállású áramforrásra kapcsoljuk, akkor a go rezgőkörben keletkező feszültség ugyanúgy a frekvencia függvényében játszódik le, mint maga a látszólagos ellenállás a rezonanciagörbe szerint. Közönségesen (b) abszolút sávszélességnek jelezzük ama 85 két frekvencia közötti távolságot, amik között az erősítés (V0) rezonanciamaximumról V0 /-|A2~ertékre csökken. Emellett amaz egyszerű összefüggés érvényes, hogy a b/fo viszonylagos sávszélesség és a 90 d =R/wL csillapítás közötti viszonyt a b/f0 =d egyenlet fejezi ki. Ez annyit jelent, hogy az abszolút sávszélesség csupán az R/L viszonytól függ. Ez a hányados tehát, valamely előre megszabott 95 sávszélességre a rezonanciafrekvenciától függetlenül konstans marad. Ha mármost két ilyen rezonanciakört négysarkú rendszerré csatolunk, akkor úgy kell megválasztanunk a csatolás fokát, hogy ezen 100 a réven ismét valamely, előre megszabott, áteresztő sávszélesség adódjék. Ez akkor következik be, ha úgy választjuk meg a csatolás fokát, hogy a (k) csatolási tényező oly viszonyban van a kör 105 (r) jóságával, hogy k Xr =1. A kör (r) jósága függ a frekvenciától és a következő tétel szerint adódik: r =wL/R. Mármost számítsuk ki a négysarkú rendszer két különböző rezonanciafrek- 110 venciájára ezt a zavaró teljesítményt, amely csatolás útján hárul a négysarkúV rendszer második rezonanciakörére. Ez a két rezonanciafrekvencia legyen 100 kHz és 10 MHz. Tegyük fel, hogy az át- 115 °resztőszélesség mindkét esetben egy-
