121635. lajstromszámú szabadalom • Befogókészülék átírókönyveléshez
Megjelent 1939. évi október hó 2-án. MAGYAR KIRÍtYI #0» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121635. SZÁM. IX/a/b. (IX/e.) OSZTÁLY. — B. 7628, ALAPSZÁM. Befogókészülék átírókönyveléshez. Kenkey és Társai k. f. t. cég, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi december hó 31-ike. Az átírókönyveléseknél használt befogókészülékek feladata mindig az, hogy valamely, hosszabb használati idő tartamára rögzítendő könyvelési alaplapot (pl. 5 naplólapot) a rövidebb időközönkén4 ;, esetleg tételenként cserélendő tétellapokkal (pl. kontólapokkal, gyüjtőla pókkal stb.) a kívánt rovat-egyezés állapotába hozzák, illetve, hogy az utóbbiakat ebből 10 a célból a könyvelési alaplap alatt vagy fölött, gyorsan és könnyedén foganatosítható biztonsággal rögzítsék vagy felszabadítsák. Az eddigi ily készülékeknek általában 15 az volt a hátrányuk, hogy a rugósan vagy kényszer nyomással leszorítandó tété 11a pok behelyezésénél aránylag nagy gonddal kellett eljárni, nehogy azok ütköző éle a befogókészüléken lévő ütköző-20 felület (rendszerint a könyvelési alaplapot leszorító sín, azaz alapsín vagy a tétellapot befogadó, az említett sínen vagy más vezetéken csúsztatható beállítószán) alá beszoruljon és így a rova-25 tok egymásraillésében pontatlanságok következzenek be. Megkísérelték már, hogy ezt a hátrányt részben úgy küszöbölj ék ki, hogy a készülék alaplemezében szélmenti mélyedést létesítettek, melybe az alapsín 30 a használati helyzetbenrészben besüllyedt, ami a tételíapok alácsúszását megnehezítette. Ez a megoldás, eltekintve kevéssé tetszetős voltától, azzal a nagy hátránynyal járt, hogy amikor az alapsínt zárták, 35 ez a mélyedésbe való süllyedés folytán a könyvelési alaplapot és az egyes könyvelési la pok közé helyezett másoló (indigó) lapokat bizonyos mértékben gyűrte és így mégis csak pontatlanságokat okozott. Egy másik ismeretes megoldásnál a tétel- 40» lapok célszerű beállítását az alapsínen csúsztatható szánszerkezettel végezték és a szánnak a tétellapot befogadó, külön hornyos toldatot adtak, aholis a horony feneke és alsó határoló lemeze oly sarkot 45-alkotott ott, mely ugyan önmagában véve alkalmas volt arra, hogy a tétellap széléhez alácsúszás veszélye nélküli ütközőfelületet adjon, azonban ez a megoldás, eltekintve attól, hogy egyéb gyakorlati 50* okokból célszerűtlen volt, azzal a Kátránnyal járt, hogy a tétellapokat csak nehezen lehetett a szán horonyalakú hossznyílásába helyezni, hacsak a behelyezés megkönnyítésére a szánszer- 55 kezet alsó lemezét nem készítették jóval szélesebbre, ami viszont azzal a hátránynyal járt. hogy a tétellapok hasznos írási területének egy része veszendőbe ment. A találmány szerint mindezeket a hát- eo rányokat aránylag igen egyszerű és mégis teljesen hatásos, oly elemekkel küszöböljük ki, melyek egyfelől a tétellapok alácsúszását minden esetben tökéletesen meggátolják, másfelől, szánszerkezetes 65 befogókészülékeknél, a tétellapoknak a szánba való könnyű behelyezését is biztosítják, anélkül, hogy a készülék alaplemezébe süllyedő alapsínt, illetve szélesített alapfelületű szánszerkezetet kellene 70-alkalmazni. A találmányt mindenekelőtt a befogókészüléknek a tétellapok ütköző élével együttműködő ütközőfelülete előtt alkalmazott, a készülék alaplemezének
