121601. lajstromszámú szabadalom • Villamos, nagynyomású higanygőzlámpa

Megjelent 1939. évi október hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^SfjjB SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121601. SZÁM. VII/ll. OSZTÁLY. — T. 6103. ALAPSZÁM. Villamos, nagynyomású higanygőzlámpa. Patent-Treuliand-Gesellschaftfür elektrische Glühlampen ni. b. H., Berlin. A bejelentés napja 1938. évi április hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi április hó 21-ike. A találmány nagynyomású higanygőzlámpára vonatkozik, amelynek kvarcedénye, 5 légkörnyomást meghaladó üzemi gőznyomása és a lámpa sugármenetében 5 elrendezett, luminoforkeverékből álló világítórétege van. Ismeretes, hogy az ilyen nagynyomású gőzlámpáknál, úgy mint kisnyomású higanygőzlámpáknál és egyéb fémgő'zkisütőlámpáknál is, az alkalmazott 10 világítóréteg, összetétele szerint, a színkép különböző körzeteiben világít. Minthogy nagynyomású higanygőzlámpáknál a sugárzó higany kibocsátott primer fényei vörös sugárzást nem tartalmaz- ennek a háfc-15 ránynak elkerülése végett mint világító réteget alkalmaztak már luminof or keveréket, amely megfelelő, különféléképen összetett luminoforokból állt. Kiváltképpen a lámpa külső burkában alkalmazott, szulfidlumino-20 fórokból álló világítórélegeket használtak, amelyek a lámpa hasszúhullámú ibolyántúli sugárzásának hatása alatt világították. Más világítóanyagokat, mint wolframot- és szilikát-luminoíorokat is alkalmaztak. 25 Azonban a nagynyomású higanygőzlámpáknál eddig mindenkor alkalmazott luminöforok, vagy luminoforkeverékek segélyével a higany primer sugárzásának vonalakban gazdag része összességében és 30 egyidejűleg nem volt eléggé kihasználható, illetőleg a luminoforkeverékek a higany primer sugárzásával nem voltak kellően összhangba hozhatók. A találmány célja az, hogy nagynyomású 35 higanygőzlámpáknál a körülbelül 2000-től 4000 A-ig terjedő egész ibolyántúli sugárkörzetet, amelyet számos vonal és kontin uum aránylag egyenletesein tölti ki, alkalmas luminoforok segélyével a fényátalakításhoz messzemenően hasznosítsuk és $o ilymódon a sok esetben a fény kitermelés fokozásával járó, a lehetőség; szerint meszszemenő színjavítást érjünk el. Minthogy nagynyomású higanygőzlámpáknál az említett ibolyántúli sugárzás mellett erőteljes 45 fényemisszió van még a látható körzetben, és pedig a színkép sárga, zöld és ibolya részében, mimellett a vörös és kék rész gyakorlatilag hiányzanak, a találmány további célja a lámpából kisugárzott fény 50 össznszínének alkalmas luminofor válaszrtása útján való javítása. Az előbb említett feladat megoldására elsősorban olyan lumiiioforok a Legalkalmasabbak, amelyek az egész ibolyántúli körzetben sugároznak és 55 amelyeket valamennyi hullámhossz lehetőleg egyenletesen és erősen gerjeszt sugárzásra. Ezekkel a tulajdonságokkal azonban az eddig alkalmazott és ismert luminoforok nem rendelkeznek, mert azok csak 60 korlátozott körzetekben gerjeszthetők jól, így például az alkáliföldíém-szulfid-lumá)noforok, kiváltképen a vörösen világítók, túlnyomóan 3000 A feletti és a szilikátok és wolframátok túlnyomóan csak 3000 A ej alatti hullámhosszúságok esetében gerjednek. A találmány abban van, hogy nagynyomású higanygőzlámpában, amelynek kvarcedénye és 5 légkörnyomást meg- 70 haladó üzemi gőznyomása van, a lámpa sugármenetében oly luminoforkeveréket rendezünk el, mely egy vagy több, a 4000— 3000 Ä lmilámhosszkörzetben vörö-