121504. lajstromszámú szabadalom • Előválasztó kapcsolóberendezés

121504. 3 helyzet közül az egyik a visszavezetési helyzet, amelyben a rajz szerint a (19) és (20) elállítókarok vannak; a második helyzet a kitérő helyzet, amelyben a rajz 5 szerint a (21) elállítókar van; a harmadik helyzet a bekapcsolási helyzet, amely a visszavezetési helyzet másik oldalán van és amelyben a rajz szerint a (22) elállítókar van. A (19) elállítókart a (20) elállító-10 karral a (23) rúd, továbbá a (21) elállítókart a (22) elállítókarral a (24) rúd úgy köti össze, hogy két-két egymással összekötött elállítókar csak egyidejűleg juthat a visszavezetési helyzetbe. A (13) mű-15 ködtető alkatelemen mindenik elállítókar részére egy-egy rugalmas (25) ütköző van, amelyek a hozzájuk tartozó elállítókarokat a kitérő helyzetbe való lengéskor a visszavezetési helyzetbe szorítani 20 törekszenek, de az elállítókarokat a visszavezetési helyzetből a bekapcsolási helyzetbe nem követhetik. A (23) és (24) csatoló rudak útján egymással összekötött elállítókarokat tehát, ha azokra 25 más erők nem hatnak, a (25) ütközők a visszavezetési helyzetbe szorítják. A (13) működtető alkatelem mindenik elállítókar részére egy-egy (26) elektromágnest hord. Mindenik elektromágnes külön 80 áramkörön át gerjeszthető. Ezeket az áramköröket a rajzon fel nem tüntetett választó kapcsoló vezérli, amely csak az egyik áramkör zárását engedi meg, úgyhogy a másik három áramkör árem-35 mentes marad. A (19) elállítókar a (2) kapcsolókar bal ágával és a (20) elállítókar a (2) kapcsolókar jobb ágával működik együtt, viszont a (21) elállítókar a (4) kapcsoló-40 kar bal ágával és a (22) elállítókar a (4) kapcsolókar jobb ágával működik együtt. Mindenik elállítókarnak egy-egy (27) homlokfelülete van, amelyek a (13) működtető alkatelem előretolásakor a (2), 45 illetve (4) kapcsolókar (5) és (6), illetve (7) és (8) támadási felületeibe ütköznek, ha a (2), illetve (4) kapcsolókar bekapcsoló helyzetben van. Mindenik elállítókarnak továbbá egy-50 egy (28) elterelő felülete van, amelyek egy-egy henger érintő síkjai, amelyek tengelyei az elállítókarok lengési tengelyei. Ha valamelyik elállítókar a visszavezetési helyzetben van és ha a hozzá 55 tartozó (2), illetve (4) kapcsolókarnak az elállítókarral együttműködő vége közelebb van hozzá, mint e kapcsolókar alaphelyzetében, akkor az illető (28) elterelő felület a (2), illetve (4) kapcsolókar (5) vagy (6), illetve (7) vagy (8) támadási 60 felületébe ütközik. Ha azonban az elállítókar a visszavezetési helyzetben és a kapcsolókar az alaphelyzetben van, akkor e támadási felület a (28) terelő felület pályáján kívül fekszik. Az el- 65 állítókar (29) vezető felülete ekkor ugyanabban, az előretolás irányával párhuzamos síkban fekszik, mint a megfelelő kapcsolókar végek (9) vagy (10), illetve (11) vagy (12) vezető felülete. A kitérő 70 helyzetben levő elállítókar a működtető alkatelem előretolásakor egyáltalán nem ütközik, a kapcsolókar ama végébe, amellyel együttműködik. A (2) és (4) kapcsolókaroknak (30) 75 lökethatároló felületeik vannak, amelyekbe az elállítókarok (27) homlokfelületei a működtető alkatelem előretolásának végén ütköznek. Az 1. és 2. ábrában a berendezést 80 abban az időpontban ábrázoltuk, amikor az első áttétel bekapcsolt állapotban van és a választó kapcsolónál a negyedik áttételt választottuk, továbbá a működtető alkatelem előretolása az átkapcsolás 85 végett megkezdődik. A negyedik áttétel választása folytán ama (26) elektromágnes áramköre záródott, amely a (22) elállítókarra hat, úgyhogy az utóbbi bekapcsolási helyzetben van. Minthogy a 90 többi (26) elektromágnes árammentes, a (19) és (20) elállítókarokat a rugós (25) ütközők a visszavezetési helyzetben tartják. A (24) rúd útján a (22) elállítókarral kapcsolt (21) elállítókar a kitérő hely- 95 zetben van. A (13) működtető alkatelem előretolásakor először a (20) elállítókar (27) homlokfelületének és (28) elrerelő felületének metszési éle a (2) kapcsolókar (6) támadási felületébe ütközik, 100 mikoris a (2) kapcsolókart az alaphelyzetbe visszavezeti. Ekkor először a (6) támadási felület az említett él mentén, azután a (2) kapcsolókar (6) támadási felületének és (10) vezető felületének 105 metszési éle a (20) elállítókar (28) elterelő felülete mentén csúszik. A (6) és (10) felületek metszési éle a (20) elállítókar (28) elterelő felületének, valamint (29) vezető felületének határélét éppen akkor 110 éri el, amikor a (2) kapcsolókar az alaphelyzetbe jut. A (2) kapcsolókar mindkét (9) és (10) vezető felülete ekkor a (19), illetve (20) elállítókarok (29) vezető felületével együtt egy-egy, az előretolás 115 irányával párhuzamos síkban fekszik és