121447. lajstromszámú szabadalom • Fékberendezés különösen vasúti járművekhez

121447. 3 fékberendezéssel együtt a forgóvázra könnyű fel- és leszerelését. Ehhez csupán a fékhengerekhez vivő légvezetéket es a (75) összekötőrudakat kell szétkapcsolni, 5 valamint a (31) csapszeget és a (27) ken­gyeleket rögzítő csavarokat kell eltávolí­tani, mire az egész fékberendezés a ten­gelyről és a forgóvázkeretről leválik és összefüggő egészként eltávolítható. Afék-10 sarukat vivő és a fékezési forgató nyoma­tékot felvevő, nagyjában V-aiakú (25, 26, 29) keret rendkívül merev szerkezet és a leírt elrendezése folytán mindig a ten­gely síkjában marad meg. Bármennyire 15 mozog is el a tengely fel- es lefelé a forgó­vázkerethez képest vagy pedig hossz­irányban, a hosszirányú játéka következ­tében, a saruknak a íékíelületekkel kon­centrikus helyzete mindig biztosítva van. •20 Ez azért jelentős, mert így a fékezés min­dig egyenletes marad. A (25, 26, 29) járom öblét a haránt­tartóval összekötő egyetemleges kapcso­latnak az 1. és 2. ábrán feltüntetett víz-25 szintes (31) csapszege függő (32) csuklós tagot hord, amely a vízszrntes (33) csap­szeg útján a (35) rúd végéhez erősített (34) kapocsszemmel van összekötve. A (35) rúd a (36) tömbben függélyes irány-80 ban korlátolt mérvben eltolható. Ez a tömb, az előre irányuló (37) csapszeg út­ján, a (29) haránttartóval kapcsolódik. A (36) tömb és a (38) alátéttárcsa kö­zött, amelyet a (39) anya és ellenanya 35 rögzít a (35) rúd alsó vegén, a (40) tekercs­rugó foglal helyet, amely a fékberende­zést vivő keretet lökésekkel szemben rugalmasan alátámasztja és rendszerint e keret súlyát hordja. Hasonló, de gyen-40 gébb rugót rendezünk el a (36) tömb felső vége és a (34) kapocsszem között. E rugók egyben a fékek kezdeti mű­ködési szakában is rugózó támaszként hatnak, de nem oly erősek, hogy az egész 45 forgató nyomatékot felvegyék, mert ezt a forgató nyomatékot a rugók bizonyos, előre meghatározott mértékű összenyo­mása után a (36) tömbbel kapcsolódó (35) rúd (35a) vállai veszik fel. Az alsó 50 váll ugyanis a tömbtől oly távolságban van, hogy a járom és a fékberendezés súlyát a (40) rugó mindig felveszi, ki­véve, ha a féket működtetjük, a mi kőris a forgató nyomaték a rúd vállát a (36) 55 tömbhöz szorítja. Az előadottakból látható, hegy a ten­gely, hossziráryban, kis mérvben ide-oda lenghet, továbbá az egyik oldalán előre lenghet, a másikon pedig hátrafelé és a forgóváz-keretben függélyes lengéseket is 60 végezhet, vagy e lengések bármely kom­binációját végezheti anélkül, hogy a (25, 26, 29) keretre oly igénybevételeket vinne át, amelyek ennek elcsavarására irányul­nak. Ezzel a féksaruk és a féktárcsák 65 kellő kapcsolódását állandóan biztosítjuk. Ha a tengely az egyik oldalon függé­lyes irányban nagyobb kilengést végez, mint a másikon, akkor a keret a (37) vagy a (33) csapszeg, vagy mindkettő 70> körül elfordulhat. Ha a tengely a forgó­váz hosszirányában leng ki. akkor az el­fordulás a (31) vagy (33) csapszeg, vagy mindkettő körül megy végbe. A (31, 3?) és (37) csapszegek a tengelynek mozgási 75* határai között lehetséges összes mozgá­sait lehetővé teszik anélkül, hegy a fék­berendezést tartó keretre csavaró igény­bevételek vitetnének át. Minthogy a féktárcsák a (25) és (26) 80 karok külső oldalán vannak elrendezve, a féksaruk alátámasztására és a keret járulékos merevítésére a csőalakú (42) haránttartót alkalmazzuk, amely a (25) és (26) karokat összeköti, úgyhogy c 85-karokkal nagyjában A-alaprgjzú alak­zatot alkot. E haránttartónak, kifelé irá­nyuló (42a) és (42b) nyúlványai vannak, amelyek a féksarukat hordják. A fék­saruk jó alátámasztására és tartószerke- 90 zetük igénybevételének csökkentésére, (42) haránttartók (42a, 42b) nyúlványait a (20) féktárcsa külső kerületéhez lehetc­leg közelrendezzük el. A (21) és (22) fék­sarukat célszerűen (43) és (44) működtetc- 95 emelők tartják, amelyek közbenső részü­kön, a saruk külső kerületének közeiéber, a (45), illetőleg (46) csapszegen forgat­hatóan vanrak ágyazva. Ez az elrende­zés lehetővé teszi, hogy a fékezésnél fel- íoo lépő forgató nyomatékot a működtető emelők és a (42b) csőalakú nyúlvány kö­zött csaknem teljesen a bőségesen mére­tezett (47) tartó vállak vegyék fel (3. ábrí) úgyhogy a (45) és (46) csapszegek nincse.- 105 nek kitéve a fékezési forgató nyomatéi­ból eredő, számottevő nyíró igénybevéte­leknek és így csupán a nyomás alkalma­zásánál fellépő reakcióból származó lo­sebb erők. okoznak e csapszegekre ható 110 nyíró igénybevételeket. A féket működtető emelők vége vilii­alakú (3. ábra) és a (42) tartó (42b) nyúl­ványát körülfogja. A viliárak a féksarr­kat tartó rövid"(48a) és (48b) ágait a (49) 115 harántrész köti össze egymással. A (4í)

Next

/
Oldalképek
Tartalom